Lator László minden volt, ami a magyar irodalom

Lator László minden volt, ami a magyar irodalom

A hiány vissza-visszatérő fogalom a Lator László halálhírére érkező első, megrendült reakciókban. Elment egy mester, sokak mestere, aki mindent tudott és mindenkit ismert, ami és aki a magyar irodalom. Szép ívű, tartalmas pálya volt az övé, és távozása nagy veszteség, nemcsak azoknak, akik ismerték, hanem minden magyarul olvasónak.

Nyitókép: Fortepan/Hunyady József

Ruff Orsolya | 2023. július 18. |

Melyik pontból kiindulva lehet a legszemléletesebben felrajzolni egy Lator-portrét? A család felől, a tiszasásvári gyerekkortól, netán már a breszt-litovszki gyűjtőtábor emlékhalmazából („Esténként sárkányszerü felhők / árnya sötétül az égen. / Látod, a nyáj tehetetlen rab, / vergődik a bálvány bűvöletében. / Ó, a bálvány kettős képe: az egyik / a másikon át felhőként gomolyogva.”), esetleg a Lator számára fontos Makó origójából? („Makón olyan szellemi láz volt, hogy ha az ember valahova bement, ott vagy irodalomról vagy festészetről vagy politikáról vitatkoztak”, mondta 2017-ben a Literának.) Vagy legyen kiindulópont az Eötvös Collegium, esetleg az Új Magyar, a későbbi Európa Könyvkiadó, az egyetemi szemináriumok, vagy a széles körű ismertséget és népszerűséget hozó tévé- és rádióműsorok?

Lator László mintha mindenhol ott lett volna, és mintha mindent tudott volna a magyar irodalomról. Pedig interjúiban mindig azt mondta, hogy bár szülei sokat olvastak, nem voltak irodalmárok („nem neveltek az irodalomra”, mondta a Litera-nagyviziten, „műkedvelő módon kapcsolódtak az irodalomhoz”, fogalmazott egy 2013-as Könyvesblog-interjúban).

Élete fontos mozzanatai utóbb mégis versben kristályosodtak ki,

az egyes építőkövek közötti habarcsot (azaz a töltőanyagot, amely azokat segíti, akik nem ismerték behatóbban vagy épp személyesen Latort) a próza adta – érdemes letölteni már csak emiatt is a DIA-n is elérhető A megmaradt világ című memoárját.

Lator László a két világháború között született az akkor Csehszlovákiához, ma Ukrajnához tartozó Tiszasásváron. Egy változó, veszélyes, sok szempontból tranzitnak számító korban telt a gyerek- és ifjúkora, verseit olvasva innen számolódik az irodalmi eszmélés időszaka is. „Előbb Makón, most Pesten még inkább, kinyílt előttem a tágas, tündökletesen szép világ. A szemináriumok, a könyvtár, a dolgozatok, a léhaságok tagolta fegyelmezett filoszéletforma –

mintha nekem találták volna ki”

– írta életrajzában. 

Utóbbiban idézte meg a körmendi tanáréveket, ahogy azt is, hogy valójában nem tanárnak készült („úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom”), mégis hamar felfedezte magában a furor pedagogicust, az ízig-vérig tanárt: „de mondhatnám színjátszóösztönnek, komédiáshajlamnak is, kedvemet leltem benne, hogy kapcsolatot tudok teremteni az előttem ülőkkel, hogy látom az arcukon, mi jut el hozzájuk abból, amit beszélek, ezt a szenvedélyemet később is kiélhettem, a hetvenes évektől a világirodalmi tanszéken, stílusgyakorlataimon, később a Színművészeti Főiskolán, vagy, másképp, rádióban, televízióban”. Lator László a pedagógusköpönyegét sosem dobta le magáról, és valójában akkor is tanított, amikor nem a katedrán állt, hanem írt, fordított, vagy, mondjuk, épp a költészet tisztaságáról és matematikai kapcsolódásáról beszélt.

Így néz ki Lator László dolgozószobája
Így néz ki Lator László dolgozószobája
Tovább olvasok

Az irodalomban élt, és ami talán ennél is fontosabb:

egyszerre volt ösztönös és nagyon is tudatos.

2013-ban így vallott erről: „Hadd mondjam még el azt is, hogy a versírás különleges dolog, azt nem lehet előre megtervezni. Más, ha az ember esszét ír. Ott lehetnek ilyen-olyan elképzeléseim, hogy mi az, amit én tudok, és mi az, amit szeretnék csinálni. Én úgy kezdtem esszéíró pályámat, hogy írtam erről-arról, akár olyasmit is, amit kértek, később már csak azt, amihez kedvem volt, és arra eszméltem rá, hogy leginkább a költészetről szeretnék írni, mert a hivatásos irodalomtudósok, irodalomtörténészek, az irodalomelmélet jelentős, vagy kevésbé jelentős képviselői a költészet lényegéről kevésbé tudnak írni, inkább a költészet jelentését, tartalmát tudják körülírni. A költészet technikájáról viszont kevesebbet tudnak, ezt egy költő jobban tudja. Szerencsés helyzet, ha az illető eredeti foglalkozását tekintve irodalomtörténész. Ha a kötetbe rendezett esszéimet megnézi, szinte kivétel nélkül a költészet mesterségéről szólnak; versekről, költészetről egy másfajta megközelítéssel, mint ahogy az irodalomtörténészek teszik. Azt hiszem, olyasvalamiket tudtam a költőkről, versekről írni, amit az irodalomtudomány nem tudott.”

De nemcsak megírni tudta, hanem – és ez talán még ritkább – át- és továbbadni is. Halála óriási veszteség a magyar irodalomnak, és mindenkinek, aki műveli, szervezi, írja és olvassa azt. Lackfi János írta róla tegnap:

„Lator tekintetében éltünk sokan, egész nemzedékek.

Szigorúsága, nyájassága, játékossága, életmohósága vonzásában.” Lator László fiatalon arról álmodozott, hogy egyszer majd bekerül abba az irodalomba, aminek akkor olyan elérhetetlennek tűnő, távoli csillagai voltak, mint Weöres Sándor és Illyés Gyula. Bekerült, de abban a történelmi korban az az irodalom éppen hallgatott, mert hallgatni volt kénytelen. Szerencsére (a mi szerencsénkre) később egyre nagyobb teret nyert, ahogy egyre több tér és szó jutott benne Lator Lászlónak is, így lett aztán egyike az elérhető csillagoknak az égen, amit úgy hívnak magyar irodalom. Még sokáig fog hiányozni.

Lator László: Régi fénykép

Fejük körül forog a fényes ünnep.
Beleolvadnak és elkülönülnek.
Még kortalanok mind a ketten.
Nem is tudják, hogy milyen gyönyörűek
abban a szinte észrevehetetlen,
megnyíló-összezáruló közegben.

Benépesül megint az elhagyott part.

A szöszökkel s ezüsttel csillogó nyár-
ligetek, füzek közt futó folyónál
külön-külön s egymásban is ragyognak.

Villámok kékes koronája lángol
hajuk július végi viharából.

Tökéletes a célszerű vázra
a már bevégzett s még kezdeti formák
ráépülése, alkalmazkodása,
ahogy a félig rejtett célú tervek
szerint behorpadnak, kitelnek,
funkcióikat~gyakorolják.

De azért mégis az a legszebb,
hogy ebben a tündökletes, hibátlan,
olyannyira nekik való világban
úgy fürdenek, merülnek el gyanútlan,
úgy lélegeznek, töltekeznek,
együgyű bizodalommal magukban –
Egyetlen ízük sem játszotta el még
az adakozó könnyű kedvű isten
rövid határidőre nyert kegyelmét.

Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Meghalt Lator László

95 éves korában elhunyt Lator László, Kossuth-díjas költő, műfordító, esszéista. Szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta, számos kortárs alkotónknak fontos mestere volt.

...
Nagy

„Úgy képzeltem, az irodalom lesz a főfoglalkozásom” [Lator95]

A mesterség alapos ismerete elengedhetetlen - mondta egy régebbi interjújában Lator László, aki ma ünnepli 95. születésnapját. Költő, műfordító, tanár, aki szemináriumain egyetemi hallgatók nemzedékeit oktatta.

...
Nagy

Így néz ki Lator László dolgozószobája

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Az ember találmánya a szaporodáshoz való jog - Olvass bele a biológus könyvébe!

Litkai Gergely a Bookline Zöld podcastjének következő adásában Jordán Ferenc hálózatkutatóbiológussal beszélget Az ember vége a természet esélye című könyvéről. Olvass bele a kötetbe!

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

...

Péterfi Judit: Kőkemény önismereti tréning kellett a túléléshez [Podcast]

...

drMáriás: Lehet 20 éves az ember, de 100 év történetét hordozza

...

Ezt senki nem mondta: Hallgasd meg a podcast első évadának összes epizódját!

Még több olvasnivaló
...
Nagy

K. Varga Bence: Újabb sejt születik

„Oldalra sandítva újra és újra szemügyre vehette a test vereségét, a hús halálának stációit” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a harmadik rész.

...
Nagy

Így mutatta be Robert Capa Magyarország világháború utáni vörös fordulatát

A 70 éve elhunyt legendás fotós 17 éves korában menekült el Budapestről, 17 évvel később pedig másfél hónapot töltött idehaza. A Holidaynek írt, 14 fotóval illusztrált útibeszámolójában éjsötét börleszk-jelenetekként elevenednek meg a remények és a romok.

...
Nagy

7 botrány Nádas Péterén túl, ami irodalmi díjak körül robbant ki

Van, amikor a PC-ségen vitatkozik a zsűri – lásd a legutóbbi esetet, melynek során Nádas Péter könyve is előkerült –, máskor nyertesekről derülnek ki hazugságok, ellentmondásos nézetek, sőt bűncselekmények. De az is előfordul, hogy a díjat osztók óvatoskodnak túl egy helyzetet. Ilyen irodalmi botrányokat gyűjtöttünk össze.

Hírek
...
Gyerekirodalom

Az emberi test sokféleségét illusztrálva támogatja egy gyerekkönyv az önelfogadást

...
Kritika

Mi történt valójában 20 éve egy elit suliban? Rebecca Makkai új krimije a csillogó felszín mögé pillant

...
Könyvtavasz

Kertész Erzsi új mesekönyve kedves mitológiai alakokkal űzi el a búbánatot – Olvass bele!

...
Zöld

Tényleg különbözik egymástól a nők és a férfiak agya?

...
Hírek

A kabuli könyvárus szerzője visszatért Afganisztánba

...
Hírek

Megújul a Libri-díj, más elv alapján osztják ki a Könyvhéten