A hangoskönyvek az utóbbi években reneszánszukat élik. Ez többek között a technikai háttér könnyű hozzáférhetőségének is köszönhető, hiszen ma már mindenkinek ott lapul a zsebében egy okostelefon, amin végtelen számú kötet tárolható, hallgatható. A zajszűrős füllhallgatókkal pedig akár a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön vagy kocogás, kutyasétáltatás közben is elmerülhetünk egy történetben.
Az audiobook azonban egyáltalán nem számít új műfajnak.
Az 1930-as évektől készültek felolvasásokat rögzítő bakelitlemezek, majd kazetták a látássérülteknek.
Az 1970-es években jött divatba a könyvolvasásnak ez az alternatív módja (például emlékezhetünk rá, amint a Columbo egyik részében egy gépírónő hallgatja a fiókba rejtett kazettásmagnóról a regényeket, amíg a meglehetősen monoton munkáját végzi).
Itthon is léteztek meselemezek és mesekazetták már az 1980-as években, ezeken például a Vackort, a Bárány Boldizsárt vagy a Vukot olvasták fel színészek – és hallgatták rongyosra a gyerekek.
Jött egy új generáció
Az Egyesült Királyságban 2016-ban vizsgálták a hangoskönyvekről kialakult véleményt: a YouGov felméréséből egyebek mellett kiderült, hogy a válaszadók 55 százaléka az olvasásnál alacsonyabb rendűnek gondolja a hangoskönyv hallgatását. Mindössze 10 százalék gondolta azt, hogy a ketttő teljesen egyenértékű.
A felmérésről a The Guardian 2022-es cikkében azt írták, a többség egyfajta csalásnak tartja, ha valaki így olvas, annak ellenére, hogy nem gondoljuk haszontalannak az iskolai, egyetemi órákat, ahol a diákok szintén főként csak hallgatják a tananyagot.
A cikk szerzőjének véleménye szerint egy generációs váltás figyelhető meg a hangalapú kommunikáció irányába.
Gondoljunk csak arra, hogy a fiatalok szívesen hallgatnak podcastokat a cikkek olvasása helyett/mellett, és a hangüzeneteket is előtérbe helyezik a chatelés helyett.
Mit gondoltok ti?
Nemrég titeket, a Könyves Magazin olvasóit is megkérdeztük Facebook-oldalunkon arról, hogy egyenértékűnek tekinthetjük-e az olvasást a hangoskönyvek hallgatásával. Egy egyszerű nem vagy igen helyett a kommentelők nagy része minden részletre kiterjedően vizsgálta meg a kérdést, a továbbiakban ezekből adunk ízelítőt.
Az egyik első hozzászóló rögtön felhívta a figyelmet arra, hogy ez a műfaj elengedhetetlen, ha valakinek az egészsége nem teszi lehetővé, hogy nyomtatott könyvet olvasson. A látássérültek számára ez a megoldás épp olyan nagy segítség, mint azoknak, akiket az öregedés vagy betegség miatt megromlott látásuk korlátoz az olvasásban.
Ezzel át is eveztünk az egészségügyi, tudományos érvek terepére. Akadtak, akik egészen mélyen belementek a két műfaj közötti különbség biológiai vetületeibe, az agy működésének folyamataiba, a befogadóban keletkező benyomások taglalásába.
Más azzal érvelt, hogy olvasás során könnyedén visszaugorhatunk egy-egy nehezebben érthető részhez, hogy kibogozzuk a szálakat, ez pedig fontos az értő olvasáshoz. De ugyanígy néhány mondatot át is ugorhatunk a szemünkkel. Ez ugyan a hangoskönyv esetében sem lehetetlen, de jelentősen megnehezíti a dolgunkat, ha hallgatás közben azzal kell foglalkozzunk, hogy visszatekerjünk bizonyos részekhez.
Ugyanakkor vannak, akiket zavar, hogy a felolvasó a hangsúlyozással, az olvasás ritmusával és hangszínével már értelmezi az olvasó számára a szöveget.
Mások azonban a nevek helyes kiejtése vagy akár nyelvtanulás miatt kifejezetten hasznosnak találták a műfajt. Egy másik hozzászóló kijelentette, hogy őt a történet érdekli, így számára szinte mindegy is, milyen formában fogyasztja a könyvet.
Nagyon úgy tűnik, hogy nincs egyértelmű válasz a felvetett kérdésre, hiszen egyénfüggő, hogy ki mit részesít előnyben, ahogy az is, hogy az olvasott vagy a szóban elhangzott szövegre tud valaki jobban odafigyelni bizonyos körülmények között.
Kik készítik a hangoskönyveket?
Ahány hangoskönyv, annyi féle: a szövegeket felolvashatja például egy színész, de maga a szerző is. Az év legjobb hangoskönyve díját például tavaly Barbara Streisand nyerte, aki saját memoárját olvasta fel. De léteznek külön erre a műfajra szakosodott narrátorok is, és egyes könyveknél az is előfordul, hogy a különféle karakterek saját hangot/színészt kapnak.
Ha magad alkotnál véleményt a hangoskönyvekről, adunk néhány tippet, hogy mivel kezdd el a műfajjal való ismerkedést:
Örkény István: Egypercesek - Mácsai Pál
Az Örkény Színházban 2001 óta nagy sikerrel futó Azt meséld el, Pista! című, Örkény szövegeiből összeállított estje mellett Mácsai Pálnak valószínűleg ez már csak ujjgyakorlatnak számít. Ezzel a hangoskönyvvel viszont akár otthon is élvezhetjük a színész hangját és az író humorát.
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Tenki Réka 2015-ben állította színpadra monodráma formájában Péterfy-Novák Éva kötetét, amiben a szerző a családalapítással kapcsolatos traumáit dolgozta fel. A hangoskönyvet is a színésznő olvassa fel.
Boldizsár Ildikó: Születésmesék
Előadók: Boldizsár Ildikó
A meseterápia hazai meghonosítója maga olvassa fel a születéstörténetekhez kapcsolódó meséket, amelyek a határhelyzet átlépéseként vagy egy új élethelyzet megnyitásának szimbólumaként is értelmezhetőek.
Fotó: pexels
