1938-ban, ezen a napon tragikus körülmények között meghalt Simon Jolán, akinek a nevét ma már kevesen ismerik. Az előadóművész rengeteget tett azért, hogy a magyar avantgárd és Kassák Lajos művészete széles körben ismert legyen és fennmaradjon, saját magát viszont az évek során egyre jobban háttérbe szorította.
De ki volt ez a színésznő, aki sajátos üveghanggal adta elő az avantgárd szövegeket, ezzel megteremtve a magyar avantgárd szavalóművészetet? Kassák Lajos és Simon Jolán szerelme eleinte a felszabadító művészettel kecsegtetett, végül nincstelen és kiüresedett munkához vezetett.
A munkásmozgalom lendülete
Simon Jolán 1885-ben született Újpesten, egy huszárőrmester és egy varrónő gyerekeként. Fiatalkorát az apja korai halála határozta meg: az emiatt felmerülő kiadásokat édesanyjával nem tudták fedezni, így egy grófi házban lett cselédlány. Feltehetőleg, hogy elmeneküljön ebből a helyzetből, 17 évesen hozzáment egy asztalossegédhez, akitől három gyermeke született. A kapcsolatuk viszont hamar megromlott.
Viszont a férje volt az, aki bevezette őt az újpesti munkásotthon művelődési közösségbe, ezzel pedig egy új világ nyílt meg előtte: a szocialista ideológia. Férjét otthagyva a gyerekeivel visszaköltözött az anyjához, nappal lámpakészítő üzemben dolgozott, éjjel gyűlésekre járt, mozgalmi akciókban vett részt, irodalmárokkal, írókkal, szerkesztőkkel találkozott.
Itt ismerte meg Kassákot 1909-ben.
Az irodalmon és a kultúrán keresztül könnyedén tudtak kapcsolódni, amit a változás iránti vágyuk csak még jobban fokozott. Kassák egy nap a verseivel látogatta meg a nőt, és bár hezitált, tudta, hogy szerelmes. Így ír erről az Egy ember élete című önéletrajzában:
„A szerelmesek boldogok, és én egyre mintha betegebb lennék. Vagy nem is betegebb, csak vadabb, ingerkedőbb és elégedetlenebb.
Néha úgy érzem, hogy meg kellene fognom ezt az asszonyt, jól, erősen megfognom, s aztán elhajítanom magamtól messzire, ki a világból. Hát ez lenne a szerelem?
(… ) Lehet, de így még senkitől sem hallottam róla beszélni. Olyan bizonytalan vagyok én ebben, mint valami serdülő kamasz.”
Színészet és avantgárd versek
A Kassákkal való kapcsolata nagyban átalakította az életét. Először modellként dolgozott egy képzőművészeti főiskolán, később rajzolni tanult, végül 1915-ben beiratkozott egy színiiskolába. A sok próbálkozás viszont nehézségekkel is járt, folyamatosan kínozta a gyárban szerzett tüdőbaja, anyja kirakta otthonról, többször is befeküdt a kórházba, 1912-ben abortuszt végzett önmagán, és két gyerekét öt évre árvaházba adta.
Az életét a tanulás mellett viszont Kassák irodalmi vállalkozásainak a gondozása határozta meg, így egyre kevesebb ideje jutott jövedelmező munkákat vállalni. „Pikoló fekete mellett üldögélünk egész délután és egész éjszaka.
De ezt a komisz szegénységet senki sem láthatta meg rajtunk a maga valóságában. Böngésztük a lapokat, és lelkesülten vitatkoztunk”
– írja Kassák az önéletrajzában.
Első érdemi fellépése 1917-ben volt, ahol szinte azonnal felfigyeltek a tehetségére. Ez adta a kezdeti löketet ahhoz, hogy előadóművészként is színre lépjen, rendszeresen szavalt avantgárd verseket. A tanácsköztársaság 1919-es megalakulása után társulati tag lett egy színházban, viszont a sok fellépés mellett mindig talált időt arra, hogy a Kassák által működtetett Ma folyóirat avantgárd estjein fellépjen.
A halálig tartó rajongás
A tanácsköztársaság bukása nagyban átrajzolta az életét. Kassákot letartóztatták, majd Simon közbejárásával kiszabadult és Bécsbe utazott, ahová a nő is követte. Az egyre sikeresebb színészi karrierjét félre kellett tennie, pedig 1920-ban még egy német játékfilmben is szerepelt.
Kassák szinte minden ügyét magára vállalta, nagy erővel dolgozott a Ma újraindításán és működtetésén, pénzt gyűjtött a folyóirat fennmaradására.
Mindeközben valamennyire a saját alkotói tevékenységének is tudott élni: külföldi fellépéseket vállalt, továbbra is avantgárd szövegeket szavalt, aminek egyre nagyobb közönsége lett. A magyar avantgárd életében úttörő volt, még József Attila is írt hozzá verset:
„egyszer ha nem veszi észre
nézzetek az arcába hosszan
magános férfiak gondolták ki
amikor én még futbaloztam”
- részlet a Simon Jolán című versből.
Az 1930-as évek elején az 50. életévét betöltve viszont azzal kellett szembesülnie, hogy csak a hivatása a színészet, ezt semmilyen személyes okmánnyal vagy hivatalos irattal nem tudja bizonyítani. A továbbiakban ezért csakis Kassák ügyeivel tudott foglalkozni.
Ekkor már szinte két évtizede állt az író mögött, és az csak rontott a helyzeten, hogy a „kerületi népjóléti megbízott” állásából mindkettejüket el kellett tartania.
Ez idő alatt Kassák figyelmét más nők vonták el, akiknek rendszeresen verseket is írt. Ebből folyamatos veszekedések lettek, Simon nem tudta feldolgozni, hogy az az ember, akiért az egész életét feláldozta, egyszer csak hátat fordít neki. Végül 1938. szeptember 25-én megnyitotta a gázcsapot és végzett magával.
Az életmű halk továbbélése
Simon Jolán nevét általában Kassák Lajos vagy a Ma folyóirat kapcsán emlegetik. Előadásairól, fellépéseiről semmilyen hang- vagy képanyag nem maradt fenn, csak néhány újságcikk és fotó. Előbbiből tudjuk például, hogy a verseket sajátos elidegenítő szavalásmóddal, ún. üveghanggal adta elő.
Az első, Simon Jolán életét bemutató kiállítás 2003-ban nyílt, ami átfogóan próbálta feldolgozni az életművét, később pedig 2017-ben történt hasonló a Kassákizmus kiállítás részeként. Emlékét a Simon Jolán Egyesület őrzi.
Kassák évekig nem tudta feldolgozni Simon halálát, 25 évvel később is így gyászolta egy hozzá szóló versben:
„Mindenét megkívántam
és mindenét nekem adta.
Aztán elindult a hosszú magányos útra.
Ki tudja hol járhat most
átokverte tájakon bolyong tán
vagy éppen a Paradicsomkert kapujában áll
bebocsájtásra várakozón
vagy a legmagasabb hegy csúcsán ül
és kedves szoprán hangján énekel
vagy talán igazából már nincs sehol
elvesztette súlyát
átlátszóvá vált mint a levegő
s csak a szörnyű kis ballada őrzi emlékét.”
– részlet a Rekviem egy asszonyért című versből.
(Kassák múzeum / Csáplár Ferenc)
Fotó: Kassák Múzeum
