- Eredetileg zsebkönyvnek indult volna a kötet, de a szöveg egyre terebélyesedett, így végül vastagabb lett, mint a József Attila összes vagy a Tolnai-világlexikon.
- Bérczes Lászlónak ez bevallottan élete egyik legnehezebb munkája volt. Szerinte azért, mert Mucsi nagyon szűkszavú, hallgatag ember (kivéve előadások után), és mert úgy gondolja, hogy a könyv olyan, mint egy színházi előadás: mindig lehet rajta javítani. „A pontot a végén nem ismeri Zoli.”
- Mucsi Zoltánnak valóban sok javítanivalója volt, sok helyen úgy érezte, bő lére van eresztve. Szerinte minden alkotásánál máshol van a fal, hogy meddig lehet elmenni. Van egy pont, amikor ugyan lehetne még javítani, de az ember már nem képes rá. „A színházban nem készül el soha egy előadás, vagy ha igen, akkor le kell venni.”
- Bérczes szerint, ha holnap újra elkezdenék a munkát, akkor egy másik könyv születne. Nem is beszélve arról, ha más ült volna le a színésszel beszélgetni.
Mucsi Zoltán: Teljesen nem terítem ki magam, de nem is az volt a cél - Könyves magazin
Jó, akkor a szokástól eltérően én kezdem el. Csak szeretném felhívni a figyelmedet, hogy nehéz helyzetben leszel, hogy tudsz-e olyan kérdést feltenni, ami nem hangzott el az utóbbi tizenöt napban. Vagy akkor lehet úgy, hogy mondom, hogy melyik cikkben nézd meg a válaszomat. Jó! Azt is lehet, hogy még az elején elmondod, mi maradt ki.
- A könyv úgy készült, hogy a beszélgetéseiket szó szerint legépelték. Bérczes László ezt írta újra. Szerinte fontos, hogy nem csak a szavakat kell visszaadni. „Nem leírni kell, hanem megírni.”
- A könyv személyes oldaláról Mucsi azt mondta, felmerült, hogy kell-e egyáltalán ez a könyv. Az életének sok különleges, izgalmas pontja van, ezek nyilván más formában, de bekerülnek a színdarabokba is. Példaként azt az esetet említette, amikor a fia fulladni kezdett a Batthyány téren. Ha a konkrét szituációt nem is, a tehetetlenség, az elveszettség érzését beemelte már darabokba.
- Bár nagyon sok fontos előadás és személy előkerül, nem akarták, hogy ez egy hálakönyv legyen, és nem akart ez a könyv „Intim Pista” sem lenni. Mucsi szerint van egy csomó dolog, amit nem mond el az ember, mert nem mondhat el, különben megszűnik annak lenni, aki.
- Bérczes szerint az alapfeladat egy ilyen könyv esetében, hogy megismerjük az embert, de az sem mindegy, hogyan ismerjük meg. Például fontos kérdés, hogy amik vele történtek, azok érintik-e az olvasó életét.
- Mucsi Zoltán elmesélte, hogy fiatal színészként a La Mancha próbáján igazságtalan volt vele a rendező, és akkor majdnem otthagyta a szakmát. Csak azért maradt, mert visszahívták, mielőtt kiment az ajtón. Bérczes László szerint ezt akár össze is lehet kapcsolni egy gyerekkori esettel, amikor Mucsi „világgá ment”, ráadásul meztelenül, mert a szülei azt mondták, hogy nem vihet el semmit, ami nem az övé (spoiler: rögtön utánaszaladt az édesanyja).
- A színész szerint ez a könyv egyfajta összegzés volt, egy pályának az útja, amiben benne van a negyven év barátság is Bérczes Lászlóval. „Jó kaland volt.”
