- Ez a könyv valamikor az Aludnod kellene megjelenése után kezdődött Kiss Tibor Noé számára. Inkognitó című könyve után, amelyről úgy érezte, kevesekhez, csak egy szociálisan érzékeny réteghez jutott el, az Aludnod kellene megjelenését nagy sikernek élte meg, mivel már nemcsak a témája, hanem az irodalmi értéke miatt is beszéltek róla.
- Bár felmerült a lehetőség, hogy meghatározhatná magát transz, vagy LMBTQ megmondó emberként (2016-ban ő nyitotta meg a Pride-ot), volt egy pont, amikor úgy érezte, ki kell lépnie ebből a szerepből.
- Szerinte mindenki, aki könyvet ír, kap bizonyos címkéket, amiket le kell küzdenie. A transz nyilván egy erősebb címke, de hosszú munkával a kiosztott szerepeket lehet tágítani. Ő azt szeretné, hogy a róla szóló cikkekben ne írják oda azt, hogy transznemű író, hanem csak azt, hogy író (és hogy ezt ne neki kelljen kierőszakolnia).
- Műhelymunka szempontjából ez a könyv hasonló, de kicsit nehezebb volt, mint a korábbiak. Volt egy kétéves előkészítési folyamat, amíg csak gyűlt és gyűlt az anyag, aztán egy ponton leült vázlatot írni, ezt dolgozta aztán át. Itt négy különböző szereplő van, aki csak mondja a magáét, az egyik ráadásul kómában fekszik, nekik kellett hangot adni.
- A regény ötlete úgy született, hogy egyszer, amikor ment az M5-ön, az egyik felüljárón látott egy embert, aki letámasztotta a biciklijét, nekidőlt a korlátnak és cigarettázott. A barátainak mesélte, hogy ez milyen jó kép, Bartók Imre ekkor ajánlotta a Gummo című filmet, amely úgy indul, hogy a fiú fölmegy egy felüljáróra és levizel az autópályára, és abban is kallódó, huszonéves szereplők vannak.
- Különböző szereplők pozícióiba belehelyezkedni horribilis munka. Ahogy mélyebben és mélyebben belemész a személyiségükbe, egyre jobban megismered őket. Közben viszont fokozatosan rájössz, hogy mindegyik te vagy.
- A 28 éves lány, Dorka nézőpontját volt a legnehezebb megtalálni, aki kómába kerül a könyvben. Kiss Tibor Noé szétesett, széttartó nyelvet szeretett volna megteremteni az állapotához, ugyanakkor azt is szerette volna, ha valami ezt összetartja. Sokat segített neki, hogy beszélt egy kórház ideggyógyászati szakemberével, aki kómásokkal foglalkozik. Ebben a tudatállapotban összefolyik a valóság, az emlékezés, és az, ami az ember körül van. Adta magát, hogy egy költői nyelven beszélje ezt el.
- Fontos szempont volt, hogy szét lehessen választani, mikor melyik szereplő beszél. Ehhez azt kellett kitalálni, hogyan válik szét a nyelvhasználatuk.
- A könyvben hangsúlyosan megjelennek a zenék, zajok, fényképek, filmek. Kiss Tibor Noé elmondta, a folyamatos pittyegés miatt állandó zajban élünk, ami tönkreteszi mindannyiunk életét. Ebbe a könyvbe sok minden belekerült, ami körülöttünk van most.
- Konzultált fiatalokkal is azzal kapcsolatban, hogy miket néznek a közösségi oldalakon. A képeknek most nagy jelentősége van, a fiatalok folyamatosan a képekkel vannak elfoglalva, állandóan fényképezik magukat.
- Amiben élünk, az erősen benne van a könyvben. Szerinte folyamatos idegi kifeszültségben van mindenki, az emberek 90%-a tragikus állapotban van, beleértve őt is. A tragikus állapotot úgy érti, hogy folyamatos űzöttségben van az emberek nagy része. Ezért is volt fontos számára, hogy többször volt lehetősége elmenni külföldre, hogy nyugalomban dolgozhasson a könyvön.
