Laurence Leamer nemrég megjelent Warhol’s Muses: The Artists, Misfits, and Superstars Destroyed by the Factory Fame Machine című könyve a hatvanas évekbe, a pop art képzőművész vad partijainak világába kalauzol. Lázadó örökösnők, újonnan felfedezett tehetségek és modellek élvezhették a reflektorfényt – amíg Andy Warhol érdekeit szolgálták.
A könyv a pop art ikont körülvevő szupersztárokról szól, azokról a nőkről, akik kulcsszerepet játszottak a legendás The Factory felemelkedésében, és akiket a művész kihasznált és manipulált a saját sikerei érdekében.
A szerző korábban már többször írt nagyhatalmú férfiakról és múzsáikról, a nevéhez fűződnek a Hitchcock’s Blondes, The Kennedy Women és a Capote’s Women című kötetek.
Passzív szerepek, tönkrement életek
Tíz „Factory Girl”-nek nevezett nő szerepel a könyvben, akiknek kulturális hozzájárulása, művészi ambíciói, személyes küzdelmei eddig nem kaptak elég figyelmet. Warhol első múzsája, Jane Holzer (más néven Baby Jane), egy ingatlanmágnás lánya, akit Warhol megismerkedésük után felkért, hogy szerepeljen a Kiss című filmjében. A válasz a könyv szerint így hangzott:
„Persze, bármi jobb, mint háziasszonynak lenni a Park Avenue-n”.
Leamer ír Edie Sedgwickről is, akivel Warhol 1965-ben, egy manhattani partin ismerkedett meg, és aki 28 éves korában bekövetkezett haláláig függőségekkel küzdött. Christa Päffgen modell és énekesnő, vagyis Nico szintén Warhol holdudvarába tartozott, akárcsak Candy Darling transznemű színésznő, akinek a pop art ikon fizette hormonkezeléseit.
A New York Times kritikája szerint a könyv kissé felszínes és sok ismétlődő klisét tartalmaz, a könyvben szereplő nők élete pedig gyakran problémás, és különböző szolgáltatásokat biztosítanak Warholnak, hogy aztán eltűnjenek, amikor egy új múzsa színrelép:
„Ezek a különböző hátterű nők, a maguk álmaival és vágyaival,
mindannyian azért vannak itt, hogy ugyanazt a passzív szerepet játsszák – hogy elkerülhetetlenül és nem meglepő módon tönkretegye őket a Factory hírnévgépezete”.
A fentiekkel ellentétben a valóságban nem mindegyik múzsa sorsa volt tragikus, többen sikeresen túlélték a 15 percnyi hírnév hatásait. Hogy kik voltak ezek, kiderül a könyvből.
