Kiss Judit Ágnes: Babits erkölcsi tartásának hatásától nem lehet távol maradni
A Babits verseiből összeállított est meghívott szerkesztője Kiss Judit Ágnes költő, aki bevezetőjét azzal kezdi, hogy sokáig nem szerette, nehezen megközelíthetőnek tartotta a szerzőt, méghozzá elsősorban a játékosság és a kitárulkozás hiánya miatt. Később, középiskolai tanárként jött rá, hogy Babitsban rengeteg minden van, költészete nagyon sokféle, sokhangú, ráadásul van a személyiségében egy olyan kérlelhetetlen erkölcsi tartás, aminek a hatásától nem lehet távol maradni. A terjedelmes életműből válogatva Kiss Judit Ágnes egyetlen korszakra koncentrál, méghozzá az 1914-től 1920 elejéig tartó periódusra; az első világháború kitörése utáni versekből szemelzget. Babits pályáján az időszak egy hatalmas és közismert fordulat, esztétikai elefántcsonttornyából ekkor lépett ki és ekkor fordult kényszerűen a hétköznapi valóság felé. Életének ebben a szakaszában írta nagy, háborúellenes verseit (Húsvét előtt, Fortissimo), ekkor ismerte meg Csinszkát és lett Szabó Lőrinc jóbarátja, és ahogy mindig, úgy ebben az időszakában is állandó kísérője volt a kétely, a bizonytalanság saját tetteivel és tehetségével kapcsolatban. Az esten elhangzó szövegeket (nemcsak Babits-verseket, hanem róla írott, neki ajánlott alkotásokat, leveleket, kritikákat) a Nemzeti Színház művészei tolmácsolják. Felhangzik például a Babits több versét is támadó Rákosi Jenő írása, aki a Játszottam a kezével című vers kapcsán így vélekedik: „Aki ezt írta, magyar állami gimnáziumban, az állam jóvoltából hazafiságra oktatja a gondjaira bízott gyermekeket. Milyen lehet egy olyan ember hazafias érzülete, aki ilyen cinikus kijelentésre hajlandó?” Így bírálja azt a Babitsot, aki homo moralisként, rendíthetetlenül és megvesztegethetetlenül kerülte el, hogy beálljon bármiféle ideológia mögé, de ha úgy alakult, soha nem hunyászkodott meg.
Fekete Vince: ki volt Faludy György?
A Faludy Györgyre emlékező és az ő műveiből válogató est bevezetőjét Fekete Vince kézdivásárhelyi költő mondja el, és a szövegek értelmezése helyett elsősorban anekdotákra, Faludy személyiségét megidéző történetekre épít. Felidézi például, hogy a kétezres évek legelején saját lakásában látja vendégül az ekkor már nagyon idős, kilencven feletti költőt. Az reszketeg kezű, nehezen beszélő Faludy élettörténetét eleveníti fel, kalandos életének, „elmeneküléseinek és hazatéréseinek” krónikáját meséli, és azt az áhítatot és felemelő érzést, melyet a személyes találkozások jelentettek Mesterével. Faludy költészetének és személyiségének lényegét költői kérdések sorával igyekszik megragadni: „Ki volt Faludy György? Utolsó költőfejedelem? A romantikus költő újkori alakmása? A legnagyobb átköltő? Világpolgár, kópé, kamasz? Hazatérő száműzött? Vagy nem eléggé igényes, túlírt szövegek dilettáns szerzője? Az alakváltó költők előfutára? A csavargók fejedelme?” A nyitott, megválaszolhatatlan kérdésekre természetesen nem születik válasz, funkciójuk az, hogy jelezzék, milyen sokféle közelítési lehetőség adódik egy majdnem száz esztendőt felölelő életút és a hozzá kapcsolódó életmű értelmezésekor. A rengeteg megzenésített verset is felvonultató esten közreműködnek Alberti Zsófi, Fekete Ernő és Nagy Zsolt színészek, valamint a Resti Kornél zenekar.
A jelenleg is futó sorozat korábbi előadásai november vége óta online is elérhetőek és meghallgathatóak a MÜPA podcastjai között.
