A regényírás rosszabb, mint a földművelés – Oravecz Imre 75

Rostás Eni | 2018. március 14. |

imgp8462.JPGFotó: Gál Csaba / PIM

Nem jó jelen lenni, ha dicsérik az embert, azt sem tudja, tapsolni kell-e, amikor elhangzik a verse, mondja Oravecz Imre, aki nem akarta, hogy megünnepeljék, hogy 75 éves lett. Kiadója, a Magvető, és a Petőfi Irodalmi Múzeum ezért egy unorthodox ünnepséget rendezett neki, ami csak félig tűnt születésnapinak, a másik felét könyvbemutatónak álcázták. Egy születésnapon az ünnepelt kap ajándékot, ám a PIM-ben (vagy ha úgy tetszik, Hotel Californiában) az ünneplő tömeget ajándékozták meg, méghozzá a trilógiává bővült A rög gyermekei sorozat harmadik kötetével, az Ókontrival, amit, ha hihetünk 2016 Aegon-díjasának, több regény már nem követ. (a Távozó fáról ITT írtunk) A Halászóembert, Az erdő óhajtását és az Összegzést Hegedűs D. Géza szavalta, a barátokat, kollégákat és rajongókat Kiss Péter zongoraművész edukálta komolyzeneileg.

A parasztember nem ünnepelte, sőt nem is nagyon tartotta számon a születésnapját. Ez alighanem a középkorból eredt, amikor a világrajövetelt az élet siralomvölgyébe való belépésnek, a földi szenvedés kezdetének tekintették, és azon nem lehetett örvendezni

– olvassuk az Ondrok gödrében (Jelenkor, 2007), vidámságra inkább a névnap adott alkalmat. Oravecznek nem nagyon volt tudomása a születésnapjáról gyerekkorában, de nem is hiányzott neki. Később rájött, hogy tulajdonképpen minden így volt jól, „nem volt mit ünnepelni”. Az Imre névnapot november 5-én tartják, emlékeztet az örvendezés időpontjára szerkesztője, Szegő János, majd elmeséli, hogy Amerigo Vespucci állítólag Szent Imre hercegről kapta a nevét, Amerigóról meg Amerika kapta, az imreség és az amerikásság tehát szépen egybefonódik, bár Oravecz szerint akkor is így alakult volna a kapcsolatuk, ha máshogy keresztelik a szülei. A névadásnál előkerül John Steinbeck és az Édentől keletre is, amelynek egyik szereplőjéről olvasás közben kiderül, hogy tulajdonképpen Steinbeck édesanyja. Valami hasonlót tervezett Oravecz is az Ókontrinál, saját magát akarta beleírni, de rá kellett jönnie, hogy az első könyvnél már elhasználta az ehhez szükséges anyagot.

Tanulmányi kirándulás az álomban

Ha újra születne, földműves lenne, idéz egy korábbi Oravecz-interjút Szegő, az ünnepelt pedig bevallja, hogy a regényírás sokkal rosszabb, mint a földművelés. A vers is vendég, de nem olyan fárasztó, mert ritkábban jön, és kevesebb ideig marad.

Oravecz Imre: Ókontri - A rög gyermekei III.

Magvető, 20148, 464 oldal, 4299 HUF

 

A 75. születésnap azt is jelenti, hogy az ünnepeltet valószínűleg számos alkalommal laudálták már, kezdi Kulcsár-Szabó Zoltán, aki 1996-ban kismonográfiát írt Oravecz költészetéről (Oravecz Imre, Kalligram), ő például 3 évvel korábban a Szépirodalmi Figyelő-díj átadásakor. Oravecz első laudálója Weöres Sándor volt 1969-ben, a Költők egymás közt antológiában, amelyben kortárs költősztárok írtak elismerő szavakat arról az új generációról, ami Weöres szerint kiemeli majd a magyar irodalmat az elzártságából. Oravecz költészete kezdet, olyan, mintha gondosan a semmibe illesztené a szavait, írta, és ezzel tulajdonképpen megjósolta azt a kiszámíthatatlanságot (kiszámítható-e a kiszámíthatatlanság?), amely az életművet jellemzi. Kulcsár-Szabó szerint, amit a magyar irodalom tud az emlékezésről, azt (Nádas Péter mellett) Oravecztől tudja, aki archiválja a közösségi emlékezetet, folyamatosan emlékeztetve az archívumok korlátoltságára, és arra, hogy emlékezet és a felejtés megkerülhetetlenül összefüggenek. Beméri a hiányt, a semmit, és anyagként használja az álmot, amelynek felülete van, rögei.

Az álomból a könyvben is rögös anyag lett: az amerikás regénytrilógia az első könyvnél még Az álom anyaga alcímet viselte, gyorsan kellett választani, mert az akkori kiadó ragaszkodott egy átfogó címhez, ám Oravecz a második könyvnél (Kaliforniai fürj, Jelenkor, 2012) rájött, hogy elég „blöffös”, és a fürjhöz már nincs túl sok köze, ezért A rög gyermekeire változtatta. Nemcsak a címek, de a nyelv is változott a kezdetek óta: a 70-es évektől kezdve fokozatosan bomlott le a nyelvi világ elszigeteltsége, mondja Kulcsár-Szabó, majd felidézi, az Egy napló története című szöveget, amelyben Oravecz a „jobb híján versregénynek” nevezett 1972. szeptemberről vall, és azt írja, egyszer csak nem volt már olyan része a nyelvnek, amit nem tudott volna felhasználni. Pedig a szavakra vigyázni kell - amikor Kulcsár-Szabó a Távozó fa (Magvető, 2015) bemutatóján rákérdezett a naplókhoz való viszonyára, Oravecz annyit mondott, nem arra valók, hogy elpazaroljuk őket.

A látvány dicsérete 

A költők egymás közt jegyében Pál Sándor Attila (Düvő, Magvető, 2017) áll be a háromnevű laudálók sorába, aki korábban mindössze kétszer találkozott Oraveczcel: egyszer a szegedi könyvhéten dugta az orra alá a Költők egymás közt ("jesszusom, hát ezt meg honnan bányászta elő") és a Halászóember (látszik, hogy sokat van forgatva) egy-egy példányát. Másodjára a FISZ faluirodalmi konferenciáján, Szögligeten, nem sokkal azután, hogy lelkes kritikát publikált az ÉS-ben a Távozó fáról (So simple, LX. évfolyam, 6. szám, 2016. február 12.). Azokkal, akikkel igazán szeretne, nem tud beszélgetni, Szegeden hamar elszaladt, Szögligeten sem nyugtatta meg, hogy Oravecz „Hol van az a gyerek?” felkiáltással őt keresi, egy nyilvános félszületésnapi ünnepségnél pedig kevés alkalmatlanabb hely lenne a harmadik találkozásra, de azért beszél. Kiütésről (úgyis, mint: knockout, KO), amit az Oravecz szövegek olvasása közben érez, arról, hogy közben félájultan, révületben lát dolgokat, az elmúlásunk menetrendjét, Egy földterület növénytakarójának változását timelapse videón. Az Oravecz-olvasó olyanok, mint egy klub, mondjuk, a halál közeli élményt átélők társasága, definiálja a félájult révültet Pál Sándor Attila, aki Szajla után hazatérve úgy érezte, a saját öregjei is felkeltek a temetőkből.

Oravecz olyan helyekről mesél, amelyek már nincsenek, se otthon, se idegenben, van helyettük Google Earth, meg a pickup, amit a határban való kalandozáshoz vett. Előbbin néha nehéz kiigazodni, mert az eltérő időben fotózott tájon hol erre, hol arra vetül az árnyék, utóbbival pedig inkább nem megy sehová, mert depressziós lesz, hogy a földművelés helyett gondozatlan, gazos földet lát maga körül. A Szajla környékén járó turisták talán nem is érzékelik ezt, mert messziről egészen másmilyennek látszik a vidék, épp, mint Recsk, ami csak tisztes távolból látszott éjszakánként kivilágított karácsonyfának. A változatlanságot az új regény is jól leképezi, Pál Sándor Attila szerint az Ókontri egy ország régi állapotát, öregkorát is jelenti. Meg azt az országot, ahol ma is élünk; ami ugyanott maradt, ahol volt; ahonnan mindenki kivándorolt már egyszer, ha máshogy nem, álmában vagy gondolatban. Még akkor is, ha a tanulság mindig az marad, hogy máshol nemigen lehet. Oravecz Imre versei épp ebben segítenek: az ókontriban élni, „egyáltalán, élni”.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!