Az év vége egyik legszórakoztatóbb tevékenysége a listázás, amikor sorra vesszük, mit szerettünk idén, mi hagyta bennünk a legmélyebb nyomot, melyik könyvről beszéltünk és vitatkoztunk a legtöbbet. Nekünk is nagyon jó ilyenkor végignézni, milyen volt a könyves év, közben óriási dilemma, hogy mi kerüljön fel a listára, amelyen szigorúan csak ötven hely kiadó. Ahogy mindig, most is felhívjuk a figyelmet arra, hogy ez nem egy átfogó, hanem szubjektív lista, csupa olyan könyvből válogatva, amelyeket idén olvastunk, és amelyek nekünk valamiért nagyon emlékezetesek. Ráadásul, ahogy eddig is, most is gátlás nélkül keverednek rajta a műfajok, így a mi listánkon a nagyregények, a novelláskötetek és a sci-fik is elég jól megférnek egymás mellett. Így olvastunk mi 2019-ben: 50-41, 40-31, 30-21.
Octavia E. Butler: Hajnal
Fordította: Huszár András, Agave Könyvek, 2019, 298 oldal, 3680 HUF
A Hajnal eredetileg 1987-ben jelent meg, Octavia E. Butler klasszikus sci-fijét azonban a magyar olvasók csak idén vehették kézbe. A 2006-ban elhunyt Butler a 70-es években tört be az akkor főként fehér férfiak által dominált zsánerbe, hogy ott aztán műveivel az összes nagyobb sci-fi díjat elnyerje, majd 1995-ben első sci-fi szerzőként részesüljön a zseni-díjnak becézett McArthur-ösztöndíjban. Butler vitathatatlanul úttörő volt, ráadásul olyan írók tartják őt példaképüknek, mint a zsinórban harmadszor is Hugo-díjat nyerő N. K. Jemisin vagy a Pulitzer-díjas Junot Díaz. A Hajnal főszereplője a fiatal, színesbőrű nő, Lilith Iyapo egy Föld körüli pályán keringő, hatalmas űrhajón tér magához 250 évvel a bolygót kipusztító nukleáris holokausztot követően. A gigászi űrhajó tulajdonosai a titokzatos, földönkívüli faj, az oankálik, akik kimenekítettek egy maroknyi túlélőt a Földről, hogy mindaddig mesterséges kómában tartsák őket, amíg fejlett technológiájukkal újra lakhatóvá nem teszik a bolygót. Lilithre vár a feladat, hogy felébressze és kiképezze azt a negyven embert, akik aztán az oankálikkal karöltve új életet kezdhetnek egy modern technológia nélküli civilizációban a Földön. A könyvről ezt írtuk:
„A Hajnal olyan sci-fi, ami bár a csillagok között, idegen űrlények világában játszódik, mindvégig rólunk, emberekről szól, és teszi mindezt úgy, hogy az olvasót folyamatosan kimozdítja a komfortzónájából. Butler világában semmi sem fekete vagy fehér, a regény pedig inkább kérdéseket vett fel, mintsem egyszerű válaszokat kínálna. Rá lehet-e erőltetni bárkire az önpusztításból való kigyógyulást? Mekkora felelőssége van az egyénnek a közösség sorsában? Meddig lehet kompromisszumokat kötni a túlélés érdekben?”
Olvassatok bele a Hajnalba ITT.
19. Dezső András: Maffiózók mackónadrágban
Dezső András: Maffiózók mackónadrágban
21. Század Kiadó, 2019, 415 oldal, 3690 HUF
A maffia a popkultúrában egy szuperösszetartó, szinte családközpontú, az egyszerű törvényeik mentén a lojalitásra és összetartásra épülő autokrata rendszerként működik, szerethető főszereplőkkel, akiknek a morális döntéseik egy szűk értelmezési keretben még szórakoztatóak is. A Maffiózók, a Keresztapa vagy a most bemutatott Irishman is az amerikai maffia történetével foglalkozik, és mindegyik párhuzamosan mesél a társadalom átalakulásáról is. Dezső András indexes újságírót a hetvenes években ismertté vált Los Angeles-i magyar maffia története kezdte érdekelni. A Maffiózók mackónadrágban első ránézésére egy fontos oknyomozómunka, ami a magyar alvilág működését, szerkezetét és kapcsolatrendszereit tárja fel, miközben a mainstream maffiatörténetekhez hasonlóan kitermeli a maga rendkívüli karaktereit, valamint elbeszéli az elmúlt ötven év társadalmi változásait egy sajátos nézőpontból: a társadalmon kívüliekéből. Az év nagy meglepetése volt ez a non-fiction, ami több tízezer példány eladásánál tart, mert valódi informátorok, komoly újságírói munka mellett képes megmutatni az alvilági rendszer mögött megbújó karakterek történeteit. Ahogy írtuk: "A Maffiózók mackónadrágban is kitermeli a szerethető hőseit, és valószínűleg az alvilág ilyen távolságból tényleg olyan, mint egy agresszív, hataloméhes, utcai és erkölcsi szabályokon működő Futrinka utca, amiben Menyét, Patkány, Gyurma, Pufi, Ragyás Tóni, Colos, Csontkezű és mások szerepelnek. Pedig ezek a nevek mind valódi bűnözőket jelölnek, súlyos rablások, garázdaságok és halálok köthetők hozzájuk".
Kritikánk a könyvről ITT olvasható.
18. Lydia Davis: Az annyi, mint
Lydia Davis: Az annyi, mint
Fordította: Mesterházi Mónika, Magvető Könyvkiadó, 2019, 168 oldal, 3499 HUF
“Írjon rólad szerelmi történetet a Lydia Davis!” - ha egy szép napon ezt kiabálná utánunk valaki, egyrészt köszönjük meg, mivel garantáltan jó irodalmat fogunk kézhez kapni, másrészt erősen gyanakodjunk. Az annyi, mint című novelláskötet szervezőelve ugyanis a hiány, a nem ott-levés és a fájdalmas érzelmi rezonancia. Davis nagy játékos is, leginkább a szavakkal és a műfajokkal való játék áll közel hozzá, amire jó példa a francialeckébe csomagolt krimi, vagy az a gótikus beütésű történet, amelynek hőse minden egyes lépéssel csak távolabb kerül a hőn áhított céltól. Rendkívül pedánsan felépített, hosszan érlelt prózát kapunk megint, amelyet nem instant befogadásra terveztek, és pontosan ezért alaposan meg is dolgoztatja az olvasót. Korábbi kritikánkban ezt írtuk róla: “Davis hősei időről időre, úgy tűnik, mintha nem lennének otthon a saját életükben, az elvágyódás, a félelem vagy épp a fájdalom kilöki őket szokott helyükről, a szétszórt darabokat ugyanakkor látszólagos rendszerezéssel és józansággal próbálják a helyükre illeszteni”. Ennek az összeillesztésnek pedig olvasóként is nagyon jó a részese lenni, még ha időről időre fájdalmas szembenézésre és önreflexióra is sarkall Lydia Davis.
Láng Zsolt: Bolyai
Jelenkor Kiadó, 2019, 456 oldal, 4499 HUF
Bolyai János annyira híres matematikus és gondolkodó volt, hogy kitalálta a nemeuklidészi geometriát - ezzel talán nem állítunk újat, viszont Láng Zsoltot szerencsére az érdekelte, hogy ki volt ez a 19. századi zseni, aki a semmiből teremtett világokat. Nagyívű apa-fiú történet bontakozik ki előttünk, amiben a meg nem értés, a szakmai irigység és a patriarchális játszmák is beleférnek. Viszont ez így csak egy életrajzi regény lenne, ha Láng Zsolt nem csavarna ezen egy óriásit: a saját nyomozásain és kutatásain keresztül igyekszik megérteni Bolyai alakját, és ez a megértés azt is jelenti, hogy először magát kell megértenie. A Bolyai című regény párhuzamos szála ezért a jelenben játszódik, egy elvált férfi történetét meséli el, aki miközben Svájcban kutatja Bolyai életét és munkásságát, saját elvarratlan történeteivel is szembe kell nézzen. A Bolyaiban így az is benne van, hogyan jön létre a könyv maga, milyen fontos egy történet elbeszélésénél az elbeszélő maga, aki elválik, szerelmes lesz, utazik, felfedez, öregszik, de pont Bolyai miatt újra értelmet talál az életében. Láng Zsolt és Bolyai is Marosvásárhelyről indultak, így egymásra hatásuk nem meglepő: "A svájci környezet megerősítette bennem a világ megismerhetőségében bízó Bolyai alakját. Azt a hitét, hogy a világ működhet jól is. A reményt, hogy valami kis részt bele tudunk írni ebbe a világba. Hogy valami létezni kezd, mert valaki felfedezte."
Kritikánk ITT olvasható.
A szerzővel készült interjúnkért pedig IDE kattintsatok!
16. Spiró György: Egyéni javaslat
Spiró György: Egyéni javaslat
Magvető Könyvkiadó, 2019, 208 oldal, 3499 HUF
Az idei év egyik, ha nem a legszórakoztatóbb könyvét írta Spiró György. Többször nevettünk rajta olvasás közben, ami azért elég ritka. A kötet elbeszéléseket tartalmaz, amelyeket az elmúlt években felkérésekre írt Spiró, aki a felolvasásokra önálló műfajú szövegekkel készült, mert annyira más az elvárás egy ilyen esten, ha hallgatják, mintha olvasnák a szövegeket. Szórakoztatni akart Spiró, nagyon élőbeszédszerű elbeszélései jelenségeket járnak körbe, ún. görbe tükrök társadalmunkról, közéletünkről. Állampolgárságról, halról, nyugdíjasokról, EU-ról, mindenről van szó, a legjobb standuposok könyöröghetnének Spirónak, hogy árulja el a technikát, ahogy a szórakoztató felszín alatt kritikusan megmutatja a szomorú valóságot. A szekunder szégyenérzet a könyvvel együtt jár, mert bár nem mi vagyunk a legvidámabb barakk, de meg kell tanulnunk nevetnünk magunkon.
"Tisztelt Képviselőtársak,
noha medvékkel a főváros területén még senki sem találkozott, erdélyi és felvidéki szakértők egybehangzóan állítják, hogy a veszély fennáll. Ezért azt javaslom, hogy a medvék fővárosi megjelenése esetén lezárandó utcák jegyzéke legyen azonos a budapesti utcanévtárral. A lezárást részlegesen vagy teljesen a Medveközpont vezetője a budapesti rendőrfőkapitánnyal egyetértésben szüntethesse meg, amennyiben – és ha – a medvevész részlegesen vagy teljesen elmúlik.A rendőrségi drónokat be kell programozni a medvék felismerésére, elérendő a 98%-os megbízhatóság,ami garantálja, hogy a drónok semmiképpen sem tévesztik őket össze a kutyákkal. A drónokat mind barnamedvére, mind jegesmedvére érdemes kalibrálni, mivel a jegesmedvék megjelenése hazánkban a globális felmelegedés következtében nem zárható ki."
ITT érdemes beleolvasni.
Jeroen Olyslaegers: Védőr
Fordította: Balogh Tamás, Helikon Kiadó, 2019, 432 oldal, 3799 HUF
A második világháború súlyos erkölcsi bűneiről ugyan már sok könyv született, mégis új megvilágításba tudta helyezni ezt a témát a kortárs flamand irodalom egyik legfontosabb írója, Jeroen Olyslagers, aki Védőr című regényében a bürokraták, rendőrök és egyéb hivatalos személyek morális felelősségének kérdését feszegette. A Védőr egy nagyon bátor, különleges nézőpontból elmesélt történet, amely nem a hithű nácikról vagy az SS-tisztek vétségeiről szól, hanem azokról, akik azzal követtek el bűnöket, hogy nem cselekedtek, hogy azt hitték, kimaradhatnak a történésekből. A regény főhőse egy húszéves fiú, Wilfried Wils, aki kényszerből áll be dolgozni a rendőrséghez, nem sokkal azután, hogy Belgiumot megszállták a németek. Az események azonban egyre inkább eldurvulnak a városban és rendőrként olyan akciókban is részt kell vennie, amelyek morálisan megkérdőjelezhetők. Miközben barátja, Lode lázadni kezd az új rend ellen és titokban zsidókat ment, addig ő tanácstalanul sodródik az árral, és hol erre, hol arra az oldalra áll. Olyslaegers az ő történetén keresztül olyan kérdéseket tett fel, mint hogy hol húzódik a határ a bűn passzív tanúja és a résztvevője között, vagy hogy lehet-e egyáltalán létjogosultsága a pártatlanságnak egy olyan történelmi helyzetben, mint amilyen második világháború volt.
Az íróval készített interjúnk ITT olvasható.
14. Csabai László: A vidék lelke
Csabai László: A vidék lelke
Magvető Könyvkiadó, 2019, 344 oldal, 3999 HUF
A Szindbád-regények és a duovellákat tartalmazó kötete (Száraz évszak) után a nyíregyházi Csabai László új műfajban, az általa kigondolt triovellákban is kipróbálta magát. A három elbeszélés egységéből felépülő szövegek A vidék lelke című kötetben kaptak helyet, és mutatnak meg sokat a nyírségi és beregi falvak, tanyák világából. A periféria bemutatása mögött erőteljes és meghatározó háttér a huszadik századi történelem, annak minden ellentmondásával, gyakori változásaival. A könyv hősei a különböző rezsimek szűkre szabott lehetőségei közt vergődő kisemberek, akik számára a történelem nem más, mint különböző, mégis egyaránt szenvedést jelentő események láncolata. Ugyan a novellákból nem hiányzik a humor, azért mégis a tragikumé a főszerep. A történelem és a politika ugyanis nem valamiféle emberektől független, elvont dolog, hanem valóságos, a hétköznapokba beszivárgó, az egyéni sorsokat is nagyban befolyásoló tényező. A történész végzettségű szerző épp ezért nem nagy elbeszélésként, hanem apró, személyes történetek felvonultatásával mesél a történelemről, rendkívül meggyőző és hiteles módon. A történelmi mozaikok megalkotásával egyidőben pedig képes megmutatni a vidéki lét lényegét, a vidék esszenciáját. Kritikánkban ezért írtuk róla:
„Rendkívüli empátiával mutatja meg a vidéket, melynek bár hangja sok, lelke csak egyféle van. S ez a lélek, melynek lényege nem mutatható meg sem a fákban, sem az állatokban, sem az istállókban, sem a poros utcákban, sem az emberekben, de mindezekben együtt valahogy mégis megjelenik. Talán éppen a mesélés ereje által, hiszen hol máshol lakozna a lélek, ha nem az elmondott történetekben.”
13. Colson Whitehead: A Nickel-fiúk
Colson Whitehead: A Nickel-fiúk
Fordította: Pék Zoltán, 21. Század Kiadó, 2019, 3990 HUF
Colson Whitehead már A föld alatti vasút című regényével bizonyította, hogy nagyon érzékenyen és átérezhetően tud írni a feketék szabadságért folytatott küzdelméről. Új regénye – amely világszerte az év egyik legfontosabb megjelenése volt – egy hasonlóan jelentős és jelképes történetet mesél el, és szintén valós eseményeken alapul, csak az időben ugrottunk egy picit: egy brutális javítóintézet mindennapjait és az afroamerikai polgárjogi mozgalom legfontosabb állomásait ismerhetjük meg. A Nickel-fiúk főszereplője Elwood, aki egy szegregált, feketék lakta városnegyedben lakik, és Martin Luther King beszédein nő fel. A szülei elhagyják, így a nagymamája neveli, de ő keményen dolgozik, jó jegyeket kap, és az a célja, hogy továbbtanulhasson. Egy peches eset és egy elfogult bírói döntés következtében azonban az élete fenekestül felfordul, ugyanis a Nickel Akadémia nevű javítóintézetbe kerül, ahol a feketék számára fenntartott kollégiumban egy nagyon kemény felügyelő és számos kegyetlen nevelő akarja őt megregulázni. A Nickel Akadémiát Whitehead egy valóban létező fiúiskoláról mintázta. Az Arthur G Dozier nevű intézmény Florida egyik kisvárosában, Mariannában állt, és 1900 és 2011 között működött javítóintézetként, bűncselekményt elkövető fiatalkorúak számára. Hírhedt volt a verésekről és kínzásokról, amit a személyzet osztott a tanulóknak. Sokan haltak meg ott rejtélyes körülmények között, őket, mint később kiderült, jelöletlen sírokba temették el. A könyvről ezt írtuk:
„Whitehead könyve azért fontos és különleges, mert egy olyan történetet mesél el, amely ugyan napvilágra került, de mégsem kapott elég figyelmet. A közvéleményt persze sokkolta, amikor egy tervezett építkezés területén megtalálták a gyerekek holttesteit, az ügy mégis csak pár napig volt hír, aztán senki nem beszélt róla. Pedig a Nickel Akadémia szimbóluma volt egy rendszernek, amely az egyik oldalon az erőszakon, a másik oldalon pedig a hallgatáson alapult. A Nickel-fiúk megrázó olvasmány, mert az arcunkba tolja az igazságot, ráadásul egy olyan főszereplő nézőpontján keresztül, aki okos, tiszta, erős, és aki a végletekig kiáll azért, amiben hisz. Még akkor is, ha ezzel a saját bőrét teszi kockára.”
Olvassatok bele a könyvbe ITT.
12. Margaret Atwood: MaddAddam - MaddAddam-trilógia 3.
Margaret Atwood: MaddAddam- MaddAddam-trilógia 3.
Fordította: Varga Zsuzsanna, Jelenkor Kiadó, 2019, 599 oldal, 4499 HUF
Margaret Atwood nagyszabású, háromrészes disztópiájában levezette, hogyan fog kihalni az emberiség, ráadásul mindezt úgy tette, hogy csupa olyan jelenségből, technológiából és ötletből indult ki, amely már létezik vagy fejlesztés alatt áll (vagy már megvan rá az elméleti lehetőség). Ebből fakadóan a Maddaddam-trilógia harmadik része, amely idén jelent meg magyarul, nem is lehet másmilyen, mint nyugtalanító, felkavaró és nagyon elgondolkodtató, egy mesterien összerakott történet méltó befejezése. A könyvekről ezt írtuk: „A MaddAddam-trilógia összességében nagyon jól felépített disztópia, amelyben jó ritmusban váltakoznak a súlyos és könnyed részek, és amelyet mondatszinten és történetszinten is átsző Margaret Atwood sajátos fekete humora. Ráadásul megjelenik benne számos olyan téma is, ami mostanában élénken foglalkoztatja a közvéleményt, és aminek súlyos következményei lehetnek a jövőben. A MaddAddam világában is vannak ugyanis olyanok, akik tagadják a klímaváltozást, akik falat emelnek a menekültek ellen, és akik nem félnek áthágni a természet törvényeit. Atwood a könyvekben világossá teszi, hogy az ilyen folyamatok ellen tenni kell valamit, mert a következményeket nemcsak ők, hanem az egész emberiség fogja elszenvedni.”
A trilógia gyönyörű borítóiról a tervezőjük, Féder Márta ITT mesélt nekünk.
11. Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Fordította: Mesterházi Mónika, Magvető Könyvkiadó, 2019, 320 oldal, 3999 HUF
Két idősíkon játszódó cselekményszálat sodor szorosan egybe Ali Smith számtalan díjjal (Goldsmith, Costa, Baileys) elismert regénye. Adott egy reneszánsz festő, aki hamar félárvaságra jut, művészi ambícióiban viszont szerencsére apja már igen korán támogatja. És aztán adott egy kamasz napjaink Angliájában, akinek meggyőződése, hogy néhai édesanyja a titkosszolgálatok célkeresztjébe került. Ez a két személy térben és időben sem lehetne távolabb egymástól, sorsuk valahogyan mégis összegubancolódik. A Hogy lehetnél mindkettő az alkotás, a kiteljesedés, az identitás és az elengedés regénye, amelynek egyes elemeit Ali Smith egy kivitelezésében is trükkös könyvben pakolja egymásra. Nyelvezete egyszerre játékos és súlyos, a skót szerző pedig remekül ért hozzá, hogy elmossa a határokat a műfajokon túl a fiktív és művészi valóságok között is.
A könyv felépítéséről ITT írtunk.
ITT pedig bele tudtok olvasni!
