A képeket válogatva sokszor felmerül bennem, ha Marcell fiam arra kérne, hogy mutassak képeket, akkor mit mutatnék neki. Ötletem sincsen. Egyrészt fotósként teljesen más érdekes számomra, valószínűleg sosem fotóztam volna le a tévét az örökkévalóságnak. Még akkor sem, ha nagypapám nem a tévét, hanem a holdraszállást fotózta le, és a készülék csak közvetítő volt. Másrészt 1500 képet átnézve azt már érzem, milyen jó, hogy nagypapám mindent dokumentált. És ahogy látszik ebből a válogatásból, tényleg mindent. Ötvenhárom évvel később számomra nagyon érdekes megnézni ezeket a homályos, elmosódott zavaros képeket, mert ezek is nagyon fontos részletek a nagypapámról diaválogatás során alakuló karakterrajzáról.
„És mit éreztél a holdra szállás pillanatában?" - Így ünnepeltük...
Szombaton ünnepeltük a holdra szállás 50. évfordulóját, az emberiség egyik legnagyobb álmának valóra válását. 1969. július 20. történelmi nap volt: Neil Armstrong és Edwin „Buzz" Aldrin megtették az első lépéseiket a Holdon. Mi, a Könyvesblogon rengeteg izgalmas anyaggal, többek közt erre az alkalomra íródott novellákkal is készültünk a kerek évfordulóra.
Ezt a sorozatot ma megérteni szinte lehetetlen: mindent lefotózunk, mindenről van x+100 fotónk, és nemcsak a szelfikre gondolok, hanem egy vacsoráról, egy utazásról, a munkánkról. Mindent szeretnénk megmutatni, sőt megosztani, az élmény megélése helyett is fotókat készítünk. Ezért pláne különleges ez a sorozat számomra.
1969-ben nem a Google-ön vagy az Instagramon kerestek rá a holdraszállás+nasa+képek keresőszavakra, hanem lementek másnap vagy harmadnap az újságoshoz, megvették a napilapot, kivágták a képet és lefűzték. Ezt onnan tudom, hogy nagypapám ezt csinálta, több tíz kiló kivágott újságcikket és sajtófotót őrzött, és ha valamilyen téma érdekelte, akkor kikereste a katalógusából a mappát, amiben megtalálta a keresett témához kapcsolódó cikkeket. Analóg internet volt.
A válogatás közben felmerült többször is, hogy vajon nagypapámék hányszor vették elő ezeket a képeket. Szerintem nem nagyon csináltak ilyet, ahogy az emberek nagy része sem veszi elő a képeket rendszeresen, én is félévente letöltöm a telefonomról egy folyamatosan bővülő mappába, aztán folytatom tovább a fotózást.
Nemrég találtam egy nagy kartondobozt lent a pincében. Abban is képek vannak. Rengeteg papírkép, néhány diafilm. Biztos abban is lesznek érdekességek. A sorozatom alapanyaga kiapadhatatlan. Hegyekben állnak a diafilmek.
