Miért tartottátok szükségesnek egy magyar krimiportál elindítását, mi volt az a gondolat, ami nem hagyott titeket nyugodni?
Sok oka volt, a két legfontosabb: a magyar krimi az az árvagyerek, akinek mindenki ad egy tockost, amikor elmegy mellette, aztán lehajol, és megkérdi tőle: Most meg mi bajod van? A másik meg, hogy a "kritikai fogadtatás" finoman szólva is felemás. Eleve kevés azoknak a kritikusoknak a száma, akik egyszerre értenek a krimihez és a kritikaíráshoz, és sajnos a kelleténél nagyobb teret kapott a különböző online felületek, blogok "nekem nem tetszett, mert rövid volt", "nekem tetszett, mert a nyomozónak macskája van" és "szerintem jó volt, de csak két csillagot adok neki, mert..." tartalmú bejegyzései, amikkel alapvetően az a baj, hogy nem segít az olvasónak megérteni a regényt és eligazodni a kínálatban.
A kritikának az olvasót és a szakmát kellene szolgálnia,
ezért gyűjtöttük össze azokat a kritikákat, amik relevánsak, értelmesek és megütnek egy bizonyos szakmai szintet.
Kik az alapítók? Hányan csináljátok aktívan az oldalt?
Négyen csináljuk. Kálai Sándor, a Debreceni Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Kommunikáció és Médiatudományi Tanszékének docense (van még több címe, tudom), Sz. Molnár Szilvia, irodalomtörténész és szerkesztő, Cserháti Éva, krimiíró, szerkesztő, fordító, meg én.
Mire számíthat, aki felkeresi a portált, és kinek szánjátok elsősorban? Az olvasónak? A szakmának (kiadóknak, kritikusoknak, stb.)?
Mindenkinek. A portál legfontosabb része - az 1989 után megjelent szerzők összeállítása, valamint a könyveikről íródott kritikák összegyűjtése - nagyjából készen van. Szeretnénk, ha kritikusok és olvasók egyaránt megtalálnák azt, amit keresnek: értelmes, elemző írásokat ismert és eleddig ismeretlen regényekről. És persze a kiadóknak is hasznos lehet, lévén egyfelől két kattintással le tudnak csekkolni egy szerzőt, másfelől pedig
szeretnénk a jövőben aktívan és folyamatosan szemlézni a friss megjelenéseket.
A honlap létrehozásánál a vezérlő csillagunkat úgy hívták, hogy "felhasználóbarát". Külön soroljuk fel a szerzőket (1945 előtt, 1945-89 között és 1989 után), közlünk műfaji definíciókat, olvashatóak összefogó elemzések és tanulmányok, listát készítünk a kiadókról, címkézzük a könyveket és szerzőket - azt szeretnénk, hogy az oldal ne csak informatív, hanem használható is legyen. Még egy apróság: mi itt jelenleg utánközlünk. És nem véletlenül nem lehet kommentálni semmit az oldalon, mert nem ez a feladata és szerepe. Ha valaki szeretne valamit, ott vagyunk a Facebookon, és emailben is el lehet érni minket. Mi szolgáltatunk, ad absurdum szolgálunk: a magyar krimit, a szerzőket, meg azt a talán nem hagymázas álmot, hogy egy kis segítséggel a barátaitól, a magyar krimi is lehet nagy és erős.
Az elmúlt években egyre-másra tűnnek fel az új szerzők, de te hogy látod jelenleg a magyar krimi és a magyar krimiírók helyzetét?
Őszintén? Tényleg?
Drámai.
A krimi helyzeténél már csak a krimiírók helyzete rosszabb. Nem is értem, mi visz valakit arra, hogy ma Magyarországon krimit írjon. És nem az olvasók miatt, jegyzem meg. A kiadói műhelyek hiánya és a kritika általános közönye (és gyakran tapintható rosszindulata) áldatlan helyzetet teremtett. Ha nem lenne egy-két elkötelezett kritikus (Deczki Sarolta vagy Kálai Sándor), és nem lenne pár lelkes honlap (olvassbele vagy ekultura), akkor a kiadó szakmai támogatása nélkül megírt krimik nagyjából azzal a lendülettel süllyednének el, ahogy megjelennek. Ezért fontos ez a portál, mert nem csak szeretne origó lenni, hanem az is, lévén aki 1989 után magyar krimit írt, az itt van - még akkor is, ha a könyvéről nem jelent meg kritika. A teljesség igénye vezérel minket, de a teljességnek is vannak határai, mi azokat feszegetjük.
A skandináv krimi lecsengőben, de ha már a címkéknél maradunk, akkor létezik szerinted olyan, hogy magyar krimi? És ha igen, akkor mik a jellegzetességei?
(Azt rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a skandináv krimi a legjobb esetben is egy jelző, de nem műfaj, mert kábé annyit jelent, mint az olasz tészta, a svéd acél, a brit tudós vagy a görög dinnye - első pillantásra mintha lenne értelme, de nincsen neki.) Hogyne lenne. Magyar krimi az, amit magyar nyelven írt magyar szerző, és akár cselekményében, akár szereplőiben, akár helyszínében kötődik az országhoz. Ezen felül nincs jellegzetessége, mert
olyan fiatal a műfaj, olyan kevés a könyv és a szerző.
Az 1989 óta eltelt 33 évben 51 darab ember gondolta úgy, hogy krimit akar írni. Ez annyira a statisztikai mintavétel alatt van, hogy nem bírhat semmiféle jellegzetességgel. Ezen is szeretne változtatni a portál.
Ebben a pillanatban a honlap mérlege: 61 szerző, 124 könyv, 266 kritika, és mögötte pedig egy megjegyzés: egyelőre. Ez azt jelenti, hogy folyamatos a bővítés, de milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Te személy szerint mivel lennél elégedett?
A munka oroszlánrészét megcsináltuk: aki írt krimit, és akinek a könyvéről írtak, ott vannak a honlapon - de valójában sehol nem tartunk. Sorolhatnám azokat a kifejezetten sikeres szerzőket (nem egy esetben önálló sorozattal), akiknek egyetlen regényéről sem írtak értő és elemző és értelmes kritikát. A szerzők kétharmadának csak a neve szerepel a listában, de a könyvükről egy sort sem írtak. Ezért aztán most keressük (igen, ITT és MOST is) azokat, akik szívesen írnának kritikákat magyar krimikről. (Hogy mi is a kritika, az emitt olvasható.) Egyfelől szemlézni kell a kortárs szerzőket. Aztán ki kell bővíteni a szocializmus alatt megjelent szerzők listáját, és összeboronálni az azokról megjelent röhejesen kevés kritikát, illetve írni róluk kortárs szemmel, majd még egyet ugrani kell az időben 1945 előttre, és belekezdeni az "aranykor" szerzőinek és könyveinek listázásába, valamint szemlézésébe, mert a korabeli kritika magas ívről nem foglalkozott velük.
Szóval van itt meló, van itt tennivaló,
és nagyon örülnénk, ha a segíteni vágyók írnának nekünk: szerkeszto@magyarkrimiszemle.hu Nyilván azzal lennék elégedett, ha a honlap folyamatosan és láthatóan hízna, dagadna, növekedne, mert van sok szerző, sok könyv, de jórészüket elő kell bányászni az ismeretlenségből, és szerintem annyira fiatal, annyira törékeny még ez a műfaj Magyarországon, hogy mindenki számít. Minden szerző, minden könyv.
