Németh László nevét a legtöbben valószínűleg kötelező olvasmánnyá vált regényeiről ismerik, a szerző azonban valóságos polihisztor volt: a természettudományoktól a tanításon át az újságírásig minden érdekelte. Születésének 120. évfordulóján megírtuk, hogyan került az orvosi pályára, majd robbant be egyik pillanatról a másikra az irodalmi életbe, illetve miként küzdött az elszigeteltség érzésével, amelyet elsősorban korának politikai berendezkedése miatt kellett átélnie.
Bárhogyan is változott ugyanakkor az évek során Németh megítélése, ikonikus nőalakjai a magyar irodalom megkerülhetetlen alkotójává avatták őt:
a Gyász Kurátor Zsófija vagy éppen az Égető Eszter címszereplője a mai napig fontos ráébredésekkel és tanulságokkal szolgálhatnak számunkra. Nem véletlenül kerül le minduntalan a polcunkról a talán legszélesebb körben ismert Iszony sem, amelynek házasságában fuldokló főhősét korábbi cikkünkben olyan emlékezetes női karakterek között emlegettük, akik mertek dacolni a velük szemben támasztott társadalmi elvárásokkal.
Erős nők gyűrűjében
Németh Lászlót világ életében erős egyéniségű nők vették körül: édesanyja mellett természetesen a felesége, Démusz Ella is nagyon meghatározó volt, ráadásul 6 lányuk született, bár közülük kettőt sajnos hamar elveszítettek.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy a szerzőt mindig is foglalkoztatták a női lélek rejtelmei:
figuráit Szophoklész Antigonéjával és Élektrájával vagy Bovarynével említhetjük egy lapon – hogy csak néhányat felsoroljunk minden idők leghíresebb hősnői közül. Nemrégiben például Virginia Woolf Mrs. Dalloway című könyvéről jutott eszembe az Iszony Kárász Nellije, amikor megakadt a szemem a hátsó borító egy mondatán, amely azt állítja a főszereplőről, „Clarissa is – hideg volt, mint egy jégcsap”.
Bár sokan hajlamosabbak vagyunk a folyvást vágyakozó, szerelmes nőkre emlékezni az olvasmányainkból, ha jobban megnézzük nagy klasszikusainkat, ennél jóval színesebb paletta tárulhat fel előttünk.
Németh László regényében nemcsak egy pokoljárássá fajuló házasság mindennapjait követhetjük végig,
hanem a férfiakért epedező karakterek ellenpontjaként kapunk egy frigid nőt, akinek végzetesen megpecsételi a sorsát „hűvös természete”.
„Mintha valami hiba, tévedés serdült, nőtt volna bennem”
Az Iszony lapjain Nelli monológját olvashatjuk, aki több év távlatából idézi fel Takaró Sanyival kötött frigyének előzményeit, majd kalauzol minket a férfi halálán át egészen a visszanyert magány jelenéig. Németh mesterien férkőzik be a hőse tudatába: nem véletlen, hogy ma sem nehéz kapcsolódni ahhoz, ahogy a felnőtt élet kapujában álló fiatal nő elemzi saját magát, és kétségbeesetten keresi a választ arra a kérdésre, hogy miért nem képes betölteni a rászabott szerepeket.
Hogyan lehetséges, hogy ő irtózik a férfi testtől, amikor más lányok vágyakoznak rá?
És miként válhat így belőle „rendes feleség”?
Kétségkívül sokféleképpen lehet értelmezni ezt a regényt – talán ezért is éri meg többször nekifutni. Bizonyos szempontból persze felfoghatjuk a társadalmi normák elleni bátor lázadás példázataként: ugyan a házasság tragikus kimenetelű lesz, Nelli kivívja az önállóságát, és megszabadul az „asszonysors” bilincsétől.
De azért mégsem jelenthetjük ki, hogy egy sikersztorival állunk szemben.
Talán ma már nem túlzás azt mondani, hogy Németh László az aszexualitás jelenségét járja körül páratlan érzékenységgel, amely napjainkban is létezik, bár hiperszexualizált világunkban hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla.
Szexualitás és társadalom
A szexuális vágyat vagy annak hiányát irodalmi témává emelni nem kockázatmentes vállalás – pláne a múlt században. A szerző viszont pontosan eltalálja azokat a képeket, hasonlatokat és testi érzeteket, amelyek segítségével a zsigerekig hatolóan tudja ábrázolni az iszonyodást.
Nelli folyamatos fenyegetettséget átélő, »reszkető áldozati állat«, akit az őt körülvevő emberek tálcán kínálnak a rá leselkedő ragadozónak.
„Te most már az uradnak vagy alárendelve. S neki tartozol mindenben engedelmességgel” – szól a nászút előtti anyai tanács, Nelli pedig tudja, hogy nem rendelkezhet többé a saját teste felett. Később hiába igyekszik magára venni a háziasszony, a feleség vagy az anya szerepét, a folyamatos szexuális kiszolgáltatottsághoz képtelen hozzászokni. Legyen bármilyen prűd is a társadalom, abban mégis mindenki egyetért, hogy
a hideg nő megvetést érdemel, és ha magától nem áll kötélnek, akkor »be kell törni, mint a lovat«.
Bár a regény 100 évvel ezelőtti jelenében persze egész más volt a helyzet, a határaink kijelölése sajnos még ma sem minden esetben magától értetődő, a szexualitáshoz fűződő stigmákról nem is beszélve. Németh László korát meghaladó pszichológiai fogékonysággal és érzékenységgel írt a női testről és lélekről. Szerintünk ez a nap tökéletes alkalom rá, hogy felírjuk a listánkra valamelyik regényét, és aztán beszélgessünk sokat identitásról, autonómiáról, nőiségről.
(Fotó: Wikipédia)
