Január 9-én, 79 évesen meghalt Kolosi Tamás Széchenyi-díjas szociológus, üzletember, a Líra Könyv Zrt. és a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet alapító-elnöke. Munkásságával alapjaiban határozta meg a magyar társadalomkutatás hazai működését, majd a ’90-es évektől kezdődően a magyar könyvkiadás egyik bástyájává vált. Egy igen ambiciózus és biztos kezű üzletember volt, aki a nemzetközi akadémiai pálya helyett a magyar kultúra építését választotta, és többek között megmentette a Magvető Kiadót a csődközeli állapottól.
Kolosi Tamás a pályafutását a művészetekkel kezdte, gimnazistaként színházi előadást és filmet rendezett, sőt novellákat is írt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-filozófia-esztétika szakán végzett. Ezt követően egy váratlan fordulattal nemzetközileg elismert társadalomtudós lett, egy szívinfarktus után pedig felépítette a magyar könyvkiadás és -kereskedelem egyik legsikeresebb és legelismertebb cégét. De hogyan is történt mindez? Utánajártunk.
„Kalandként indult, elköteleződés lett belőle”
Kolosi Tamás első munkahelye a Társadalomtudomány Intézetnél volt. Munkássága úttörő szerepet játszott a késő Kádár-korszakban, 1985-től már az MTA doktora, 1987-től pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára lett. 1985-ben elindította formabontó, társadalomtudományokra specializálódott vállalkozását, a TÁRKI-t. Ez akkoriban Közép-Európa első magán-kutatóintézete volt, és mind a mai napig meghatározó eleme a társadalomtudománynak.
„A ’90-es évek első felében még nagyon intenzíven benne voltam a tudományban és a tudományos életben.
Bibliográfiák szerint ebben az időszakban én voltam a legtöbbet publikáló, Magyarországon élő magyar szociológus”
– mesélte Ferenczi Borbálának a Magvető Tények és tanúk sorozatában, a Polgárnak lenni című kötetben.
A rendszerváltás és egy 1994-es szívinfarktus következtében, a megterhelőbb tudományos munka után, Kolosi egy nyugodtabb üzleti lehetőség felé fordult. Erdős Ákossal megalapította a Láng Holdingot, ami hamarosan az Athenaeum és a Szikra Lapnyomda felvásárlásával piacvezető lett a nyomdaiparban, sőt több újság is hozzájuk tartozott, például aa Nemzeti Sport vagy a Színes Rádió- és Televízióújság, idővel pedig a könyvkiadásba és -kereskedelembe is belekezdtek.
A cég viszont hamarosan egy nyomdai és egy könyves cégre oszlott, utóbbinak lett Kolosi Tamás a vezetője, olyan vállalkozásokkal, mint a Líra és Lant, a Magvető és az Athenaeum. „Kalandként indult, elköteleződés lett belőle. De sok lépést kellett megtennem még ahhoz, hogy a Líra Csoport mai formáját létrehozhassam” – mondta a fent említett könyvben.
Szinte kettős életét élt a tudományos pálya és az üzlet között, ami talán a mai napig páratlan teljesítmény.
Nyáry Krisztián így mesélt róla a megkeresésünke: „Nagyon ritka, hogy valakinek van egy tudományos karrierje, majd elkezd valami teljesen mást csinálni, és utána mégis vissza tud térni a tudományhoz. Neki ez mégis sikerült.
Párhuzamosan tudott üzleti döntéseket hozni és társadalomtudósként dolgozni. Rejtély, hogy ezt időben hogyan tudta megoldani, az pedig egyedülálló, hogy hogyan tudta ezt a két teljesen eltérő gondolkodásmódot működtetni.”
A szürke gazdaságból a könyvkereskedelemig
A szocializmus végével azonban egészen nehéz helyzet alakult ki a könyvszakmában. A korábbi állami könyvelosztást felváltotta a szabad könyvpiac, hirtelen megnőtt a korábban tiltott műfajok (horoszkóp, ezoterikus vagy pornográf kiadványok) iránti kereslet, az aluljárókban és a köztereken megjelentek a maszek könyvespultok, amin nem a kiadók, hanem inkább a könyvterjesztők kerestek.
Ahogy Kolosi a Magvető Tények és tanúk sorozatában fogalmazott:
A ’90-es évek első felében ezen a területen is virágzott a fekete- és szürkegazdaság.
Az árusok nem fizettek adót, illegálisan szerezték be a készlet jelentős részét. A kiadók megspórolták a jogdíjakat, s kifizetetlen nyomdaszámlákkal alakultak néha félévente újabb és újabb céggé.”
1993-ban ennek megoldására elindult a könyvkereskedelem és -kiadás privatizációja, ami piaci alapokra helyezte a vállalatok működését, illetve határt szabott a szürke megoldásoknak. Így tudta aztán Kolosi és a Láng Holding egy pályázaton keresztül megszerezni a Líra és Lant céget. Nem sokkal később pedig megjelent a Libri Kft. is a piacon.
Ekkor már a Líra tulajdonában volt az egykor Petőfi utolsó pesti lakásaként is szolgáló Fókusz Könyváruház, amely az ország legnagyobb könyvesboltja volt. Kolosi erről az időszakról 2022-ben úgy fogalmazott:
A Fókusz Könyváruház volt az első jele annak, hogy a könyvvel kereskedni is lehet."
„A rendszerváltást követően klasszikus versenypiaci helyzet alakult ki a könyvkereskedelemben, amiben a résztvevők folyamatos összeköttetésben vannak, így egyszerre folyhat szakmai párbeszéd és éles verseny. Ennek alapját pedig a ’90-es évek szereplői tették le, például Kolosi Tamás” – mesélte Nyáry Krisztián.
Ha nincs Kolosi, ma Magvető Kiadó sincs
A ’90-es évek végén Kolosi megmentette a tavaly 70 éves Magvető Kiadót a csőd széléről, ehhez pedig Esterházy Péternek is köze volt:
„[Erdős] Ákossal (…) vitatkoztunk, hogy mi legyen a Magvető Kiadó sorsa. Ő azt mondta, hogy be kéne fejezni ezt a veszteséges kiadói tevékenységet. (…)
Én meg úgy gondoltam, hogy a Magvető neve nem rossz név, és bár a szerzők nagy része addigra cserben hagyta a kiadót, volt egy kiváló szerző, aki hűséges maradt: Esterházy Péter.”
Onnantól pedig Esterházyval közösen dolgoztak azon, hogy a Magvető Kiadót új lábakra állítsák, és egyéb változtatások mellett a kiadó vezetőjét is lecserélték: „Esterházy Pétert kérdeztük meg, nincs-e ötlete arra, hogy ki tudná helyrehozni a kiadót. Esterházy mondta, hogy Nádas [Péter] szerint van egy tehetséges fiú, Morcsányi Géza, őt kérdezzük meg. Így hívtuk meg igazgatónak Morcsányit, aki aztán öt év alatt vezető kiadóvá tette a romokban levő Magvetőt.”
Az egész pedig egy szentendrei költözés miatt alakult így. Kolosi a ‘90-es évek végén a családjával oda költözött, és beleszeretett a főtéren álló könyvesboltba, ami akkor a Magvetőé volt. A sikeres felvásárlás után felújították a boltot, a vezetését pedig egy helyi fiatalemberre bízták, aki állítólag a mai napig vezeti a kereskedést.
A Magvető felvásárlása utólag hálás tettnek bizonyult: ők adták az első magyar irodalmi Nobel-díjas szerzőt a világnak. 2003-tól a Sorstalanság igazi szenzáció lett, négy év alatt több mint 300 ezer példányban kelt el.
Nyáry Krisztián erről úgy fogalmazott:
„Volt egy nagyon mély érzése a minőséghez. Megtalálta Morcsányi Gézát a Magvető élére, és nagyon sok mindenben szabad kezet adott neki. A kettejük alkotása, hogy a Magvető a világ egyik legmagasabb presztízsű kiadója lehet, immár két Nobel-díjas szerzővel.”
A minőség és a piac harmóniája
Kolosi Tamás sokat tett a rendszerváltás utáni magyar könyvszakmáért, a minőség mellett azt is fontosnak tartotta, hogy a könyvkereskedelem és -kiadás tudjon piaci alapon működni. A Magvető és az Athenaeum mellett hozzá került a Corvina Kiadó, az elsősorban szórakoztató kiadványokat megjelentető General Press, illetve az ismeretterjesztő köteteket készítő Partvonal Kiadó is részese lett a portfóliónak.
Mi elsősorban a minőségre és a könyvszakma becsületének helyreállítására, valamint a piaci igények alapján történő megszervezésére koncentráltunk”
– olvasható a Magvető Tények és tanúk sorozatában.
Emellett sokat dolgozott azért, hogy újraélessze a zeneműkiadó és -kereskedő céget, a Rózsavölgyi és Társát, ami a mai napig működő, színvonalas zenei kiadó. Lánya, Kolosi Bea – aki átvette apja pozícióját a Líra vezetésében – a 2000-es években megalapította a Manó és a Menő Könyvek Kiadókat, amelyekkel a gyerek- és a kamasz olvasókhoz is tudtak szólni.
„Nem tudok még egy olyan családot, ami ennyire sikeresen képes működni. Kolosi Tamásnak köszönhető az a hozzáállás, hogy míg a kulturális intézményrendszer egésze az államtól függ, addig ez a könyvpiacra egyáltalán nem vonatkozik.
Be tudta bizonyítani, hogy a könyvkereskedelem képes a piacon működni. Sikertörténet, hogy változó ütemben, de évről évre egyre több könyv fogy Magyarországon – hogy ez anno elindult és a mai napig így van, az sok részben az ő érdeme”
– mesélte Nyáry Krisztián.
A könyvkiadás mellett pedig egy helyszínt is adott az olvasóknak. Felélesztve az egykori polgári Budapest kávéházi kultúráját, 2017-ben megalapították a Magvető Cafét azzal a céllal, hogy az írók és olvasók számára egy közös teret szolgáltassanak: „Szerettünk volna egy olyan létesítményt létrehozni, mint amilyen a századforduló Budapestjén a New York kávéház volt.”
A helyszín pedig a mai napig az irodalmi élet egyik meghatározó helyszíne, tavasszal és ősszel heti rendszerességgel adják egymásnak a kulcsot a különböző könyvbemutatók.
