Október 8-án hirdetik ki az idei irodalmi Nobel-díjast, ezért a szokásos tippelési versenyt összefoglaljuk. A legnagyobb esélyes Amos Oz, de esélyes Joyce Carol Oates és Philip Roth is. A Svéd Akadémia kiszámíthatatlan, de játékos.
A legesélyesebbnek, csakúgy mint a korábbi években mindig az izraeli Amos Ozt tartják idén is. Oz az algír Assia Djebart, a spanyol Juan Goytisolot és az amerikai Joyce Carol Oates-t és Philiph Roth-ot is megelőzte a fogadóirodáknál, utóbbiak neve szintén mindig ott van a listákon. Thomas Pynchon esélyei állítólag egyre csökkennek, még arra is lehet fogadni, hogy vajon részt vesz-e a díjátadón, ha megnyeri. További gyakran felmerülő nevek: Adunis, Claudio Magris (aki tavaly állítólag az utolsó körben esett ki), Antonio Tabucchi és Murakami Haruki. A Ladbrokers fogadóiroda szerint angol író kevéssé esélyes a díjra - gondoljunk csak a két évvel ezelőtti Doris Lessing vagy Harold Pinter 2005-ös díjazására.
Mivel a Nobel esetében nincsenek listák, nincsenek hivatalos, nyilvános jelöltek, mindenki csak találgatni tud. Minden információt titok övez, a Nobel Bizottság szabályai szerint a jelöltek nevét, illetve további információkat a jelölésről elvileg 50 évig nem lehet felfedni, ez alatt az időszak alatt az ezzel kapcsolatos archív dokumentumok sem kutathatók.
2008 a szűk látókörű amerikaiakról szólt
Tavaly hónapokkal a díjátadó előtt már komoly sajtóérdeklődés, vagyis mondjuk ki, kellemetlen botrányok övezték az eseményt: Horace Engdahl a bizottság főtitkára tavaly szeptemberi szerencsétlen kijelentése után, miszerint az amerikai írók "szűk látókörűek és nemtörődömek, nem tartoznak a világirodalom élvonalába, ezért nem is érdemlik meg a Nobel-díjat." A nyilatkozat hatalmas nemzetközi felháborodást váltott ki, Engdahlnak le is kellett mondania - persze másra hivatkoztak, de nagyon valószínű, hogy ez volt a távozásának fő oka. Végül a francia, ám nemzetközileg is elismert, a világ társadalmi problémáival foglalkozó, magát világpolgárnak valló Jean-Marie Gustave Le Clézio kapta a díjat.
A legrangosabb irodalmi díj elnyerése garantált világhírt hoz a szerencsés szerzőnek. Az esztétikai és művészi szempontok mellett vagy inkább felett sokszor a politikai és üzleti szempontok érvényesülnek. A Svéd Akadémia minden alkalommal figyelembe vesz olyan tényezőket, mint például a nemzetiség, az író/költő hazájának geopolitikai helyzete, nyelve stb., amelyek alapján bizonyos írók előnyt (következésképp mások hátrányt) élvezhetnek.
Sokan kifogásolják, hogy elengedhetetlen a mű angol nyelvű fordítása, ami egyrészt minőségromlást eredményezhet, másrészt emiatt sok szerző eleve kikerül az esélyesek köréből. Ugyanakkor érthető az angol előtérbe kerülése, hiszen nemzetközi díjról lévén szó, szükség van egy közvetítő nyelvre. Jellemző a díjjal kapcsolatos elvárásokra, hogy az idei díjazott, Jean-Marie Le Clézio nevének kihirdetése pillanatában a Svéd Akadémia mintegy szabadkozni látszott, amikor azt hangoztatta, hogy Le Clézio "nem tipikusan francia író", egész munkássága a marginális kultúrák megismertetése köré épül, azaz nem egy "nagy nemzetet" akartak jutalmazni.
Az első években a Nobel Bizottság ragaszkodott Nobel végrendeletének szó szerinti értelmezéséhez, azaz, hogy olyan szerző kaphatja a díjat, "aki az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá." A "mű" ez esetben általánosságban utal egy szerző életművére mint egészre, nem valamely konkrét munkájára, bár a díjak indoklásakor néha konkrét művekre hivatkoznak. A fenti Nobel-idézet sok vitát váltott ki. A svéd eredeti szövegben szereplő „idealisk” szót lehet „idealista” illetve „ideális” értelemben is használni. Az első években kihagytak néhány világhírű írót, például Lev Tolsztojt és Henrik Ibsent, mivel műveik nem voltak elég „idealisztikusak”. Később ezen a szűrőn változtattak.
Az utóbbi évek nyertesei, az 1994-es nyertesen, a japán Kenzaburo Oen kívül mind vagy európaiak voltak, vagy szoros szálakkal kötődtek Európához. Az amerikai írók tavalyi szinte szó szerinti diszkvalifikálása miatt azonban most akár komoly esélyük is lehet a díjra. Minden évben szinte mindig ugyanazok a nevek merülnek fel, ám mégis nézzük át, melyik író lehet esélyes arra, hogy két nap múlva magáénak tudhassa a világ legrangosabb irodalmi kitüntetését.
Egy régi esélyes, a szír költő: Adunis
Néhány Nobel-apróság:
- A szépirodalmi alkotásokon kívül az irodalom kategóriában díjazhatók más írásművek is, „amelyek formai és ábrázolási szempontból irodalmi értékkel bírnak”. Így lett Nobel-díjas Sir Winston Churchill (A második világháború, 1953) és a francia filozófus Henri Bergson (1927) vagy Bertrand Russell (1950). Ugyanakkor Benedetto Croce és Sigmund Freud hiába volt jelölve, nem kaphatta meg az irodalmi Nobelt.
- Nemcsak az „elmúlt esztendőben született” munkák díjazhatóak, hanem azok is, amelyeknek a „jelentősége a legutóbbi években vált nyilvánvalóvá”.
- A díj megosztható két, önmagában is díjazásra érdemes mű között. Eddig négy alkalommal feleztek: 1904, 1917, 1966, 1974.
- Lehetőség van a posztumusz kitüntetésre, ha a jelölt meghal, mielőtt a díjat átvette volna. Ezt a szabályt csak egyszer alkalmazták, 1931-ben Erik Axel Karlfeldt esetében.
- Lehetőség van arra, hogy az adott évi díjat ne osszák ki, ebben az esetben az összeget tőkésítik.
- A műnemek versenyét illetően toronymagasan vezet a regény: 52 győzelem, második helyezett a líra (28) és harmadik a dráma (11).
- A legfiatalabb győztes Rudyard Kipling 42 éves volt 1907-ben, amikor átvette a díjat.
- A legidősebb kitüntetett a tavaly előtti győztes Dorris Lessing, aki 2007-ben 88 esztendős volt.
