K. Varga Bence: Újabb sejt születik

K. Varga Bence: Újabb sejt születik

K. Varga Bence a Repedések könyve című kötetével 2023-ban a top3-ban végzett a legjobb első prózakötetesnek járó Margó-díjért folyó versenyben. A csont és a csönd címmel mostantól egy éven át ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a harmadik rész.

K. Varga Bence | 2024. május 26. |

A vágóvonal mentén haladtak a zsírszagú, szennyes övezet útvesztőiben, átpréselve magukat szalagfüggönyök sorain. Úgy koppintottak a fejére a vaskos műanyaglapok, ahogy az apja szokott, játékosan, mégis komolyan, ha rendre próbálja inteni. ‒ Oldalra sandítva újra és újra szemügyre vehette a test vereségét, a hús halálának stációit. A fellógatott állatok részlegenként fokozatosan adták át magukat az elmúlásnak, mintha fehér köpenybe bújt szolgái által maga az idő követelné vissza őket, előbb szőrüket, bőrüket, körmeiket, aztán a belsőségeiket, és mire a fiú meg az öreg a hasítókhoz ért, már csak könnyedén himbálóztak a levegőben, tátongó lyukkal a gyomrukon, olyan üresen, mint az odvas fa a közeli téesz határában,

melynek törzsére emberméretű nyílást emésztettek az évszázadok.

Az itteni munkások valamivel idősebbnek tűntek a bölléreknél, még gyorsabban, még elszántabban dolgoztak, és észre sem vették a közéjük lépő főnöküket. Az öreg nem is intett nekik, egyetlen szót sem szólt hozzájuk, csak felemelt a pultról egy hasítóbárdot és egy védőkesztyűt, a fiú kezébe nyomta őket, majd a soron következő disznóra mutatott. És mintha csak ennyi kellett volna, az összes többi megállt, kezükben elakadtak a szerszámok, és mind rájuk figyeltek. A fiúnak úgy tetszett, miközben végignézett a sok ismeretlenen, tekintetükben nyoma sincs annak a gúnynak, amit a bajszos meg a társai szemében látott korábban – se kíváncsiság, se érdeklődés nem látszott rajtuk, csak bámulták bután és egykedvűen, akár a marhák.

– Most megmutathatod, mennyi erő van benned – szólalt meg végre az öreg.

A fiú végignézett az állaton: megnyúzott teste csillogott a bőréből felgomolygó gőzhullámoktól, épen hagyott feje kényszeresen lengedezett, eltátott pofájából nyál csöpögött a padlóra. Köpenye alatt már patakzott a fiúról az izzadság, mintha karmazsinvörös, izzó szél süvített volna tagjaiban. Feje fölé emelte a bárdot, és mielőtt lesújtott volna, arra gondolt, Igen, kezemben a tömegtelen ítélet, előttem pihekönnyű rettegés, hús a hússal, izom az izommal, penge a csonttal, egymásnak ütközik a kezdet és a vég, majd minden erejét megfeszítve a lábak közé csapott. Hallotta a gerinc ropogását, és látta, amint a könnyedén sikló bárd mögött végleg meghasad a hús- és a zsírréteg, és két, egymástól fölfoghatatlanul távoli részre szakad a test.

A karom én vagyok, a karomban a bárd, a bárd is én vagyok. Kötőben és sapkában jár majd az én fiam, hentes leszek, jól van.

A bordáknál azonban a bárd elakadt, a lendület, mely útnak indította, hirtelen elfogyott, kevésnek bizonyult a sűrűn sorakozó csontok között, úgyhogy a fiú kétségbeesetten tépni, rángatni kezdte, hogy kettéhasíthassa a hátralevő részeket is. És ekkor, mintha magát az ősbűnt követte volna el, üvöltés és káromkodás iszonyatos zuhataga csapott le rá, a körülötte álló férfiak önmagukból kivetkőzve, vadállati dühvel kezdtek vonyítani.

A fülsértő hőbörgés tetőfokán elé toppant egy ráncos képű, eszelős tekintetű és kitépte a kezéből a bárdot.

– Nem úgy a, így e! – harsogta, és egyetlen mozdulattal kettévágta a maradék disznót. – Ne rángasd azt a bárdot, a hétszentségit, nem a pöcsöddel játszol. Ha ilyen nyámnyilán csinálod, tele lesz csontszilánkkal. Oda kell sújtani neki rendesen, így e – üvöltötte még mindig önkívületben, majd odalépett egy másik állathoz, és mindössze két csapással kettéhasította. – Ha elakad, újra odacsapsz, de ne rángassad – morogta, azzal visszalökte a fiú kezébe a bárdot, elindult a helyére, és addigra szétszéledtek a többiek is. A fehér köpenyek lassacskán visszataláltak a helyükre, a Húsgyár rendje helyreállt, a hatalmas szervezet sejtjei újra munkához láttak, hogy betöltsék szent rendeltetésüket.

Csak most, hogy a kép kitisztult előtte, pillantotta meg a fiú a terem végében a kísértetarcú hentest, aki monoton egyhangúsággal, vérben ázó szemmel csontozott továbbra is egy előtte függő testet, mely a vágóhídi stáció újabb lehangoló fokán immár a legkevésbé sem emlékeztetett disznóra: nem volt több, mint lassan fogyatkozó, vérétől is megfosztatott hústömeg. Ahogy finom, de határozott mozdulattal elővágta a szűzpecsenyét, s tankönyvi tökéletességgel lefejtette, a fiúnak úgy tetszett, nem is egy hentest, hanem egy groteszk szobrászt figyel, egy rémisztő, fordított művészt, aki nem rendet és formát farag a szabálytalan anyag káoszába, megalkotva ezzel az élet eleven illúzióját, hanem épp ellenkezőleg, az idő irányával dacolva a teremtett szépséget bontja szét, darabolja, aprítja a teljes megsemmisítésig, hogy visszalökje a létezést megelőző jéghideg semmibe. Szemmel láthatóan nem foglalkozott azzal, mi történik körülötte, és minden bizonnyal, gondolta a fiú, az iménti megszégyenüléséről is lemaradt:

csak bontott egyetlen rezzenés nélkül.

– Látom, erőd, az van. Megmutatom, hogy csináld. Ehhez a hülye is ért – lépett elé az öreg kissé megenyhülve, atyai tekintettel. – Állj terpeszbe, úgy sokkal nagyobb erőt tudsz kifejteni. És könyörgöm az egy Istenre, ne akard egyetlen csapással kettéhasítani! A legfontosabb, hogy mindig ugyanoda, egyenesen csapj, a gerinc vonalán, és mindig nagy erővel, különben szilánkos marad vagy elkenődik a csontvelő, és az baj, előfordulhat, hogy az egész a selejtbe megy. Márpedig olyan időket élünk, hogy a legkisebb hibákat sem engedhetjük meg magunknak – halkította le a hangját, s ujjával az ég felé mutatott, felhúzva szemöldökét. – Na, fogd azt a bárdot, és csináld utánam.

Határozottak voltak az öreg mozdulatai, egyszerűek és magától értetődőek, nyoma sem volt a lázas igyekezetnek, mint a többieknél. Jó tanár módjára igazgatta, irányította a fiú mozdulatait, amelyek minden egyes próbálkozással egyre biztosabbá váltak, a hús és a csont pedig rövidesen úgy vált ketté csapásai nyomán, hogy abban az öreg egyre kevesebb kivetnivalót talált. Amint egyre csak hasadtak a fiú kezei alatt a csigolyák, úgy nőtt benne a lelkesedés, hogy talán mégsem kell megalázottan, nyomorultan hazatérnie az első nap végén. Mert, miután az öreg otthagyta azzal, hogy most már úgy tűnik, érti a dolgát, a bárd továbbra sem bicsaklott meg a kezében, lesújtott újra és újra, és úgy érezte, képtelen betelni a megreccsenő gerinc éteri hangjával,

sikerének ezzel a mennydörgő bizonyítékával.

A Húsgyár lomha épülete ismét megfeszült, és hangtalanul emésztett tovább a sivár nyári napsütésben. Belsejében újabb sejt volt születőben.

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

K. Varga Bence: Írás közben folyamatosan párbajt kellett vívnom saját magammal

Idén már kilencedik alkalommal kapja meg egy első prózakötetes szerző a legjobbnak járó Margó-díjat.A top10-be került K. Varga Bence is, aki belső félelmeiről, emlékezetes olvasói reakciókról és az első írásairól is mesélt.

...
Nagy

K. Varga Bence: Görcs

„A vályú falára kicsapódott a sós iszonyat” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez az első rész.

...
Nagy

K. Varga Bence: Akna és kampó

„Egyetlen perc. Fent sár és csizma, lent betoncsend, torokkattanás” ‒ K. Varga Bence A csont és a csönd címmel ír tárcasorozatot a Könyvesen. Ez a második rész.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Jordán Ferenc: Nem az a lényeg, hogy megjósoljuk a Föld jövőjét, hanem hogy alkalmazkodjunk [Podcast]

Litkai Gergely zöld podcastjének vendége Jordán Ferenc ökológus, akivel tavalyi nagy sikerű, Az ember vége a természet esélye című könyve apropóján beszélgettek.

...
Zöld

Túlélés vagy tanulás? John Holt könyve az iskolai kudarcok meglepő okait mutatja be – Olvass bele!

Miért jelent kudarcélményt sok gyerek számára az iskola? Olvass bele John Holt könyvébe!

...
Zöld

UFO-invázió nem lesz, de arrogáns azt gondolni, hogy egyedül vagyunk – Podcast Rab Árpád jövőkutatóval

Litkai Gergely a Bookline Zöld új podcastjében Rab Árpád jövőkutatóval beszélget Jane McGonigal Elképzelhető című könyvéről. 

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Íme, a Netflix top10: a legnépszerűbb műsorok 60 százaléka adaptáció

A legfrissebb top 10-es lista megmutatja, milyen fontos az irodalmi inspiráció a Netflix számára.

...
Szórakozás

Murakami Haruki kétszer is megnézte a novelláiból készült animációs filmet

A tokiói Vaszeda Egyetemen tartott premier után Murakami bevallotta, hogy különben nem rajong az animációs filmekért, de Pierre Földes mozija kimondottan tetszett neki, mert elkapott valamit az írásaiból.

...
Szórakozás

25 könyv, amit ősztől a színházakban néznénk ‒ Tompa Andrea, Halász Rita, Dan Brown vagy Karl Marx?

Thomas Mann és Kosztolányi Dezső, Aesopus és Marx, Hajnóczy Péter és Halász Rita. Átböngésztük az évadterveket a Játékszíntől Veszprémig, kiválasztottuk a legígéretesebb előadásokat az olvasóknak.

...

A töltött káposztától a nemzeti szuverenitásig: hová tűnt a magyar konyha?

...

Péterfi Judit: Kőkemény önismereti tréning kellett a túléléshez [Podcast]

...

drMáriás: Lehet 20 éves az ember, de 100 év történetét hordozza