Lila, vonatos borítót kapott Ablonczy Balázs új kötete, a Jaffa Kiadónál megjelent Ismeretlen Trianon, amely azt kutatja, hogy a különböző társadalmi csoportok miként élték meg a háborús összeomlás, az elharapózó erőszak, az egymást sebesen követő kormányok és a trianoni békeszerződés éveit (olvass bele ITT). A borítókép alapját adó fénykép a Fortepan adatbázisából származik, a forrás felkutatásakor pedig az is kiderült, hogy a képnek nemcsak, hogy van köze a békeszerződéshez, de anélkül valószínűleg el sem készült volna.
Hogyan készült el a borító, mi volt a kiindulási alap a tervezéskor?
A tervezés első fázisában a könyv szerkesztője, Nemes Krisztián küldött nekem pár fortepanos képet. Ilyenkor sokszor előfordul, hogy a szerkesztő a témát nézi, én viszont a vizualitást. Vagyis a képek számomra nem voltak annyira izgalmasak, nem éreztem, hogy bármelyik méltó folytatása lehet Ablonczy Balázs korábbi, Trianon-legendák című könyvének, ami egy érdekes borítót kapott a sárga éggel, a magányos kis alakkal és a furcsa hangulatával. Szóval látszott, hogy a kiválasztott képekkel nem lehet folytatni a sorozatot, viszont Krisztián ötletei között volt egy jó téma is, a távozó vonat, vasútállomás, vagonírozás, szétszakított család motívuma. Úgyhogy elkezdtem a Fortepanon olyan képeket keresni, amiken család, vonat, vagy hasonló szerepel, és megfelel a kornak is. A cél az volt, hogy találjak egy jó beállítású fotót, amibe bele lehet képzelni a trianonos témát is. Az is megfordult a fejemben, hogy ha nem találok megfelelő fotót, akkor montázst készítek, de ráakadtam egy jó képre, amin egy távolodó vonat és egy fél család (két nő és egy gyerek) látható.
Ablonczy: Trianon története már elkezdett személyes múltból történelemmé válni - Könyves magazin
Száz éve írták alá a trianoni békeszerződést, és a korszakról bár sokat tudunk, mégis rengeteg kibeszéletlen története van. Ám volt-e olyan pont, amikor Trianon története egészen más irányt vehetett volna és akkoriban mi sokkolta leginkább az embereket? Ablonczy Balázs történésszel, az Ismeretlen Trianon szerzőjével beszélgettünk.
Hogyan kapcsolódik a borítód vizuálisan a sorozat korábbi könyvéhez, a Trianon-legendákhoz?
Fontos volt nekem, hogy az előző borítón visszaköszönő furcsa hangulatot, amit a kivágott képpel, a természetellenes színezéssel, és a furcsa, oda nem illő felhők elhelyezésével értem el, valahogy ezen a borítón is tovább tudjam vinni. Kifejezetten örültem, hogy a felhők helyett most berakhattam egy kis mesterséges vonatfüstöt, ami motivikusan majdnem ugyanolyan, de azért mégsem.
Annyit tennék még hozzá, hogy a jaffás történelmi könyvsorozat szerintem vizuálisan nagyon rendben van. Hihetetlen szabad kezet kapok. Csak egy régi fotóból kell kiindulnom, de azt csinálok vele, amit akarok. Nincs szabály, nincs konkrét szín vagy font, amihez ragaszkodnom kéne, mégis kialakult egy egységes stílus, ami jellemzi az egészet. Nagyon büszke vagyok rá, szerintem jó, hogy ilyen laza és vagány is tud lenni egy történelmi témájú sorozat.
Hogyan derült ki a borítón szereplő kép története?
Amikor a nyomdai előkészítés elkezdődött, és Krisztián megnézte a jogokat a Fortepanon, akkor derült ki, hogy ismeri a kép tulajdonosát, Morvay Kingát. Felhívta és megkérdezte, hogy mit szólna, ha a borítóhoz használnánk a fotót. Ő mondta el, hogy a képnek valóban köze van Trianonhoz, ráadásul nagyon is húsba vágóan, pontosan egy szétszakított család látható a fotón, Arad környékén. Szerintem nagyon érdekes, hogy a borító tervezésekor előjött a múltból egy pontosan a könyvbe illő történet. Az, hogy ennyire véletlenül csöppentünk bele ennek a családnak a múltjába, nekem azt jelzi, hogy mennyire itt van még ez a történet, szinte mindenki családjában ott lapul. Az enyémben is.
Forrás: Fortepan
A kép történetéről Nemes Krisztián, a kötet szerkesztője ezt mondta:
Amikor a borítófotót kreditáltam a könyvben, észrevettem, hogy ez a kép az egyik kedves régi általános iskolai osztálytársam, Morvay Kinga családi hagyatékából való. Kinga lelkes családfakutató, és elég terjedelmes fényképes hagyaték segíti ezt a munkáját. Gondoltam, elküldöm neki megmutatni a borítót. Ő pedig elmesélte nekem a kép történetét:
Kinga ükapja, Vértes Károly (1876–1936) szenvedélyes amatőr fotográfus volt, Aradon volt tanító, de a román megszállás után nem volt hajlandó hűségesküt tenni a román államnak, ezért 1919 szeptemberében elbocsátották állásából. Ezután kényszerűségből 1924-ig az Arad−Csanádi (ACSEV) vasútnál volt gépszolga, majd irodista lett, de végül ettől az állásától is megfosztották. 1925-ben jött át Magyarországra, Jászberényben telepedett le, ahol bátyja, Vértes Alajos élt akkor már hosszabb ideje. Felesége, két lánya és az unokák néhány évig még Aradon maradtak, de rendszeresen látogatták őt. Az egyik ilyen alkalommal készítette róluk ezt a felvételt a jászberényi vasúti hídnál, a hozzá írott feljegyzés szerint „abban a pillanatban, mikor Hatvan felé ment a d.u. személyvonat”.
Így derült ki, hogy a fotónak nagyon is van köze Trianonhoz.
