Pintér Béla tavaly ünnepelte 50. születésnapját, ugyanis 1970-ben, egész pontosan a Magyar Dráma Napján született. Gyermekkorában nagyon sok időt töltött vidéken, mivel nagyszülei Fülöpszállás, Fülöpháza, Kerekegyháza környéki tanyákon éltek. Pintér Bélánál a népi kultúrára való érzékenység és annak mélyreható ismerete innen ered, a disznóvágások, a falusi, tanyasi élet szokásai, a katolikus egyházi ünnepek és rítusok, a magyar nóták, a népzene, a népi hangszerek mind szerves részét képezték fiatalkorának és később az általa írt és rendezett előadásoknak is, amik nagyon sok esetben önéletrajzi elemekből táplálkoztak. Bár a tanyavilágban szerzett tapasztalataira általában szép emlékekként hivatkozik, előadásaiban mégis a vidéki élet problematikus részével foglalkozik. Erre a legjobb példa talán a 2004-es A Sütemények királynője volt, ahol az alkoholista, agresszív apa és a Don-kanyart megjárt citerázó nagypapa alakja is megjelenik, Pintér Béla pedig nem igen rejtette véka alá, hogy mennyire közelről ismeri ezeket a figurákat.
Már fiatalon megmutatkozott nála a humán tárgyak iránti érdeklődése és a szereplés vágya, viszont a reál tárgyak iránt jóval kevesebb fogékonyságot mutatott, ezért a gimnázium helyett a szakközépiskolák jöttek inkább számításba. Az eredeti elképzelés szerint központifűtés-szerelőnek tanult volna, de végül a Simon Ferenc Bőripari Szakmunkásképzőben tanulta ki a bőrdíszműves szakmát. Ez az intézmény egyébként név szerint is megjelent a 2015-ben bemutatott Fácántánc című előadásában. 16 éves korában a budapesti Szkéné Színház felvételit hirdetett, amire egy barátja ajánlására ment el, és voltaképp a mai napig ott is ragadt, hiszen napjainkban is állandó játszóhelyük a Műegyetem K épületében található színház.
A nyolcvanas évek közepétől a Somogyi István alapításával létrejött Tanulmány Színház, később Arvisura Színházi Társaság tagja volt, ami leginkább Jerzy Grotowski színházesztétikájához hasonlított. Itt kezdte meg színházi pályafutását a mai független színházi szcéna néhány jelentős képviselője is, például Horgas Ádám, Láng Annamária, Péterfy Bori, Schilling Árpád, Scherer Péter, Terhes Sándor, de itt ismerkedett meg a leendő társulatának egyik vezető színészével és dramaturgjával, Enyedi Évával is. Bár a színház stúdiósai eleinte kisebb szerepeket kaptak, Pintér Béla szinte a kezdetektől főszerepeket játszott ezekben az előadásokban. Ezután a Szkéné több társulatának előadásaiban is szerepelt, míg végül úgy döntött, hogy saját produkciót hoz létre.
Pintér egy lehetséges előadás szürreális vízióját kezdte látni maga előtt, ahol egy vidéki lagzin a vőlegény a boldogító igen helyett levágja a menyasszony fejét, majd felakasztja magát.
Ehhez olyan társakat gyűjtött maga mellé, akik jártasak a néptánc világában, így a Szkénében megismert alkotótársaival létrehozták 1998-ban a Népi rablét című előadást, ami Pintér Béla nevének anagrammája. Ezzel el is nyerték a színikritikusoktól A legjobb alternatív előadás díját, ami kellő löketet adott ahhoz, hogy új produkció készüljön a csapattal.
(Népi Rablét, előadásfotó. A kép a www.pbest.hu-ról származik.)
Következő évben mutatták be második előadásukat, a Kórház-Bakonyt és azt mondhatjuk, hogy Pintér drámaírói pályafutását innen datálhatjuk. Amíg a Népi rablét inkább akciókból, mozgásokból és műfajában kimondottan vegyes zenékből álló performansz volt, ahol egyedül Thuróczy Szabolcs mint anyakönyvvezető szólalt meg, a Kórház-Bakonyhoz már hagyományos szövegkönyv is készült. Az a speciális helyzet, hogy Pintér maga kezdte megírni saját előadásainak szövegét, voltaképp azon a szerencsés véletlenen múlt, hogy a közös improvizációk nem mentek elég gördülékenyen, ezért Pintér úgy döntött, hogy hazamegy és megpróbálkozik az írással. Másnap reggelre megírta a darab első pár jelenetét, ez a munkamódszer pedig azóta is Pintér sajátja maradt. A ma ismert társulat a harmadik közös produkció, A Sehova kapuja után jött létre, tehát innentől nevezhetjük őket Pintér Béla és Társulatának.
(Kórház-Bakony, előadásfotó. A kép a www.pbest.hu-ról származik.)
A szakmai díjakat, külföldi vendégszerepléseket és egyéb színházi sikereket a következő időszakban főleg a Parasztoperának, A sütemények királynőjének, a Szutyoknak, a Kaiser TV Ungarnnak és a Titkainknak köszönhették, íróilag viszont fontos áttörést jelentett számára, amikor 2013-ban Drámák címen megjelent első kötete, amiben az addigi repertoár nyolc futó előadásának szövegeit adták ki nyomtatott könyv formában. Itt jelent meg például a Szutyok szövege, amely Pintér Béla addigi munkásságának a legszövegközpontúbb előadása és az íróilag már szintén jobban kimunkált 42. hét is.
Innentől kezdve Pintér szövegei önálló, autonóm drámaként is jelen voltak.
2018-ban Újabb drámák címen további öt drámája is megjelent, amiben a Katona József Színházban bemutatott Ascher Tamás Háromszéken színpadi és hosszabb, szerzői változata is bekerült. Pintér Bélának ez már a második munkája volt a Katonában, ezt megelőzően A bajnok című operát írta és rendezte meg, Puccini zeneműveinek felhasználásával. A független színházban szocializálódott Pintér Béla és a budapesti művészszínház társulatának mindkét találkozása fontos színháztörténeti pillanattá vált, ahol nagyobb közönség ismerhette meg Pintér egyedi formanyelvét, a népzenéhez és a komolyzenéhez fűződő érzékeny viszonyát, a társadalmi kérdésekre és a közügyekre való művészi fogékonyságát, a humor és a tragikum egymásba játszásának állandó feszültségét és fontos kérdéseket indított el színházon belül és kívül is arról, hogy a személyesség mint eszköz hogyan és milyen módon ábrázolható színpadon, akár egy közszereplőről, akár saját magunkról, vagy pályatársainkról gondolkodunk.
(Ascher Tamás Háromszéken, előadásfotó. Fotó: Horváth Judit.)
A társulat 20. születésnapjának alkalmából a Fészek Művészklubban mutatták be a Népi rablétet megidéző Jubileumi beszélgetéseket, majd ezt követően két újabb előadást hoztak létre az Újpesti Rendezvénytérben. Az Anyaszemefénye és a Vérvörös Törtfehér Méregzöld a kezdeti intim terű, kamara előadásokhoz képest már kifejezetten nagyszínpadi előadások, így tartalmilag és formailag is sokat alakult Pintér színháza, de a jellemző kézjegyek megmaradtak.
(Vérvörös Törtferhér Méregzöld, előadásfotó. A kép a www.pbest.hu-ról származik.)
Pintér Béla eddig 26 előadást írt és rendezett és ebből 20 a mai napig műsoron is van, ami egészen egyedi a magyar színházi életben. Az előadások megtekintéséhez szinte hozzátartozik, hogy végtelen hosszú várólistákról lehet csak sokszor bejutni és ez nem csak a legfrissebb produkciókra igaz. Most tavasszal viszont két különleges online előadással is készülnek, amire sokkal egyszerűbben tudunk majd jegyet váltani:
Március 28-án és 31-én újra megnézhetjük a repertoárról tíz éve lekerült Népi Rablétet, amit a társulat ezalkalomból újra rögzített, és egy személy kivételével az eredeti szereposztásban láthatjuk majd az 1998-as előadást. Április 11-én és 20-án pedig a Jubileumi beszélgetések-től búcsúzhatunk el, amit most láthat majd a közönség utoljára.
