Szűcs Péter, a beszélgetés moderátora felvezetőjében „könyvbemutatónak álcázott ünneplésként” definiálta a köszöntőkkel induló estet. Elsőként a Magvető Kiadó igazgatója, Dávid Anna beszélt, aki Örkény István Az élet értelme című egyperceséből idézett, és a paprikakoszorú példázatát emlegetve azt mondta, Boldizsár új könyvében megvan a paprika is, a madzag is, és sikerült létrehozni a koszorút is. A meghatott pillanatokat aztán derűs történetekkel oldotta, és a meseterapeuta-íróval közös vicces történeteket idézett fel, például azt, hogy a kötet eredeti borítótervén túl nagynak találták Seherezádé fenekét, és felolvasta, hogyan beszélgettek erről Messenger-üzenetekben. A sok nevetés után Szabó T. Anna következett, aki egy régebbi (A meséről) és egy külön ez alkalomra írt új versével köszöntötte a szerzőt.
Nemcsak az olvasók és a barátok, de Szűcs Péter is ajándékkal érkezett, fehér és lila viola magjait hozta el, melyeket a Titicaca-tónál kapott egy öregembertől. A „köszöntéscunami” után elkezdődött a beszélgetés az új kötetről, elsőként azt hangsúlyozva, hogy ez a pálya hetedik könyve, a hetes szám pedig nemcsak a mesékben, hanem Boldizsár Ildikó életében is kiemelt jelentőségű: eleve szeret a mesei számoknak megfelelő struktúrákban gondolkodni, és az élete is általában három-, öt- vagy hétévente vesz újabb fordulatot. Az életúthoz kapcsolódóan arról is beszélgettek, hogy az nem más, mint az égig érő fán való előrejutás, melynek során „hét rend gúnyát és hét pár csizmát” rongyol el a mesehős. De szimbolikus értelemben az ember is ezen a fán halad előre, mindenki máshol tart rajta, de ha nyitottak vagyunk a mesék univerzális nyelvére, magunk is megtudhatjuk, hol járunk éppen ezen a fán, merre tart az életünk. A mesék megértése kapcsán elhangzott az is, hogy a meséket elsősorban nem racionálisan értjük meg (ezért nem is kell tolmács akkor, amikor mesét hallgatunk), hanem a mesélő metakommunikációs jeleiből, a hanglejtésből, a szünetekből, a rezgésekből.
A mese a szokásos megértés nélkül is élni kezd az emberekben.
Szóba került, hogy a kötet címe egy meséből vett kérdés, és ezzel kapcsolatosan az is, hogy a kérdések mennyire fontosak akkor, ha segíteni akarunk. A most megjelent könyv középpontjában a mesei segítők állnak, akiknek az a feladatuk, hogy segítsék a hőst. A Boldizsár Ildikó által életre hívott meseterápiás módszert elsajátító terapeuták is segítő emberek, akik egy jó kérdéssel nagyon sokat tudnak segíteni. „A jó kérdés tulajdonképpen a kapu a megoldás felé” - fogalmazta meg a szerző.
A beszélgetés további részéből az is kiderült, hogy a meseterápiás módszer lényege szerint nem önmagában a mese gyógyít, hanem a mesével való kapcsolat, a terapeuta pedig ennek a kapcsolatnak a felépülését segíti. Mindenkinek megvan a maga meséje, ami az ő élethelyzetét leképezi, és megvan a segítője is, a legfontosabb ezt megtalálni és kapcsolatba kerülni vele:
Nincs olyan élethelyzet, amelyhez a mese ne tudna megfelelő segítőt rendelni.
Boldizsár Ildikó többször hangsúlyozta, hogy nincsenek kész, előre gyártott megoldások, és biztosan célhoz vezető utak, a lényeg, hogy el kell indulni egy úton, dolgozni kell a mesékkel és önmagunkkal is, így lehet fejlődni vagy kikeveredni egy-egy nehéz élethelyzetből. A mesékben sincs kívülről jövő megváltás, a hősnek is dolgoznia kell azért, hogy célba érhessen.
Vlagyimir Jakovlevics Propp és híres kötete, A mese morfológiája is szóba került, mint az író számára legfontosabb könyvek egyike. Ehhez kapcsolódva jegyezte meg, hogy a segítők értelmezésekor fontos szem előtt tartani azt, hogy a segítő mindig a hős hiányzó része. Nincs ugyanis olyan mesehős, akiből nem hiányzik valaki. A hős és a segítője így tehát funkcionálisan egyek, a találkozásukkor a segítő beleolvad a hősbe, kiegészíti, pótolja a belőle hiányzó részt, így tud segíteni. „Mindannyian hiányállapotban vagyunk” – fogalmazott Boldizsár Ildikó, így mindannyiunknak szükségünk van segítőre.
A könyv megírásának körülményei is szóba kerültek, az író január elsején kezdett neki a munkának, és nehéz hónap után tett pontot a végére (természetesen ezt közel hétévnyi kutatómunka előzte meg), de írás közben nem voltak ideálisak a körülmények, hiszen időközben elhunyt Morcsányi Géza, és ez akkora traumát jelentett számára, hogy hét napon át nem tudott írni sem. Ugyanebben az időszakban halt meg a Mese folyóirat vezetője, Tick Ervin is, a két gyász és egy betegség is nehezítették az útját. A kézirat leadásakor egyébként ötvenkilenc segítőt különböztetett meg és tipologizált (az előszóban még mindig ez a szám szerepel), de aztán egy különös álom hatására ez kibővült hatvanra, és a hatvanadikat szerencsére még bele tudta írni a kötetbe.
A beszélgetés utolsó részében visszatértek az égig érő fához, mely a könyv egyik központi motívuma, és amelyre a szerző szavai szerint „azért kell felmenni, hogy az ember jobbá tegye a világot". Legutolsó momentumként pedig egy különleges ajándék került elő, Szűcs Péter egy Szaúd-Arábiából hozott szőnyeget adott át az írónak azzal a kívánsággal, hogy repítse őt ez varázstárgy oda, ahol legjobban szeretne lenni.
A Túl a plafonon podcast második vendége Boldizsár Ildikó mesekutató, író szerkesztő, kritikus, a Metamorphoses Meseterápiás Módszer megalkotója. Pontokba szedtük, mi mindenről esett szó a beszélgetésben, a teljes adást pedig meg is hallgathatod.
Tovább olvasok
