„Az új angyaloknak nemcsak szárnyuk nincsen, de nincs üzenetük sem, semmi” – mondta Krasznahorkai László december 7-én a Nobel-beszédében Stockholmban. A Sátántangó szerzője szerint új angyalok járnak közöttünk, akik hétköznapi ruhát hordanak, szótlanok és talán már a mennyet sem ismerik; válaszaik pedig végképp sincsenek.
Az idei Tavaszi Margó Irodalmi Fesztiválon, április 10-én 20 óra 30 perctől viszont még két régi angyal lép majd fel, hogy tiszteletét tegye az író és életműve, illetve a nemrég elhunyt rendező, Tarr Béla munkássága előtt: Máté Gábor színész, rendező és Víg Mihály, a Tarr-filmek zeneszerzője, a Trabant és a Balaton énekes-dalszerzője. Részletek itt, vedd meg a jegyed itt!
A zenés-irodalmi est részleteiről Máté Gábort és Szegő Jánost, a Magvető szerkesztőjét kérdeztük, akik első Krasznahorkai-élményükről és kedvenc köteteikről is meséltek.
Az örök művészi páros
Kevés olyan meghatározó alkotópáros van a művészetben, mint Tarr Béla és Krasznahorkai László. Együtt dolgoztak például 1987-ben a Kárhozaton, 1995-ben a Sátántangón, de közös munka eredménye a 2000-ben megjelent Werckmeister harmóniák és Tarr utolsó nagyjátékfilmje, A torinói ló is. A kettejük barátsága szinte sorsszerűen alakult, erről itt írtunk bővebben.
Hogyan indult Tarr Béla és Krasznahorkai László barátsága, miként alakult a közös alkotói világuk?
Tovább olvasokTarr Béla filmjei – az új angyalokkal ellentétben – a mai napig nem szótlanok: általuk a néző újra és újra ráébred a művészi elhivatottság és a tisztán látás valódi erejére.
Egy váratlan felkérés
Máté Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, a Katona József Színház volt igazgatója, aki több évtizeden át a Színművészeti Egyetem oktatója volt, a Krasznahorkai-szövegek magyar hangjának is nevezhető, ugyanis számos alkalommal olvasott már fel a nyilvánosság előtt a szerző egyik-másik regényéből. Nemrég pedig a Magánszevedélyek című előadásában rendezőként is foglalkozott az író munkásságával.
A színész így emlékszik vissza az első alkalomra, amikor találkozott Krasznahorkaival: „A 90-es évek elején még létezett a Magyar Rádiónak Irodalmi Osztálya, felkértek Az urgai fogoly c. könyv felolvasására. Melis László volt a zene, Magos György a rendező, Varga Viktor a dramaturg.
Egy teljes délutánon át kísérleteztünk, milyen hang, milyen beszédmód, milyen mikrofonállás tekinthető a legjobbnak Krasznahorkai szövegéhez.
Innentől kezdve több délutánon át dolgoztunk az anyagon. Nem vagyok benne biztos, hogy minden alkalommal ott volt-e a szerző, de többnyire igen. Ekkor találkoztam vele először”.
De nemcsak Krasznahorkait ismerte személyesen, hanem Tarr Bélát is:
Tarr Bélát volt szerencsém ismerni, körülbelül egy időben jártunk a Színművészetire.
Azonos esztendőben születtünk. Nagyra tartom radikális filmkészítési attitűdjét. Leginkább a Werckmeister harmóniák c. filmjét szerettem nézni”.
Szegő János, a Magvető Kiadó és számos Krasznahorkai-kötet szerkesztője még egyetemistaként kapcsolódott be az olvasásba, ugyanis ekkor került először a kezébe a Sátántangó. Nem sokkal később pedig a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tartott író-olvasó találkozón ismerkedett meg az íróval személyesen. A Tarr-Krasznahorkai párosról így fogalmaz:
Kettejük együtt-alkotásában az talán a legkülönlegesebb – szándékosan örök jelenidőben –, hogy mindig erősítette egymást a két művész; a kép a szöveget, az egyik létmód a másikat.
Tarr és Medvigy kamerája nem illusztrál, hanem demonstrál. Kiemelni egy kedvencet nehéz, de ha már, akkor a Sátántangó és A torinói ló.”
Mi várható a Margón?
Szegőtől megtudtuk, hogy a program központjában az angyalok figurája áll, így ennek mentén olvasták újra az egyes regényeket, hogy az ide tartozó részeket összegyűjtsék az előadáshoz:
És nemcsak szemüveg volt nálam, hanem olló is. Ez volt a legizgalmasabb és a legnehezebb: tisztességesen és pontosan snittelni a hosszú mondatokat.
Mivel tudtam, hogy Máté Gábor olvassa majd fel a szövegeket, ezért arra alapozhattam, hogy minden dramaturgiai és narratív elemet színre visz majd”.
A Mennyei futárok című eseményen a zenét Víg Mihály szolgáltatja majd. Máté Gábor pedig addig is gyakorol: „Igyekszem minél gyakrabban elolvasni a szövegeket, hogy kellően felkészültnek mondhassam magam, és a lehető leghívebben olvassam fel azokat”.
Máté és Szegő kedvenc Krasznahorkai-kötete
Máté Gábornak bőven van miből válogatnia, ha kedvenc Krasznahorkai-kötetekről van szó, ugyanis kedveli a Sátántangó, a Báró Wenckheim hazatér, a Herscht07769 és a szerző legutóbbi, A magyar nemzet biztonsága című regényeit is. Ezek mind nagy hatással voltak rá.
Szegő János is hasonló regényeket választott kedvencének:
Válaszaim klasszikusok: Sátántangó és Az ellenállás melankóliája. Örök kedvencem a Seiobo járt odalent és a Herscht”.
Valószínűleg sokan vannak olyanok, akik az irodalmi Nobel miatt kezdtek el az utóbbi időben megismerkedni Krasznahorkai László életművével. Korábban mi is adtunk néhány tippet, hogy milyen könyvekkel érdemes kezdeni az olvasást, de most ugyanezt Máté Gábortól és Szegő Jánostól is megkérdeztük.
A színész-rendező szerint érdemesebb egy „könnyebb” és rövidebb alkotással kezdeni: „Talán a Zsömle odavan c. könyv az, ami megnyugtatja a könyvet fellapozókat, hogy nem olyan vastag, átlátható, rendkívül szarkasztikus, úgy mondanám, hogy »könnyen olvasható«, merthogy a szerzőről elterjedt, hogy nem könnyű olvasni. Ha valaki ezzel a regénnyel kezdi az ismerkedést, biztos vagyok benne, hogy nekiül egy következőnek is.”
Szegő János szerint az újoncoknak érdemes a legújabb kötetnél kezdeni, mivel A magyar nemzet biztonsága tartalmazza az életmű nagy témáit, de új árnyalatokat is hoz az eddigiekhez. Emellett pedig a Seiobo járt odalent novelláit ajánlja:
Mindegyik egy sűrű, kompakt világ a művészet (elmélet és gyakorlat) legnagyobb kérdéseivel.”
Fotó: Valuska Gábor
