Zdeněk Milernek, a világhírű cseh alkotónak az 1956-ban megjelent A Kisvakond nadrágja című rajzfilmje hozott nemzetközi ismertséget, azóta pedig generációk nőttek fel a világot gyermeki kíváncsisággal szemlélő történetein. A Móra Kiadó vándorkiállítást indít útjára az évforduló alkalmából.
Pár éve egy prágai konferencián fedeztem fel, hogy a környező országokból érkező résztvevőkkel a leggyorsabb és legmélyebb kapcsolódást a közös rajzfilmeken keresztül lehet kialakítani. A keleti blokk országaiban ugyanazokat a meséket nézte minden gyerek, legyen cseh, lengyel, szlovák vagy magyar.
Mi a Mézga családot exportáltuk, cserébe érkezett Lolka és Bolka, Rumcájsz vagy épp a Kisvakond.
Utóbbi ráadásul a nyelvi akadályokat is sikerrel vette: a főhős néhány szavas szókincse (Ahoy! Camomila) helyett inkább csak hangokkal fejezte ki érzéseit. Ezeket a kacagásokat vagy megdöbbent kiáltásokat pedig az alkotó kislánya kölcsönözte a kisemlősnek. (Szerkesztőségünk tagjai az alkotó születésének 100. évfordulóján vallottak kedvenc vakondos élményükről.)
Oktatófilmből világsiker
Zdeněk Miler rajzfilmrendező és illusztrátor 1921. február 21-én született Csehországban, Kladnóban. A rajzolásban való tehetsége korán megmutatkozott, szülei egy prágai grafikus iskolába íratták. A prágai iparművészeti egyetem után a híres zlíni filmstúdióba került 1942-ben. A második világháborút követően a Bratři v triku nevű filmstúdióban vállalt munkát, ahol a korszak számos jelentős rajzfilmes szakemberével dolgozott együtt. Előbb műszaki rajzolóként tevékenykedett, majd grafikus és rendező lett. Pár év elteltével a cég vezetőjévé lépett elő.
Élete ekkoriban a könyvillusztrációk készítésével telt: több mint 40 kötet rajzait készítette el.
Az illusztrációk mellett olyan rajzfilmek készítésében is szerepet vállalt, mint a Kiskutya, vagy a Krikettről, illetve felnőttek számára készült animációkban is dolgozott (A milliomos, aki ellopta a napot). De a világhírt a Krteček, avagy a Kisvakond hozott számára. Miler nagyjából 70 filmet készített, ezek közül 50-ben a főszereplő a leghíresebb alkotása: egy kicsi vakond.
Az ötlet 1956-ból származott, amikor felkérést kapott egy gyerekeknek szóló oktatófilm elkészítésére. A felkínált forgatókönyvvel nem volt elégedett, és az erős Walt Disney-filmes befolyás alapján elkezdett egy állatfigurát keresni a történet főhősének.
Később azt mesélte, hogy a vakond figurája akkor jutott eszébe, amikor séta közben megbotlott egy vakondtúrásban.
Az első film, melyben a Kisvakond szerepelt „A Kisvakond nadrágja” („Jak krtek ke kalhotkám přišel”) címet kapta, és a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon Ezüst Oroszlánt nyert.
A kék kertésznadrágos Kisvakond 70 éve jelent meg a tévé képernyőjén, azóta pedig számos történettel gazdagodott az életmű.
Kezdetben a Kisvakond beszélt, azonban Miler azt szerette volna, ha a filmjeit a gyerekek minden országban meg tudják érteni, és lányával, aki a hangokat kölcsönözte, kialakított egy érzelmeket és érzékelést sugalló, de nem szövegszerű hangokból álló módszert. A lánya egyben az első közönsége is volt: ő volt, aki először láthatta a filmeket, és Miler így tudta felmérni, hogy a mesék üzenetei milyen hatást váltanak ki a gyerekekben. A Kisvakond-történetek így nemcsak az akkori Csehszlovákiában, hanem Kelet-Európában és Németországban is meghódították a nézőket. Mára több mint 80 országban rajonganak értük.
A filmeket követően könyvekben is eljutott a gyerekekhez a vakond, a kíváncsi kiskutyus vagy épp a világ leggazdagabb verebe.
Zdeněk Miler több alkotótárssal is együtt dolgozott kötetein, többek között Eduard Petiška költővel, valamint Hana Doskočilová és Iva Hercíková íróval. Az első magyar nyelvű Kisvakond-könyv 1971-ben jelent meg a Móra Kiadónál, Fazekas Anna fordításában. A Kisvakond-zsebkönyvek több mint 5 millió példányban keltek el világszerte, és legalább 20 nyelvre fordították le őket.
„Krtek olyan, mint egy egér, nincsenek fülei, nincs szeme, csak az a nagy orr, azt kellett kihangsúlyoznom, valamilyen színnel. A pólót nadrágra cseréltem zsebekkel, amelyeket állatok készítettek számára masinák helyett – mondta a vakondról Miler. –
Időbe került, mire rájöttem: amikor a kisvakondot rajzolom, magamat rajzolom le.”
A mesék, amelyek az egymásra és a környezetünkre való odafigyelésről szólnak, éppen olyan aktuálisak ma is, mint keletkezésük idején. Miler olyan módon mutat rá általuk a hatalommal bírók (például a gyerekek szemében a felnőttek) és a társadalom hibáira, amely érthető és befogadható a mesét hallgató kicsik számára is, és mindig mutat utat a megoldás felé.
Képek és szöveg forrása: Móra Kiadó
