Marék Veronikát legutóbb idén ismerték el HUBBY-díjjal. Nem életmű kategóriában, hanem a Prémszakáll és Torzonborz című, 2024-ben megjelent kötetéért. A kóborkutya és egy magányos, öreg professzor barátságáról szóló, egy fiók mélyéről előkerült kiadatlan történet tökéletesen példázza Marék valóságból építkező meséit. Marék Veronika maga is olyan jelenség, mintha egy mesekönyvből lépett volna elő, ahogy az élettörténete némely fordulata is könyvbe illő.
Boribon és a próbák
Az édesapja asztalán felejtett üres lapok csábították először rajzolásra és meseírásra. Így született Boribon, akinek a nevét Oscar Wilde Bunbury-je ihlette – idézte fel a HUBBY-nak adott 2020-as interjúban, ami nálunk is megjelent. Az édesapja megtalálta a művet az asztalon és biztatta, hogy keresse fel az akkori egyetlen gyerekkönyvkiadót, a későbbi Mórát.
Végül a húzódozó művész némi baráti segítséggel jutott el a kiadóba, ahol, ha mesei fordulatokkal akarnánk leírni, próbák elé állították. Először
kikérték egy gyerekpszichológus véleményét az itthon még ismeretlen, oldalanként csak egy képet és egy sornyi szöveget tartalmazó formátumról.
Majd a fiatal alkotót rajzoltatták, hogy bebizonyítsa, a kiforrott stílus ellenére nem egy idősebb illusztrátor munkáját próbálja becsempészni a kiadóba. Végül azt akarták tudni, hogy nem egykönyves alkotó-e, így írnia kellett egy másik történetet is. Ez lett a Bem téri gyerekek, egyúttal a szerző első megjelent kötete. Sorsszerűen 1956 októberében jelent meg, a visszhangtalanságát azonban a szerző nem bánta, ezt jelzi az is, hogy később nem publikálták. Ezt követően megjelenhetett az első Boribon 1958-ban.
Az Esti Hírlap 1958-as számában a karácsonyi gyerek- és ifjúsági könyvek medve-körképébe a Dörmögő Dömötör mellett már ügyesen becsúsztatta a Móra Kiadó illetékese a Boribon mackóhistóriát. A Népszabadság hasábjain pedig szegény kismackó több elnevezéssel is futott, mire sikerült eltalálni a nevét.
Leküzdendő sárkányok
Marék Veronika a látszólagos diadalmenet ellenére számos csalódással is szembesült, amelyekről egész életében meglepő őszinteséggel beszélt az interjúiban. A főiskolára nem vették fel, így ahelyett, hogy tanulta volna a bábtervezést, a gyakorlati végéről fogta meg a dolgot és munkába állt a Bábszínházban. Mellette levelezőn végezte az ELTE bölcsészkarát.
„Az első szakmai elbizonytalanodásnak a korábban dédelgetett bábszínészi tervek felmondása vetett véget.
A csúnya kislány (1965 – a szerk.) után majdnem otthagytam a szakmát,
mert egy nagyon okos óvodapedagógus felállt az írószövetségben, és azt mondta: ez egy tanmese, szokványos történet, van még három ilyen könyv a piacon, egyáltalán nem különleges. Ez annyira fájt, hogy utána évekig nem írtam mesét” – vallotta be 2016-ban a Magyar Nemzetnek adott interjúban.
De később is volt, hogy kétségekkel küzdött. „Örülök annak, hogy a gyerekek szeretik A kék kerítést. De lehet, hogy abbahagyom. Túl régóta csinálom” – vallotta be az interjú kissé szomorkásra sikerült lezárásában a Kisdobos hasábjain 1988-ban az elképedt riporternek.
Itt valóban találunk is egy hiátust a kiadástörténetben, 1987 után 1993-ban jelenik meg néhány kötet, hogy a 2000-es évek közepén megkezdődjön a könyvek azóta is folyamatos áradása.
A japán gyerek is Laci és az oroszlánt olvasnak
Pedig már A Csúnya Kislány megírása idején is nemzetközi hírű szerző volt. Japánban mindössze 4 évvel a magyar kiadás után, 1965-ben jelent meg először a Laci és az oroszlán és azóta minden évben kiadják – idén 60 éve! A szigetországban eddig 700 ezer kötet kelt el a gyáva kisfiú bátorságát előcsalogató nagymacskáról.
Generációkat átívelő rajongótábora akkora, hogy még merchandise-termékek gyártására is van igény. Japánban Boribonos bögréket és pólókat épp úgy vásárolhatunk, mint plüss Kippkoppot vagy Annipannit.
A kötet jogait elsőként megszerző japán kiadó addig nem is foglalkozott gyerekkönyvekkel. A frankfurti könyvvásáron látott Laci és az oroszlán azonban úgy megragadta, hogy belevágott. Azóta három kiadó is gondozza Marék Veronika műveit. A Magyar Nemzet 2016-os adatai szerint „összesen huszonkilenc könyve jelent meg Tokióban. Oszakában hatalmas életmű-kiállítást rendeztek a magyar írónőnek, amelyen gyermekkori rajzaitól kezdve az általa készített bábokon át valamennyi meséjének legújabb kiadásáig mindent bemutattak.”
Az alkotó pedig többször ellátogatott a szigetországba. A japán siker titkát Marék Veronika évekig a történetben megjelenő bátorságnak tulajdonította, míg az ottani olvasók elmesélték neki, hogy
sokuknak a kis oroszlán elbúcsúzása segített a gyászukban, az elengedésben.
Számukra ez a veszteségélmény volt a legerősebb téma.
Letisztult stílus, tündérkéktől mentes mesevilág
Orvos szülei nem olvastak vagy meséltek neki, a második világháborúban töltött gyerekkor sem kedvezett a sok gyerekkönyv megismerésének. Viszont rajongott az édesapja napilapjának mellékleteként érkező Az én újságom című gyereklapért (ezt korábban Benedek Elek szerkesztette). A kis kiadvány meghatározó befolyással volt a képi világára. Különösen a fiatalon elhunyt Kőszegi Bella illusztrátor rajzai, akinek letisztult képivilága a Boribon vagy az Annipanni előképének is tekinthető. Ő maga is publikált gyerekújságban. A Kisdobos című lapban jelent meg egy Paprika nevű kisfiúról szóló képregénycsíkjai.
Alkotóként a pályája kezdetén különleges volt, hogy ő maga írja és illusztrálja a történeteit. Saját bevallása szerint ez nagyon megkönnyítette a munkáját, hiszen így nem kellett egyeztetnie az illusztrátorokkal.
Több interjúban is hangsúlyozza, hogy „tündérkéktől mentes mesevilágot” alkot, valóságos dolgokról mesél,
nem varázslatos meséket ír-rajzol. (Ennek ellenére kifejezetten pozitívan nyilatkozott például az újságíró kérdésére a Harry Potter kötetekről.) Számára A kockásfülű nyúl is egy esendő hős, akinek egyetlen képessége a repülés, de mindent a saját eszével és erejével old meg, nem varázslattal.
„A nagymama varr egy nyuszit maradék anyagokból, de túl nagyra sikeredik a füle. Az elfuserált nyuszi húzza maga után a füleit, hasra esik bennük, s a nagymama kidobja. Felkerül a padlásra a lomok közé. Amikor felpattan a bőrönd fedele, kiderül, hogy a nyuszi repülni tud a füleivel” – hangzik az eredettörténet a Magyar Nemzet kérdésére 2005-ben. Ennél a mesénél Richly Zsolt adott testet a csak szövegben létező nyuszinak, majd ő is keltette életre 1974 és 1976 között, kétszer tizenhárom résznyi rajzfilmben. A sorozatnak sajnos az alkotók szándéka ellenére sincs azóta folytatása szponzor hiányában.
@retrovadasz A Kockásfülü nyúl 1.rész #retrovadász #időutazás #régimese #régirajzfilm ♬ eredeti hang – Retro vadász 🥷⏳ - Retro vadász 🥷⏳
Kevés olyan szerzőt találunk, akinek a 60-as évek óta jelennek meg történetei és a korábbiak épp olyan olvasottak, mint a friss megjelenések. Marék Veronikához a könyvheti dedikálására érkező olvasók olyan változatos korúak, mint a köteteik. Az első kiadású, 1961-es Laci és az oroszlánnal érkező nyugdíjastól a még csak a képekből tájékozódó, Boribont szorongató ovisig. Könyveinek nem jár le a szavatossága, némelyik azonban a gyerekek életének mára eltűnt részleteit, tárgyait őrzik meg, melyek így maguk is mesévé lesznek. (A kollégái itt meséltek arról, milyen vele dolgozni)
„A mese és a játék a valóság megismerésének igen tapintatos, szelíd módja, így
a gyerek mindenről értesülhet, ami később vár rá a világban” – vallja.
Marék Veronikáról és a Laci és az oroszlán nemzetközi sikeréről Visky Ábel forgatott dokumentumfilmet, ami a Margón premier előtt látható. Marék Veronikával pedig Ott Anna beszélget a film előtt.
Kell egy oroszlán - dokumentumfilm Marék Veronikával
Premier előtti vetítés a Margón. A szerzővel és a rendezővel Ott Anna beszélget
Forrás: Arcanum, HUBBY, Magyar Nemzet, Kisdobos,
Fotó: Valuska Gábor
