„Ha nem állsz fel a földről most rögtön, este nem lesz három mese!” – hangzik a végső érv a nagymamától és a szülőktől, akik a metró egyetlen szabad ülőhelyéért veszekedő három oviskorú kisfiút próbálják fegyelmezni.
Sajnos, mire megszólítanám őket, már leszállnak, de biztató jelnek tekintem a könyvheti riporthoz, hiszen, ha a mese zsarolási alap, akkor komoly érték.
Az utóbbi időben több kutatásról is beszámoltunk, amik szerint a mai szülők nem szeretnek esti mesét olvasni a gyerekeknek, ők maguk, sőt, esetleg a gyerekek is unják ezt a tevékenységet. A felmérés szerint a 0-13 éves kor közötti gyereket nevelő szülők 40%-a állítja azt, hogy szórakoztatónak találja, ha felolvashat a gyerekének. Vagyis 60 %-uk nem élvezi ezt. Ennek nyomán gondoltuk, körbekérdezünk a Könyvhéten, bár feltételeztük, hogy nem itt cirkálnak a mesegyűlölő szülők.
A Vörösmarty téri főműsor mellett a Dunakorzón amolyan gyerekplázst alakítottak ki a legkisebbeket könyvekkel ellátó kiadók. A műfüves placcon az árnyékban minipadokon színeznek az éneklésben és felolvasásban megfáradt kicsik és szüleik. Ide, illetve a Varró Dani-Berg Judit-Wéber Anikó dedikálások aranyháromszögébe indultam portyázni.
Esti és a napközbeni könyvek
Barbara (35) és kisfia, Bence (2), illetve unokaöccse, Dani (4) a műfüvön épp egy tűzoltóautó berendezéseit fedezik fel egy hajtogatóskönyv segítségével. Náluk minden este van mese a fürdés után, a könyvet Bence választja ki.
„Jelenleg Pitypang és Lili (Pásztohy Panka könyvsorozata – a szerk.) mindent ver!”
„És Maszat is!” – egészíti ki lelkesen az ovis korú unokaöcs. De Boribon is ott van a kedvencek között.
Barbara eleinte a család és a barátok tanácsai alapján szerezte be a gyerekkönyveket, mostanra pedig már Bence is részt vehet a kiválasztásban. A megkérdezettek közül többen is alkalmazzák azt a módszert, hogy mintegy előszűrik a kínálatot és aztán a kicsik maguk választhatnak a felkínált 5-6 kötetből.
Barbara az ismerősök tanácsai mellett a könyvajánlókat is követi. Figyel arra, hogy a könyv valamilyen szinten fejlessze is a gyereket, nem vásárol „csak azért, mert aranyos a borító”.
Az is kiderült, hogy náluk léteznek este olvasós könyvek és olyanok, amiket napközben vesznek elő.
Lefekvés előtt igazi mesék kerülnek terítékre történettel, cselekménnyel, napközben pedig a járműves kötetek a menők.
„Nemcsak az számít, hogy megszeressék a könyv olvasását. Nagyon sokmindenre odafigyelnek olvasás közben. Fontos, hogy közben visszakérdezzek, mert lehet, hogy magától nem kötne össze dolgokat a mese cselekményében” – osztotta meg tapasztalatait Barbara.
Legfeljebb nem lesz olyan fejlett
Ivánéknál (46) egy komódon tartják a mesekönyveket, az esti rituálé része, hogy kislánya, Panka (3) felkéredzkedik oda és így választja ki, hogy aznap este mire szeretne elaludni.
Pankát főleg a szerszámok, a markolók és az állatok érdeklik, így ilyen témákban választanak olvasnivalót is. Bár a kislány is segít a választásban, a szülőknek „vannak alapelvárásaink a könyvvel szemben. A nagyon bugyuta és giccses köteteket nem szeretjük, de nagyon célirányosan fejlesztő könyveket sem szoktunk erőltetni, inkább, ami érdekli vagy leköti” – árulja el Iván. Majd nevetve hozzáteszi: „Ha nem lesz olyan fejlett, akkor nem lesz olyan fejlett” – adja meg a tökéletes punk választ a mai szülőkre nehezedő nyomásra Iván.
Szülők kedvencei az estékben
Laciéknál (34) nagyobb a korkülönbség a két gyerek között, egy 11 és egy 2 éves gyerek számára választanak este mesét, mert természetesen még mindkettő igényli az olvasást, igaz, más műfajból válogatnak.
„A 11 évesnek hosszabb könyveket, folytatásos történeteket olvasunk.
Vele külön vonulva olvas hol apa, hol anya, így vannak apás könyvek és anyás könyvek.
Velem most épp a Piszkos Fred van terítéken, az anyával Berg Judit Petőfis könyvét, a Szélvésztől kergetvét olvasták” – avat be a családi rendszerbe Laci.
A kicsinek felváltva olvasnak sokkal egyszerűbb történeteket. „Most Boribon a nyerő! A Maszat, a Bogyó és Babóca is megy. A Kuflikkal még nem próbálkoztuk, de tudjuk, hogy az lesz a következő” – sorolja Laci, aki reméli, hogy hamarosan a magyar népmeséhez is eljutnak, ha már nem lesznek egyire fontosak a képek.
Ők is rendszeres könyvtárbajárók, ahogy Ivánék is. A kortárs könyvek mellett pedig a saját gyerekkorukból is hoztak könyveket az esti meseolvasásba. „A Zsémbes Zsófi ébredése különösen aranyos, mivel a lányom is Zsófi. A feleségemnek volt egy régi ukrán népmesés könyve, ami jelenleg Zsófi legnagyobb kedvence. Én nem értem, miért tetszik neki” – vallotta be őszintén Laci, aki még a Répamesét említette a klasszikusok közül.
Náluk főleg a felesége választja ki a könyveket, az elmondottak alapján egészen sok energiát fektet ebbe: utánaolvas, könyvtárba jár, Könyvhétre is rendszeresen járnak, vannak kedvenc szerzőik is.
A rendszeres olvasás hasznai között – ahogy szinte minden megkérdezett – ő is megemlíti a szélesebb szókincset.
Talán ez a hétköznapokban legkönnyebben mérhető vetület is például olyan esetekben, mint amikor egy másik nyilatkozó 2,5 éves kislánya hirtelen megállt és közölte: „Most megtorpantam!”.
A könyvesboltba mindig be kell menni!
Berci (9) életének már babakora óta részei voltak a lapozgatók és az esti mese mondja el Andra (32). Úgy tűnik, az erőfeszítései kifizetődtek: „Ha vásárolni megyünk az az első, hogy a könyvesboltba be kell nézni. A könyvre nem sajnálom a pénzt, ami neki megtetszik, vagy helyben megvesszük, vagy megrendeljük. A Bookline-on már jelentős kedvezményem van…” – árulja el Anikó.
Az esti mesék közül próbált olyat választani, ami nevelési célzatú is, illetve nem olyan hosszú, mert „a szülők is fáradtak esténként.” Különböző élethelyzetek szerint, de szerzők alapján is válogattak. Dániel Andrástól a Kuflin kívül a Nincs itt semmi látnivaló, Berg Juditnak a Ruminin kívül nagyon sok és nem véletlen, hogy a Wéber Anikó dedikáló sorban találkoztunk. Három kötetet hoztak aláíratni. Saját kedvenceiből egyelőre Michael Ende A végtelen történetén vannak már túl. „Tök jó volt!” – jegyzi meg lelkesen Berci.
Sajnos a barátai nem olvasnak, de az osztályában van egy másik fiú, aki néha hoz be könyveket. Onnan kapták tippként az Alsógatyás kapitány és az Egy ropi naplója sorozatokt.
Miklós (45) két nagyobb gyerekével vár dedikálásra, amíg a felesége a legkisebbel Wéber Anikót hallgatta a színpadon. Szintén a rendszeres olvasók közé tartoznak, bár neki gyerekkorában ez kimaradt a szülei válása miatt. A Könyvhét Miklós szerint jó alkalom, hogy a gyerekek megismerjék az írót, láthatják, válthatnak vele pár szót. „Fontos, hogy így emberközelivé válik, maga a könyvírás és az író is. Nem egy távoli valaki lesz, akinek a könyveit vásároljuk, hanem valós személy, kézzelfoghatóvá válik.
József (39) és Ilona (38) négy, 4 és 11 éves kor közötti gyereküknek próbálnak válogatni az egyik gyerekkönyvesstandnál. „Mostanában az Abszolút könyvek sorozatból választok, mert olyan társadalmi témákat is behoz, amivel a régebbi könyvek nem annyira foglalkoznak. Az iskolában nagy probléma a bullying. A Göröngyös Úti Iskola sorozatot példéául (Kertész Erzsi: Helló, felség!) emiatt olvassuk nekik” – mondja el Ilona, aki könyve Insta-oldalakat is követ és onnan is merít ötleteket.
„Nem szoktam direktben a kezükbe adni könyveket. A könyvtárban a figyelmük be ajánljuk, aztán elölhagyjuk és 1-2 héten belül elkezdik olvasni” – osztja meg a tippjeit.
„Meseolvasás nélkül nem telhet el este” – szögezi le József, annak ellenére, hogy a két nagyobb már önállóan is olvas. A legnagyobb, Veronika (11) már a kiskamaszoknak szóló krimiket, a nyomozós könyveket szereti. Most a Liánát olvassa. A második kisfiú Benedek (8) párhuzamosan olvassa a Két kicsi dínót és A hobbitot. A legkisebbek gyakran kérik Zalka Virág Csenge meséit.
„Azt gondolom megérte az a napi 3-4 óra olvasás, amennyit kicsi korában Veronikával foglalkoztunk” – zárja a beszélgetést Ilona. „Megtérül!”
Szülők régi kedvencei
A kérdések legszórakoztatóbb része a szülők gyerekkori kedvenc meséire adott válaszok voltak, ahol a nagyjából egységes kortárs kínálathoz képest a lehető legváltozatosabb válaszok születtek. Még a visszafogottan felelgető riportalanyok is megenyhültek pár pillanatra.
Barbarának például saját gyerekkorából a Nemtudomka Napvárosban (szerző: Nyikolaj Nyikolajevics Noszov, 1979) maradt meg számára, illetve a Micimackó. Ivánnak és Lacinak is gyerekkorukban a népmesék álltak közel a szívükhöz. Iván az Eltáncolt papucsokat, Laci a Ki a zsákból, botocskám!-at szerette legjobban.
Andrea Szabó Magda Abigéljére emlékezett vissza lelkesen, míg József és Ilona mindketten Fésűs Éva könyveit hozták magukkal otthonról – szó szerint is. József Benedek Elek meséiért is rajongott.
Forrás: Ünnepi Könyvhét oldala és FB-oldala
