A képekért köszönet a Petőfi Irodalmi Múzeumnak
Interaktivitás, technológia és költészet fonódik össze azon a kiállításon, melyet egy serény csapat álmodott meg és hozott PIM-tető alá Weöres Sándor születésének 100. évfordulójára. Az ötletgazdag tárlat jelszava: Minden összefogdosható! Kevés, de annál lelkesebb érdeklődő randevúzott a kiállítás létrehozóival: Ruttkay Zsófiával, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Kreatív Technológia Laborjának vezetőjével, Sárosi Róberttel, az egyetem média-design szakos hallgatójával, és Bartal Máriával, az ELTE Modern Magyar Irodalmi Tanszékének oktatójával, Weöres Sándor költészetének alapos ismerőjével. Ők mesélték el, milyen körülmények között jött létre a rendhagyó tárlat.
Hegyi Katalin, a kiállítás kurátora avatott be minket abba, hogy a szervezéskor a PIM nehéz helyzetben volt, mert az örökösök az emléktárgyak legjavát a csöngei emlékház állandó kiállításának adományozták, így a múzeum ezekből nem gazdálkodhatott. Ekkor találták ki, hogy valami szokatlant hoznak létre. Összefogtak a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, valamint az ELTE munkatársaival, akik technikai és szellemi muníciójukkal életre keltették Weöres monumentális életművét, sziporkázóan egyedivé, nagy-nagy játékká varázsolták a kiállítást. A vegyes, mégis könnyen és jó hangulatban együtt dolgozó társaság bebizonyította: a költészetet nem feltétlenül borítja ódon patina, lengi be nehéz levegőjű, avítt hangulat.
Kapcsolódó cikkeink:
A tollhibától a teljesség felé - Weöres 100
Ruttkay elmondta, hogy a tizenegy interaktív installáció mindegyike más-más módon igyekszik a látogatókhoz közel hozni Weöres Sándort. A vendégek imádják a kiállítást, egyrészt azért, mert bármit nyomogathatnak-tapogathatnak: az összes installáció arról szól, hogy nem öntik őket nyakon a magaskultúrával, hanem mindenhez testközelbe kerülhetnek. Másrészt sokan kezdenek el egyetemi verstan-szemináriumokon jellemző témákról: poétikáról, metrikáról, különböző olvasatokról vitatkozni. Nem arról van tehát szó, hogy a technika öncélú módon, idegen testként élősködik a lényegi tartalmon, hanem épp ellenkezőleg, a szövegek esszenciáját bontja ki. A multimédiás eszközök segítségével létrejövő kreatív nyelvi játékok Weöres költészetének számtalan rétegét tárják fel, hozzák közel az emberekhez a kisgyerektől az irodalomtudósig. Ruttkay hozzátette, reméli, hogy Weöres maga is értékelné ezt a kezdeményezést, hiszen a játékosság és a különféle olvasatok híve volt, nem pózolt soha az elefántcsonttoronyban lakozó, érinthetetlen művész szerepében.
Sárosi Róbert mutatta be a kiállítás nyitányát, a Fogadófalat. A falra a csapat a tárlatnak is nevet adó, Megmozdult szótár című verset válaszotta, azzal a céllal, hogy a látogatót rögtön berántsa Weöres különleges világába. Az egyedi szóalkotásokra épülő költeményt két hallgató, Orosz Judit és Debreczeni Zoltán fordította át az animáció világába: pillangókra, kukacokra emlékeztető, színes fantázialények ugrálnak, bukfenceznek, úsznak ki a Weöres alkotta szavakból. Az alkotók képi világa Sárosi szerint hasonlít Weöreséhez, látványos összecsengéseket lehet felfedezni például a költő grafikáival, melyek szintén megtekinthetők a kiállítás hagyományosabb pontjain.
Közben a teremben falra szerelt hangszórókból Weöres-költemények bugyognak elő megállás nélkül. A furcsa akusztikai hatást keltő verskavalkádban fürödve tekinthettük meg a tárlatvezetés következő állomását, egy adatbázisként működő installációt. A PIM szerette volna megszerezni az örökösöktől Weöres keleti útinaplóját, de nem jártak sikerrel. Semmi gond, akkor kísérjük el a szenvedélyesen utazó költőt valamennyi útján! Egy világtérképen lehet követni, hogy melyik évtizedben merre járt: ha a képernyőn a látogató rákattint a megfelelő városra, akkor megjelenik, hogy milyen produktum született a költő és a helyszín találkozásából, hogyan váltak az utazások műalkotássá.
A Gyümölcsversek Nagy Ágoston munkái, és a kisebbeknek készültek. Ha felemeljük a textilszőlőt, körtét vagy almát, kiderül, hogy gyümölcslé helyett versek lakoznak bennük. A technikai megvalósítás itt viszonylag egyszerű volt: a gyümölcsben található gyorsulásérzékelő elindít egy lejátszót, és máris hallgathatjuk a költeményt például Fekete Ernő, vagy maga Weöres előadásában.
A bonyolultabb installációk közé tartozik a Verstapintó. Sárosiék magas és mély hangrendű verseket válogattak, fordították át kétdimenziós rajzba, aztán egy speciális géppel egy háromdimenziós objektumot hoztak létre. Írott szövegből nőtt ki tehát egy letapogatható henger, melynek kitüremkedésein vizuálisan is látható, hogy a jelentés, a zeneiség és a metrika hogyan kapcsolódnak össze. Valószínűleg nem mindenki szédül el azonnal a boldogságtól, hogy ez mekkora találmány, de akadt olyan a csoportban, aki a tárlatvezetés végéig nem engedte ki a kezéből a Száncsengő tárgyiasult változatát.
A Verskoppintón tesztelheti a látogató, mennyire pontosan képes a monitoron lekopogni a költemények ritmusát a legegyszerűbbektől a bonyolultabbakig. A Keresztöltés nevű installációban mátrixszerűen helyezkedik el 16 szó központozás és nagybetű nélkül. A verset – korát megelőzve – Weöres 1947-ben írta. A játék lényege, hogy a szavakat nemcsak függőleges vagy vízszintes módon köthetjük össze, hanem bármilyen irányban öltögethetünk, s magunk dönthetjük el, értelmes olvasatnak fogadjuk-e el a végeredményt, vagy elvetjük. Így válunk magunk is költővé, produktumunk „hímzésmintáját” a számítógép ráadásul elmenti az utókor számára.
Az egyik legköltőibb ötlet a Gondolatfújás. Egy gyors lehellés a fehér pitypang közepébe, és az üres projektoron keringve-szállva rajzolódnak ki Weöres - gondolatok, versek. A Versfoltozónál pedig a tenyerünkkel meríthetjük a költeményekbe a hiányzó szavakat: ha rossz helyre akarjuk illeszteni őket, könyörtelenül tovaszállnak. Maximalisták szabadon használható Weöres-köteteket találnak a polcokon, és puha fotelek mélyébe rejtőzve nyugodtan megkereshetik a kóbor szavakat.
A legbonyolultabb installáció a Galaxis nevet kapta. A 80 verset tartalmazó, Weöres költészetének univerzumát megjelenítő modell különböző korszakokból származó, poétikailag, metrikailag eltérő verseket tartalmaz, reprezentálni igyekszik Weöres költészetének sokféleségét, és az irodalom iránt fokozottabban érdeklődőket szólítja meg. A szerkezet végleg kivágta a biztosítékot az egyik látogatónál, aki korábban is akadékoskodott azon, hogy ennek az egész technológiásdinak van-e valami mélyebb értelme, vagy tetszetős játék csupán. Bartal Mária bemutatóját könyörtelenül félbeszakítva az önmagát diploma- és álláshalmozóként definiáló néni váltig állította, hogy a gyönyörű masina működése sokaknak felfoghatatlan, a gyerekek nem fogják érteni, nem illik egy kiállítás anyagába, túl nagy mennyiségű tudás kell hozzá, és még a nyugdíjas teremőrt is vérig sértette azt állítva, hogy nincs megfelelő képzettségük a segítségnyújtáshoz. A kötözködés érthetetlen volt, mivel a multimédiás, interaktivitásra buzdító szerkezetek mellett ugyanolyan hagyományos elemek is megtalálhatóak a falakon, mint versrészletek, rajzok, festmények, életrajzi tablók, nyilatkozatok, levelezések, vagy Weöres-interjút sugárzó tévéműsor. Az installációk működtetése változó nehézségű: a készítők tényleg szinte minden korosztályra gondoltak. A kiállításon a számítógépes informatika keveredik a kézírással, az interaktivitás a tradicionális, didaktikusabb művészetfelfogással, iskolásokat megcélzó edukációs és szórakoztató szempontok a tudományos igényű ismeretközléssel. Mindenki boldog, mindenki kap valamit. Kekeckedési kényszerrel küzdők pedig bárhol felbukkanhatnak.
A megmozdult szótár - Weöres Sándor 100 éves című kiállítás június 1-jéig látható.
Szerző: Hegedűs Barbara
