Fejérvári Boldizsár ültette át magyarra Gerard Donovan Halványan derengő holtak című regényét, amely olyan kérdésekkel foglalkozik, mint az öngyilkosság érzelmi háttere, a közösségi média hatása, a társadalmi nyomás és a közösségi létezés vadhajtásai vagy a különcség előnyei és buktatói. A kötet Fehér Renátó utószavával a Helikon Kiadó Margó Könyvek sorozatában jelent meg. Fejérvári Boldizsár fordítóval beszélgettünk.
A kötetről írt kritikánkban megmutattuk, mennyire megalkuvó a látszólag idilli kisváros. Fehér Renátó utószavában arról írt, mit tesz a közösségi média a tömegekkel. Valuska László podcastben mesélt arról, hogy ki lehet hős és mik a hőssé válás lehetőségei. A regényből itt elolvashatsz egy részletet, vagy akár meg is hallgathatod Friedenthal Zoltán felolvasásában.
Gerard Donovan Halványan derengő holtak című regényének nyitóképében a Maine állambeli Ross Point városka függőhídján Luke Roy a korláton ül, és ugrani készül. Egész életében az öngyilkosság gondolatával viaskodott. Azonban épp mielőtt rávenné magát, észreveszi, hogy egy felborult kirándulóhajóról egy fiút sodor az ár a sziklák és a tenger felé. Luke utánaveti magát, ezzel akaratlanul is hőssé válik, és olyan fordulatok sorát hozza az életében, amire nemcsak hogy nem gondolt volna, de nem is vágyott.
Luke és a város egyforma eséllyel lehetnek a kötet főszereplői. Az ön számára melyik volt hangsúlyosabb?
Ha e kettő közül kell választani, akkor mindenképpen Luke Roy, a vonakodó hős volt számomra a legfontosabb szereplő, Ross Point pedig egy kitűnően megalkotott, kifejező díszlet. Ugyanakkor legalább ennyire átélhetőnek találtam Elena alakját is, és kettejükön és az emberi mellékszereplőkön kívül a hídra, a hinarakra, a hajóra, valamint a szentjánosbogarakra emlékszem még vissza különös elevenséggel.
Mik Donovan prózájának jellegzetességei?
Ez a kérdés elválaszthatatlan attól, hogy Donovan előbb publikált költeményeket, mint prózát. Amikor egy könyvszekéren véletlenül kezembe akadt Kings and Bicycles (Királyok és kerékpárok) című verseskötete, fel sem tűnt a névegyezés. Hetekkel később valóságos „aha!” élmény volt ráébredni, hogy a két szerző egy és ugyanaz.
A merész, sok esetben enigmatikus, de mindenképpen elgondolkodtató képek és asszociációk a regényt is áthatják, és Donovan elbeszélőként éppoly lírai, mint amennyire költőként narratív és szabadverses.
Mi volt a legnagyobb kihívás a fordításban?
Egyes jeleneteket nehéz volt elképzelni, mivel a történések leírása folyamatosan összeszövődik Luke Roy belső monológjával, harmadik személyben elbeszélve. A fiktív, mégis valósághű helyszínek névadása szimbolikus jelentéssel bír, és sok más szójáték is tarkítja a regényt, így volt, hogy egy Jim Carrey-vígjáték címét kellett segítségül hívnom azért, hogy az egyik rigmus versesen is működjön és értelmezhető is maradjon.
A könyv hangulata meglehetősen nyomasztó, próbára teszi az olvasót, különösen a ködös hídon játszódó rész. Mennyire ragad át munka közben ez a hangulat a fordítóra?
Teljesen. Ráadásul a hídon nem egy, hanem legalább három kulcsesemény is lejátszódik, más-más idősíkra vetítve. Fordítóként a szöveg szövevénye engem éppúgy körbefont, ahogy azt szerintem az erre fogékony olvasó is meg fogja tapasztalni. A regény végéről visszatekintve mégis inkább látom az élményt katartikusnak, mint nyomasztónak, és nagy erőssége a könyvnek, hogy nem ér véget az utolsó mondattal:
égetően aktuális és időtlenül egyetemes problémafelvetései azóta is foglalkoztatnak, és szerintem az olvasók közül is sokan továbbszövik majd a szereplők lehetséges utóéletét.
A történet minden szereplője mintha sodródna, a sorsukba mintha alig lenne beleszólásuk. Milyennek látja Donovan világszemléletét ennek alapján?
A sodródás alapélmény a felhőköd leírásától az örvényen keresztül az óceánig, ám a szereplők döntései szabadnak tűnnek. Óvakodnék a szerzőre nézve bármilyen következtetést levonni ebből. Amint Donovan költő és elbeszélő egy személyben, úgy ad hangot az európai ír, illetve a tengerentúli identitásnak, ami a regényének lapjain egyszerre teszi szereplői iránt tárgyilagosan távolságtartóvá és mélyen együttérzővé.
