Kritika d:book 21. század colson whitehead

A föld alatti vasút végállomása sosem a szabadság

Bár Colson Whitehead első magyarul megjelent regényének középpontjában egy fiatal rabszolgalány államokon átívelő menekülése áll, központi témája mégsem a szabadságért folytatott hajsza, hanem a megérkezés lehetetlensége, és a látszólagos „szabadsággal járó csalódások”. A National Book- és Pulitzer-díjas A föld alatti vasút, egy nehezen felejthető, látomásos (idő)utazás Amerika legsötétebb évei, és egyre sötétebb jelene között. „Mintha az egész világon nem is volna hová menekülni, csak honnan.”

A kollektív traumákat feldolgozó fikciós alkotásoknak két feladatuk (sőt: küldetésük) van: megvédeni a múltat a felejtéstől, és figyelmeztetni a jelent arra, hogy milyen kiszámíthatatlan is a jövő. Előbbiért a regény első szakasza, a Georgiában játszódó fejezet felel, ami Toni Morrison kultkönyvét, A kedvest, valamint felszabadított rabszolgák, rabszolgaságba taszított szabad feketék visszaemlékezéseit idézi. Whitehead rövid snittekben foglalja össze Cora Afrikából Amerikába hurcolt nagyanyjának életét, hűvös, leíró prózája pedig bemutatja az ültetvényt, amibe a lány beleszületett. A rabszolgák halálát a Randall-ültetvényen „az életerő rutinszerű fluktuálásaként” emlegetik, a legnagyobb büntetés pedig nem a korbácsolás, hanem az alkalmanként engedélyezett szabadosság, „mert fájdalmasan rávilágít a nagyobb szabadság lehetetlenségére”. Whitehead a hétköznapok mellett az ültetvény hierarchiáját is felvázolja, melynek csúcsán mindenkor a fehér ember áll, ám amint ő kikerül a képből, a fekete férfiak fitogtatják csekélyke hatalmukat.

Colson Whitehead: A föld alatti vasút

Fordította: Gy. Horváth László, 21. Század, 2017, 3990 HUF

Azzal, hogy a saját szexualitására és nőiségére ráébredő fiatal Corát teszi meg főszereplőül, Whitehead megmutatja, milyen a hierarchia legalján állni, ahol a többi rabszolga könnyű prédának, az ültetvénygazda pedig tenyészállatnak tekinti a nőket, akik további gyapotszedőgépeket, vagyis pénzt fialhatnak neki.

Az ültetvény határai közül kimenekülni olyan lett volna, mint a lét alapelvei közül kimenekülni: lehetetlen. (8.o.)

Cora ráadásul duplán hátrányból indul, mert édesanyja szökése után teljesen egyedül marad, társai pedig az ültetvény legnyomorúságosabb vackába, a Hobba száműzik. Miután rabszolgatársa, Ceasar rábeszéli, hogy szökjenek meg, és a föld alatti vasúton utazva hagyják el az államot, Whitehead könyve is maga mögött hagyja Morrison, Solomon Northup (12 Years a Slave) vagy épp Harriet Ann Jacobs (Incident in the Life of a Slave Girl) narratíváját, és egy hasonlóan nagyhatású szerzőt hív elő. Octavia E. Butlert, közelebbről a Kindred című sci-fijét, melyben egy fiatal fekete nő repül vissza a ’70-es évek Kaliforniájából egy 19. századi marylandi ültetvényre.

Whitehead fogott egy nemzeti metaforát, az Underground Railroad (ajánlott olvasmány: Kathryn Schulz 2016-os esszéje a New Yorkerben) történelmi metaforáját, vagy, ahogy Paul Kincaid nevezte, „Amerika rejtett lelkiismeretét”, és materializálta. A rabszolgák szökését segítő abolicionista hálózatból a regényben titkos alagutakban kanyargó vagonok lettek, amelyeket szabad feketék és a rabszolgatartást elítélő fehérek működtetnek. Azt azonban egyikük sem garantálja, hogy a vasút a szabadságba repíti utasát. A föld alatti vasút utasa nem A remény rabjaiban szerepel, hanem a Slidersben. Sejtelme sincs, hogy a következő állomáson milyen állapotok várják, ám ha nem indul tovább, félő, hogy az adott államban ragad. Csak nem évtizedekig, mint a sorozatban, hanem hullaként vagy szolgaként örökre.

Georgiától Dél-Karolináig, onnan Észak-Karolináig, Tennessee-ig majd Indianáig követhetjük Corát, Whitehead pedig nemcsak a tájat változtatja meg hőse mögött, hanem a légkört is. Az utazást a regényen végigvonuló allegóriaként használja, a különböző megállók pedig az amerikai fehérek rabszolgasághoz, feketékhez való hozzáállását modellezik – a „nekem is vannak fekete barátaim” álszentségétől a nyílt rasszista erőszakig.

(…) aki látni akarja az országot, az vonatozzon

- tanácsolja a vasút georgiai állomásfőnöke Ceasarnak és Corának.

Nézzenek ki, ahogy száguld magukkal, és látni fogják Amerika igazi arcát! (74.o.)

Észak-Karolinában Cora fekete Anna Frankként bujkál egy házaspár padlásán, akiknek szerepeltetésével Whitehead a fehér jótevő toposzát figurázza ki. Az aprócska kémlelőnyílásból feltáruló város Shirley Jackson-i rémálom, a lincselés hobbi és kötelesség, minden pénteken nyilvános akasztásokat tartanak a közönség szórakoztatására. A legtanulságosabb mégsem az explicit erőszak bemutatása, hanem az utazás első állomása, Dél-Karolina: a szalonrasszizmus és a virágzó eugenika szép új világa, ahol a feketék látszólag szabadon élhetnek és dolgozhatnak, írni-olvasni tanítják, sőt, ha jól dolgoznak, még elő is léptetik őket.

Cora háztartási alkalmazottból múzeumi dolgozó lesz, ami esetében nem a jegyszedőt vagy a teremőrt, hanem a kiállítási tárgyat jelenti. Whitehead három múzeumi diorámába ülteti be hősét (Jelenetek a Sötét Afrika Mélyéből, Élet a Rabszolgahajón, Tipikus Nap az Ültetvényen), akit így már nem az ültetvényen, hanem a négy fal között tárgyiasítanak. Rabszolgaság light, pénzért. Az egész regény legerősebb jelenete egy kórházban játszódik, ahol a szabad embernek hazudott feketék fizikai állapotát ellenőrzik időről-időre. Egy doktornő arról győzködi Corát, hogy köttesse el magát, a sterilizálást pedig „lehetőségnek” nevezi, hogy a lány „maga irányíthassa a sorsát”.

(…) ha elveszed valakinek a csecsemőjét – megrablod a jövendőjét. Itt, ezen a világon kínzod őket, ahogy csak bírod, aztán elveszed tőlük a reményt, hogy egy nap majd jobb sorsa ébred a népük. (124.o.)

Whiteheadnek nincs szüksége arra, hogy demagóg jelenkori párhuzamokkal zsúfolja tele a regényt, megteszi helyette a történelem. Direkt áthallás ugyanakkor akad, és az olvasó néha nem képes fikcióként kezelni a történetet: a kocsmában elkapott párbeszédről például, amelyből kiderül, hogy „a niggerek valójában egy kísérlet alanyai, amelynek során a látens és a kifejlett szifiliszt tanulmányozzák”, nehéz nem az 1930-as években kezdődött, és negyven évig húzódó Tuskegee-szifiliszkísérletre asszociálnia.

Whitehead nemcsak a fehér felsőbbrendűség különböző fokozatait ábrázolja elemi erővel, de a szereplői jellemét is. A föld alatti utazást portréfejezetekkel töri meg, többek közt Ceasarról vagy a kegyetlen rabszolgavadászról, Ridgewayről, aki elől eddig csak Cora édesanyja tudott megszökni. A sikertelenség megszállottá teszi a nő lánya iránt, és mindig egy lépéssel a nyomában jár, bárhová is repítse a vasút. A tortúrát olyan tarantinói figurák súlyosbítják, mint egy indián nyomkövető, aki emberi fülekből készült nyakláncot hord a fülében, vagy egy fura fekete fiú, aki Ridgeway mellett maradt, miután a férfi felszabadította.

Whitehead hatalmas empátiával ábrázolja a szolgaság érzelmi hullámvasútjának állomásait, a megalázottságot, az önbecsülés hiányát („Cora élvezte a szellőt, aztán elszégyellte magát, amiért élvez valamit”), az állandó gyanakvást, félelmet és bizonytalanságot, amire a regény utolsó oldalaival is rájátszik. A föld alatti vasútnak nincs klasszikus értelemben vett lezárása, nem kínál feloldást, nem ad okot reménykedésre, nem zúdít az olvasó nyakába katarzist, mégsem érdemes ellógni az utazást. Nemcsak Amerika igazi arcát ismerhetjük meg belőle, hanem az emberét is.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.

Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!

Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.

Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.

Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.

Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.

Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.

Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.

Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.

Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.

A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK

Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!