- Török-Illyés Orsolyát már gyerekkorában körbevették a könyvek. Édesanyja (Illyés Kinga) nagy könyvgyűjtő volt, így volt egy óriási könyvespolcuk több ezer könyvvel. Állandó élménye volt, hogy ott állt a polc előtt és böngészte a könyveket. Mivel édesanyja előadóművész volt, verseskötetből volt a legtöbb. A versek szeretete rá is átragadt, bár ő más szempontok szerint választott, inkább a monológszerű, személyes verseket szerette.
- Édesanyja nagyon sokat olvasott neki és a testvérének, például Durrel és Kästner könyveit. De a dadájuk is nagyon szerette a könyveket, rengeteg mesét, népmesét olvasott fel nekik.
- Tinédzserkorában a nagyregények fogták meg, főként Tolsztoj és Dosztojevszkij könyvei. A Háború és békébe például annyira belemerült, hogy elkezdte magázni az édesanyját.
- Anyukájának később könyvesboltja is volt, ezért sokszor tornyokban vitte haza a megmaradt könyveket. Amikor tőle kért tanácsot, mindig Thomas Manntól a József és testvéreit és Csingiz Ajtmatov Az évszázadnál hosszabb ez a nap című könyvét ajánlotta neki. Ennek ellenére ezeket azóta sem olvasta.
Húsz éven át lehallgatta a Securitate a színésznőt - Könyves magazin
Egy 70-es évekbeli romániai lehallgató tiszt bőrébe bújhat bele az, aki meghallgatja Hajdu Szabolcs (Ernelláék Farkaséknál, Bibliothèque Pascal) és Török-Illyés Orsolya új hangjátékát. Az Obiectiva Theodora 3000 oldalnyi megfigyelési dosszié alapján született meg, a megfigyelt Illyés Kinga marosvásárhelyi színésznő volt, akinek otthoni beszélgetéseit poloskákon keresztül húsz éven át lehallgatta a Securitate.
- A versekkel is otthon találkozott, bár eleinte nem olvasta, hanem lemezen hallgatta őket, illetve édesanyját is sokszor hallotta. Ő maga is indult szavalóversenyeken gyerekként. Az iskolában aztán kis törést okozott benne, hogy nem engedték őket szabadon verset elemezni.
- Szóba került a közös alkotás férjével, Hajdu Szabolccsal is. Török-Illyés Orsolya szerint meg kellett tanulnia elválasztani a szerepeket egymástól, de már van egyfajta rutinja abban, hogyan váltson az alkotótárs, színész, illetve anya és feleség szerepek között.
- Mivel a beszélgetés éppen június 4-én került adásba, Trianonról is szó esett. A színésznő családjának mindkét ágát érintették az események. A határ éppen ezért számára mindig mágikus dolog volt. Ezt megerősítette az is, hogy az apja emigrált. Magyarországot sokáig egy olyan csodálatos helynek látta, ahova ő sosem juthat el.
- Később Budapesten kezdett új életet, de a kisebbségi lét a mai napig furcsa neki, soha nem érezte igazán otthonosan magát. Marosvásárhelyen speciális volt a helyzete, mivel édesanyja ismert ember volt, burokban nőtt fel. Éppen ezért nehéz volt megküzdeni a teljes gyökértelenséggel, a kapcsolatok hiányával. Most is úgy érzi, hogy Erdély egy sokkal szolidárisabb hely. A segítőkészség sokkal erősebb, az egymásra utaltság miatt is, ez pedig nagyon tud hiányozni.
- A munkája során sokszor táplálkozik más művészeti ágakból. A könyvek például alkalmasak arra, hogy olyan érzéseket is megéljen, amiket nem tapasztalt meg a valóságban. Az alkotói folyamatba be is tudnak épülni ezek a képek. Sokszor felhasználta már például az Anna Karenina egyes jeleneteit.
- A karantén alatt Elena Ferrante Nápolyi regényeit olvasta, utána megnézte a sorozatot is.
- A nagyregények ma is fontosak számára. Knausgard Harcom-sorozatát is követi, főleg mert az autofikciós műfaj nagyon összevág azzal, amiben a férjével, Szabolccsal utaztak az elmúlt években. Sok etikai kérdés benne is felmerült ezzel kapcsolatban. Ahogy akkor is, amikor édesanyja történetét dolgozta fel hangjátékban. Vannak témák, amikről beszélni kell, ugyanakkor nehéz nyilvánosan felvállalni. Főként, ha népszerű is lesz, akkor egyre nagyobb a kín, ami ezzel jár.
- A gyerekeinek ő is sokat olvasott. A lánya korán kezdett olvasni és nagy könyvfogyasztó. A fiával a Harry Potter-könyveket közösen falták.
