K. Varga Bence: A hagyományos módszer

K. Varga Bence: A hagyományos módszer

K. Varga Bence a Repedések könyve című kötetével 2023-ban a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. A csont és a csönd címmel mostantól egy éven át ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a negyedik rész.

K. Varga Bence | 2024. június 22. |

K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a negyedik rész. A korábbiakat itt olvashatjátok: 1. rész; 2. rész; 3. rész.

 K. Varga Bence: A hagyományos módszer

Amikor a vízpermet kábító hőségében belenézett a szomorú szempárba, megbánt minden egyes csapást. A részvét alattomos-hirtelen áradt szét a vérköreiben és juttatta el bénító mérgét minden egyes idegvégződésbe. Különösképp görcstől megfeszült ujjaiba, amelyek így – a fiúra szegeződő, rémségesen gonosznak tűnő tekintetek össztűzében – egyszerűen ellenszegültek akaratának, megtagadták a parancsot és elgyengülve feloldottak, kezéből pedig kihullt az ólomsúlyúnak érzett szerszám. Nemet mondott a szervezete.

Pedig néhány órával korábban, mikor az öreg már egyre ritkábban lépett oda hozzá ellenőrizni, hogy halad a munkával szemernyi kétség sem volt már benne, hogy ha a nyár során ilyen elszántsággal és hatásfokon dolgozik tovább, rövid időn belül már nemcsak névtelen tanuló lesz a húsgyári munkások tömegében, hanem teljes értékű dolgozó, a fehérsapkások irigylésre méltó társaságának tagja, aki kemény melóval ugyan, de tisztes fizetésért cserébe részt vesz a város hírnevének öregbítésében. Merthogy a Húsgyár a helyiek szemében a város ékessége volt, bizonysága annak, hogy a becsületes munka nem csupán alapvető szükséglet a tisztességes élethez, de a közösséget is egyben tartja, mint valami delejes, láthatatlan kötőanyag.

Karjai önmaguktól, a holnapi lázról mit sem tudva sújtottak le. Az izmok emlékezni kezdtek az ősi parancsra,

amit a mindenkori törvény billogja sütött beléjük.

Az ebédszünet alatt elnézve a rá egyre barátságosabban vigyorgó különös arcokat – az egyik bulldogképű két kanál szalontüdő között nyújtott neki kezet – már joggal érezhette úgy, hogy bizonyított. Bevonták a beszélgetésbe is, az iskola, a tananyag, na meg a családja felől érdeklődve. Szemmel láthatóan izgatta a fantáziájukat, hogyan lehetséges, hogy egy különben jól megtermett, de mégiscsak kezdő gyerek már az első napon úgy hasítja itt a disznókat, mintha bárddal a kezében jött volna a világra. A fiú pedig örömmel mesélt a disznóvágásokról, a favágásról, hogy tulajdonképpen az apja már gyerekkora óta úgy tervezte, belőle hegesztőmunkás vagy pedig hentes lesz. A bajszos mindezt szótlanul hallgatta néhány székkel arrébb, és mindössze hangos sóhajtásokkal jelezte, hogy kezd elege lenni a fiú ajnározásából, majd amikor a többiek már odáig merészkedtek, hogy meghívják a gyereket a közelgő hentesbálba, villáját hangos csörömpöléssel a tányérjába ejtette, felpattant és a mellső zsebében ficegő gyűrött cigarettásdobozból egy szálat kihúzva az udvar felé rohant. A fiú, amint utánanézett, megpillantotta a sarokban a kísértetarcút is, ahogy még mindig rezzenéstelenül mered a hófehér csempékre.

Már késő délutánra járt, a vágóhíd sarkaiban mocorogni kezdett a dögszagú sötét, a fenőkések egyre ritkábban zörrentek fel, a mocskos köpenyek pedig lassulni kezdtek, lázas tempójuk alábbhagyott, és a végeláthatatlan teremben már csak lanyha hullámzásuk jelezte a munkaidő végét. Mire az öreg odalépett hozzá, a fiú dereka már sajgott a fájdalomtól, de ez csak növelte elégedettségét, és arra gondolt, Igen, hazamegyek, hideg fürdő, kiadós vacsora és alvás, be a hűvös dunyhák közé.

– Holnap várlak, ha így folytatod, rövidesen már te tanítasz majd abban az iskolában. Mondd meg apádnak, hogy üdvözlöm – tette hozzá az öreg, és elindult a kijárat felé. A fiú letette a bárdot, lehúzta a védőkesztyűt, levette a köpenyét, de ekkor hátulról megragadta egy kéz. A bajszos állt ott, mögötte pedig a többiek gyülekeztek, és azt figyelték fél szemmel, visszanéz-e az öreg. – Maradj még egy kicsit. Ez itt, ez csak maszatolás. Gyere, megmutathatod, mennyire vagy kemény valójában – súgta a bajszos, majd átkarolta a fiút, és vonszolni kezdte magával. A Húsgyár sötét termein át haladva a fiú teljességgel elvesztette irányérzékét, annyit azonban biztosan megállapíthatott, hogy a csontozó üzemet, sőt a sertésrészleget is elhagyták már rég.

– Hová megyünk? – kérdezte a bajszostól. – A marhásokhoz.

Egy fénytelen terembe léptek, ahol ismeretlen munkások nagy, sötétszürke védőköpenyben locsolták éppen a falakat térdig borító sarat és ürüléket, fullasztó vízpermet szitált a levegőben, mintha csak egy nyári zápor járt volna a vágóhíd felett. A bajszos megállította a fiút a helyiség közepén, mögöttük sorban érkeztek a többiek, akik halkan, suttogva vihorásztak. A fiú gyomra felkavarodott az orrába tóduló förtelmes szagoktól, a bajszos otromba vigyorát látva pedig elfogta a félelem. – Mit kell itt csinálnom? – kérdezte. – Semmi különöset. Csak kábítanod – felelte amaz.

A terem vége felől ajtócsapódás hallatszott. Egy munkás jelent meg, megfeszült testtel, előredőlve, erőlködve vonszolt maga után egy növendék marhát. Visszhangzó hangját, amint egyre dühösebben nyögdécselt – „Gyere már, a kurva hétszentségit!” – csak az állat bőgése szakította félbe, ami olyan élesen és vészjóslóan harsant fel, akár a légvédelmi szirénák. Ekkor a bajszos a fiú kezébe nyomott valamit.

Nem nézek le rá, nem nézek le rá, gondolta, de a szerszám ólomsúlyából pontosan tudta, mit tart a kezében.

– Mi ez? – bökte ki végül, de még mindig nem pillantott le, csak figyelte, amint a marhát megállítják előtte.

– Pikker – mondta a bajszos. – Csak megfejbekülöd, aztán kész.

– De hiszen már nem taglózunk. Ez már tilos – felelte a fiú. Reszkettek a karjai.

– Na ne bohóckodjunk már. Ez a hagyományos módszer. Mit gondolsz, azelőtt öregapádék hogyan csinálták?

Nem, nem, nem, nem leszek hentes, az én fiam nem lesz hentes, mi ez a szag és mi ez a csizma, fejjel lefelé ringatózom egy sötét, meleg burokban, körülöttem sós folyadék bugyborékol, búg felettem egy ismeretlen hang, nem, nem, nem, engedjetek vissza.

Az állat megint felbőgött, egyenesen a fiú felé, erre két köpenyes is odaugrott, hogy lefogja, a bajszos pedig megemelte a hangját: – Na gyerünk már, nem érünk rá egész éjszaka.

Csak suhints oda a homlokára, a többit meg elintézzük.

És akkor a fiú először nézett bele a szomorú szempárba: a két nyálkás golyó sötét volt, mint a jéghideg űr. Felemelte a taglót, a feje fölé tartotta és arra gondolt, Én vagyok a vég, a kezdet már elkezdődött rég. Én vagyok a vég, a végzet vagyok, és megfeszítette minden izmát, majd lesújtott: először csak az őrjöngés, a röhögés kaotikus szimfóniája hatolt el az elméjéig, a körülötte visítozó hentesek hőzöngése, aztán a koppanás is, mintha a vízpermettől nehéz levegőjű teremben lassabban terjedne a hang, hirtelen meghallotta, amint a fém és a csont egymásnak ütközik. Érezte, hogy megkövesedik körülötte az levegő, karjait pedig lejjebb és lejjebb húzza a nehéz szerszám, majd látta, hogy az állat összecsuklik. És akkor másodszor is belenézett a szomorú szempárba, ami rángatózva, szemrehányóan villant vissza rá. Elejtette a taglót, és némán figyelte a marha még mindig eleven tekintetét, és hallotta, bár föl már nem fogta, amint az állat keservesen, szinte zokogva felbőg, túl téren és időn. A művelet nem sikerült.

– Ne nyígasd már azt a szerencsétlent. Hallod, Sanyi? Üsd le – kiabálta valaki a tömegből, de a bajszos csak felemelte a taglót és ismét a fiú felé nyújtotta: – Fejezd be, amit elkezdtél.

A fiú azonban ezt már nem hallotta, csak állt mozdulatlanul és nézte a földön elterült állatot, a halál félkész műveletét, saját keze gyalázatos munkáját.

– Nem látod, hogy összeszarta magát? Ez már nem vicces, Sanyi, üsd le – kiabált a bulldogképű arcára fagyott mosollyal, de a bajszos tovább erőlködött: – Üsd már le, a kurva életbe, ha egyszer ment, másodszor is menni fog. Még én se tudom mindig egyből leütni – kiabálta a fiú arcába, és már megpróbálta volna ismét a kezébe nyomni a taglót, amikor a semmiből egy kar megragadta a szerszámot,

és mint egy hófehér jelenés, a kegyelem kegyetlen angyala, odazúzott az állat koponyájára, a keserves bőgés pedig hirtelen véget ért.

Odakint, a Húsgyár udvarán ültek a padkán a kamionok mellett, a bulldogképű osztogatta a söröket a Vaddisznóban vásárolt kartonból. A bajszos két üveget is elvett, majd az egyiket odanyújtotta a fiúnak. – Ha nem tudod megbontani, inkább meg se idd – morogta, és azzal leütötte a kupakot a kerítés oldalán.

A fiú az épület felett összetorlódott, meghízott felhőket figyelte, amelyek bíborszínben vonaglottak végig az égen. A Húsgyárból most lépett ki a kísértetképű, ő pedig azon töprengett, vajon miért segített rajta.

– Ő nem marad itt? – kérdezte a bajszost.

– Ő? Ő nem nagyon beszél már velünk.

Nézte a nagydarab alakot, amint befordul a sarkon és eszelős tempóban eltűnik a kockaházak között.

– Holnap azért könnyebb lesz? – kérdezte.

A bajszos nem válaszolt, csak a fiúra pillantott meg az üvegre a kezében. – Idd ki – felelte egykedvűen.

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

K. Varga Bence: Újabb sejt születik

„Oldalra sandítva újra és újra szemügyre vehette a test vereségét, a hús halálának stációit” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a harmadik rész.

...
Nagy

K. Varga Bence: Akna és kampó

„Egyetlen perc. Fent sár és csizma, lent betoncsend, torokkattanás” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a második rész.

...
Nagy

K. Varga Bence: Görcs

„A vályú falára kicsapódott a sós iszonyat” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez az első rész.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

3 ok, amiért a home office pszichésen megterhelő + 3 könyv segítségül

Ugyan a home office nagyobb szabadságot és autonómiát biztosíthat, olyan hátulütői vannak, amikre elsőre nem feltétlenül gondolnánk. 

...
Zöld

Mit tehet egy nő, ha lebénul az arca és elveszti a mosolyát? Olvass bele Sarah Ruhl könyvébe!

Sarah Ruhl az élete minden területén sikeresnek érezte magát, amikor az arca lebénult. Mi mindent jelent valójában egy mosoly? Mutatunk egy részletet a könyvéből!

...
Zöld

A narcisztikus személyiség kinőhető? + 2 könyv a témában

Kutatás készült arról, hogyan változnak a narcisztikus személyiségjegyek az ember élete során. A cikk végén két könyvet is ajánlunk a narcizmus témájában.

Kiemeltek
...
Nagy

Olvasnál egy parkban 40 másik emberrel? Irány az Olvasópiknik

Márciusban indult és sikerrel működik a Kastner Kommunity Olvasóbulija, ami a nyári hónapokra a kávézó mellett található parkba költözik. Papp Virággal, az esemény szervezőjével beszélgettünk.

...
Nagy

A 10 kedvenc idézetünk Jón Kalman Stefánssontól

Szeptemberben, a Könyvfesztivál vendégeként ismét Magyarországra érkezik Jón Kalman Stefánsson. Mutatjuk a kedvenc idézeteinket az izlandi írótól.

...
Nagy

Nietzsche a saját filozófiájába őrült bele vagy egyszerűen beteg volt?

Az egyik legmegosztóbb filozófus, Friedrich Nietzsche tragikus életének utolsó részét vegetatív állapotban töltötte. De mi okozhatta korai összeomlását?

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

A Dűne: Prófécia nővérei boszorkányok vagy megmentők? Nézd meg az új előzetest!

A Dűne-filmek előtt tízezer évvel játszódó sorozatban a Bene Gesserit szövetség felemelkedését és hatalmi harcát láthatjuk majd.

...
Szórakozás

A sógunt 25 kategóriában jelölték Emmy-díjra

De a televíziós díjakért más népszerű adaptációk is versenyben vannak a nagy sikerű A sógun mellett.

...
Szórakozás

Harrenhal átka kerget őrületbe a Sárkányok házában?

Különös dolgok történnek Daemon Targaryennel, aki Harrenhal baljós várában időzik a Sárkányok háza utóbbi epizódjaiban. Egy kis westerosi történelmi gyorstalpaló következik.

...

Szabályok szövevényes hálózatában telt az úrinő élete [Budapesti nők]

...

Bojti Andrea: Transzgenerációsan gyógyulunk [Podcast]

...

A jó feleség egyszerűen jó menedzser, mindent kézben tart [Budapesti nők]