Keresés

„Hogy odabent mi történt, ahhoz nem volt szüksége túl nagy képzelőerőre, és nem is kellett látnia, mert a meggyőződés már gyökeret vert benne.” K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a tizedik, befejező rész.

„Azért jobb lesz ám, ha vigyáz az Antal úr. A szív néha olyan, mint a kútba eresztett fémvödör.” K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a kilencedik rész.

„Honnan is tudhatták volna, hogy miután eltűnik a mosdó ajtaja mögött, ebből a rendíthetetlen asszonyból fékezhetetlenül kirobban a sírás?” K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a nyolcadik rész.

„A beton dühösen nyújtózkodott. A vas konokul emésztett a műhelyekben. A fa görnyedten szemlélte a mulandóságot.” K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a hetedik rész.

„(V)égigmérte még egyszer hatalmas termetét, hegygerincként vonuló impozáns vállait, kátrányfekete, sűrű haját, majd arra gondolt, A fiam lehetnél, szépséges angyal, aztán elnevette magát.” K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a hatodik rész.

„Mintha egy baromfiudvarban lenne, úgy érezte magát, a körülötte állók disszonáns csipogását ráadásul a hófehér csempék kettőzött erővel verték vissza.” K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez az ötödik rész.

„Elejtette a taglót, és némán figyelte a marha még mindig eleven tekintetét, és hallotta, bár föl már nem fogta, amint az állat keservesen, szinte zokogva felbőg, túl téren és időn.” K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a negyedik rész.

„Oldalra sandítva újra és újra szemügyre vehette a test vereségét, a hús halálának stációit” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a harmadik rész.

„Egyetlen perc. Fent sár és csizma, lent betoncsend, torokkattanás” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a második rész.