Nagyon sok cikkben foglalkoztunk már nemcsak az olvasás fontosságával, az olvasóvá nevelés lehetőségeivel és korlátaival, de a mesékkel és a rendszeres meseolvasás erejével is. Ma már nem lehet kérdés, hogy az olvasás olyan komplex tevékenység, mely a gondolkodásra, az érzelmekre, sőt még a testre is hat, és olyan kognitív, szociális készségekkel gazdagít, melyeknek gyermek- és felnőttkorban is nagy hasznát vesszük.
Persze szülőként nemcsak a hasznosság miatt olvasunk a gyerekeinknek, hanem mert jó velük összebújni, mert mesélés közben biztonságot adhatunk, mert együtt lehetünk és közösen elkalandozhatunk bárhová, ahová a mesék fantáziavilága engedi. Mindez manapság már annyira evidens, hogy még a gyerekorvosok szerint is a mesekönyv az egyik legjobb ajándék, az olvasást pedig nem lehet elég korán kezdeni, ahogy egy korábbi cikkünkben írtuk is: „Az olvasás már csecsemőkorban is segíti az egészséges szociális-érzelmi, kognitív, nyelvi és kulturális fejlődést. Fejleszti a gyerekek nyelvi készségeit, bővíti a szókincsüket, és segíti őket az iskolai felkészülésben, és egyes kutatások szerint a közös olvasás megerősíti a kisgyermekek biztonságérzetét”.
Meséljen az apa is
Bár az is közismert tény, hogy a férfiak alapvetően kevesebbet olvasnak, fontos, hogy az esti meséket ne csak az anyák, hanem az apák is olvassák gyerekeiknek. Erre hívja fel a figyelmet egy tavaly megjelent kötet, az Apa olvas, melyben az utószót jegyző Harmath Artemisz arról ír, hogy amennyiben az apa olvas, a fent említett hatások még inkább megélénkülnek, és még erőteljesebben fejlődik a nyelvértelmező képesség.
Ez azért van így, mert míg az anyák hajlamosabbak tényszerű, adatszerű kérdéseket feltenni, addig az apák inkább elvonatkoztatnak. A férfiak kérdései szellemi kihívás elé állítják a csemetéiket”
– fogalmaz.
Olvasáskutatók állítják továbbá, hogy az esti mesét rendszeresen olvasó apák sokkal közelebb érzik magukat a gyermekükhöz, a kicsiknek pedig nagyon erős önbizalmat ad a közös tevékenység. A mese- és versantológiát összeállító Harmath Artemisz és munkatársai az Apa olvas című kötettel a „családi mesélés kultúrájához” kívánnak hozzájárulni, és beszélgetéseket szeretnének elindítani a gyerekek és a mesét olvasó felnőttek között.
Sokszínű válogatás
Az Apa olvas a kortárs gyerekirodalom „klasszikusaiból” válogat, az esti meséknek is alkalmas szövegek többek között olyan szerzők tollából származnak, mint Marék Veronika, Lackfi János, Szabó Borbála, Varró Dániel vagy Kiss Ottó. A kötetet Orosz Annabella illusztrálta, aki minden egyes szöveghez igyekezett más-más képi világot kreálni, kiemelve az adott szöveg hangulatát, kedvességét, humorát. Mozgalmas rajzai hol egészoldalasak, hol csak egy-egy, a lap szélén felbukkanó figurával árnyalják az adott szöveget. A könyv kemény borítót kapott, így nem használódik el hamar, akár éveken át szolgáltathat muníciót a meséléshez.
A kötetbe válogatott szövegek sokfélék és változatosak, ezért mindenki megtalálhatja benne a számára izgalmas világot, és azt is megmutatja a gyerekeknek, hogy a mesék és a versek is milyen sokfélék lehetnek.
Van a könyvben vicces mese Szabó Borbála tollából (Kriszti apukája), melyben egy édesapa tölt el egy napot az óvodában ovisként a gyerekek legnagyobb ámulatára. Vannak svéd gyerekversekre emlékeztető rövidebb írások Kiss Ottótól, de gyönyörű alkotás a tavalyelőtt elhunyt Kovács András Ferenctől is, aki a napsugár természetéről gondolkodik költeményében: „Vándorol a napsugár / egész esztendőben: / merre járhat, merre száll / szét a tág időben?” (Napsugár-csízió)
De olyan, egyszerre komoly és lírai mesét is találunk a kötetben, melynek főszereplője nagyon nehezen alkalmazkodik a világhoz. Gimesi Dóra Emma csöndje című meséjének kis hőse ugyanis egy nagyon csendes kislány, aki nehezen találja meg a hangot a többi emberrel. Nagyon megviselik a zajok, különösen az iskolában, ahol mintha minden zaj lenne, és ahol nagyon nehéz kilógni a sorból.
Nemcsak hangulat és beszédmód szempontjából különböznek azonban a kötetbe válogatott írások, hanem tematikusan is: kalózoktól bagolyfiókákon át oroszlánokig sokféle szereplő kel életre a különböző mesékben, de a versek között is van Istennel, a magánnyal vagy a rossz idővel foglalkozó költemény.
Közös ezekben a szövegekben, hogy legtöbb esetben apák, nagypapák is felbukkannak bennük.
A közös mesélés elsősorban az olvasni még nem tudó gyerekeket és a betűk világában még nehezen mozgó kisiskolásokat célozza – a kötet ezen a korosztályon belül mindenkinek kínál olvasnivalót, a tipegők, az ovisok, és az alsósok is megtalálhatják benne a maguk kedvencét.
A mesék továbbgondolása kérdésekkel
És ha ez a nagyon heterogén válogatás önmagában nem lenne elég, a könyv a legtöbb meséhez és vershez kérdéseket is rendel, bátorítva és segítve ezzel azokat a szülőket, akiknek nehezebb elindulni a közös feldolgozás útján.
A közösen olvasott mesét ugyanis nagyon hasznos és egyben szórakoztató is továbbgondolni, átbeszélni.
Így egy mese akár napokon át jelenthet táptalajt komoly vagy vicces beszélgetésekhez. A sokféle meséhez sokféle kérdés tartozik, így a mesekönyvet olvasva a felnőttek és a gyerekek irkafirkákról, bodobácsokról, vonatokról, de akár olyan, nehezebben megfogható témákról is beszélhetnek, mint az unalom vagy az otthon jelentése. A kérdések nyitottak, nagy asszociációs mezejük van, így igazából bármerre kanyarodhatunk a megválaszolásuk, végiggondolásuk során. Az viszont nem kérdés, hogy olvasni, mesélni kell – az apáknak is.
Nyitókép: Illusztráció forrása - pexels.com