„El tudok képzelni számtalan nagyon közeli lehetséges világot, amiben nem vállaltam volna gyereket, de amikor úgy gondoltam, hogy nagyjából minden feltétel adott, akkor egyszerűen azt mondtuk, hogy vágjunk bele” – mesélte Réz Anna az Ezt senki nem mondta! podcastben Ott Annának. A témához kapcsolódó bookazine-ban (rendeld meg!) arról ír, hogyan lettek a kütyük a szülők versenytársai.
Hogyan indulunk el a lejtőn?
„A kütyühasználat óta az életünk jó alaposan megváltozott: máshogy közlekedünk, máshogy intézzük a pénzügyeinket, máshogy ismerkedünk, máshogy és másfajta kulturális tartalmakat fogyasztunk” – írja Réz.
A cikkben arra is rámutat, hogy hiába határozza el sok szülő, hogy nem enged a technológia csábításának, kétségtelenül sokszor könnyebb lerakni a gyereket a tévé előtt, mint egész nap szórakoztatni.
Legalább egy kis időre, amíg kifújjuk magunkat.
„És bár időnként megijeszt, hogy az egyébként rakoncátlan és nyughatatlan gyereked milyen tökéletes, síri csöndben ül ilyenkor, a tévé kikapcsolása utáni dühödt hisztériája pedig a Trainspotting leszokási jelenetét juttatja eszedbe, összességében szinte bármely napszakban nagy a kísértés, hogy engedj neki” – fogalmaz Réz Anna.
Fel tudunk-e még zárkózni?
Mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy ma már elképzelhetetlen lenne az életünk a telefonunk nélkül. De hogyan szabályozzuk a gyerekeket, ha mi magunk sem vagyunk képesek önkontrollt gyakorolni?
És miként haladjunk velük, ha a technológiai ismereteink nem elegendőek ahhoz, hogy megértsük a világukat?
Ezekről gondolkozik Réz Anna a cikkben, amelyet hamarosan teljes terjedelmében is közzéteszünk az oldalon. Addig is: olvassátok a bookazine további tartalmait – immár online is!
Fotó: Valuska Gábor
