Lassan két hónapja élünk bezárva, a kezdeti állapot állandósulni látszik. Ha enyhülés is kezdődik, ugyanabba a szabadságunkba már soha nem lépünk vissza, újat kell kialakítanunk.
Bezárva éreztem magam az otthonunkban, ezért vidékre költöztünk. Most, hogy két napja esik, bezárva érzem magam a házba. Bezárva érzem magam a történetekbe is, amiket olvasok, pedig mindegyik kínál szabadulást.
A változás szűk száján átcsúszni, az horzsolás - Maradj otthon #35 - Könyves magazin
"Átzuhanni: az fáj. A változás szűk száján átcsúszni, az horzsolás." A változástól való félelmem okozta azokat az élethelyzeteket, amelyek már nem komfortosak, nem szolgálnak, inkább elvesznek. Bár nem adnak, mégsem merek továbblépni, hogy ne nekem kelljen ezekbe a helyzetekbe beleállnom. Jött a vírus, és egy pillanat alatt mindent megoldott a helyettem.
Németh László Iszony című regénye ugyan kötelező olvasmány gimnáziumban, de én most olvastam először. Kárász Nelli szüleivel él Huszárpusztán, napjait a háztáji munka tölti ki, teherbírása emberfeletti, pihenésképp két kutyájával járja a szomszédos mezőket. Takaró Sanyi, a jómódú parasztlegény váratlanul, de egyértelműen igényt tart a lányra, aminek ő kezdetektől ellenáll, annak ellenére, hogy tudja, családja is a férfi kezére akarja játszani. Édesapja halála után nincs más választása, mint fejet hajtani a néma megállapodás előtt, hogy a teljes kiszolgáltatottság időszaka következzen. Sok könyv beszél a férjezett nőkről. Van, aki azért szenved, mert a házasság a feje felett köttetett, van, akinek férje változik kegyetlen agresszorrá, van, akinek boldogságába a történelem szól bele. Takaró Sanyi látszólag nem bántja a feleségét, a tenyerén hordozza, igyekszik ideális életkörülményt teremteni. De Nelli a csendet, a magányt, a munkát ismeri, szoborszerűsége nemcsak szépségében, hanem jellemében is megmutatkozik. Az Iszony gyönyörűen fájdalmas történet arról, amikor a “szeretlek, csak a magam módján” egy kapcsolati börtönbe zárja az embert, ami pedig végzetes tragédiákhoz vezethet.
Marguerite Duras Fájdalom című kötetének fordítója, Forgách András a kötet utószavában végtelen empátiával, hosszan ír arról, hogy el kell-e, el lehet-e mondani egy olyan történetet, amit valójában nem lehet elmondani. Duras címadó írásában nem emeli el a cselekményt, sőt, naplószerűen, élesen, pontosan írja meg azt a mentális bezártságot, halálosan rémisztő bizonytalanságot, amivel egy nő a haláltáborból, majd kényszermunkatáborból várja haza férjét. Az idő fogalma teljesen megszűnik, az élet folyamatos és állandó, végtelen várakozássá alakul. Duras annak érdekében, hogy elmesélje az elmesélhetetlent, az elkövető és az áldozat bőrébe bújik, hogy számunkra is érthetővé tegye.
Az Unortodox című négyrészes sorozat az utóbbi hetekben a Netflixen tarolt, a környezetemben szinte mindenki egyszerre nézte végig Esty szökését a williamsburgi haszid közösségből. Hogy ez igaz történet, még sokkolóbbá teszi a látottakat. A sorozat alapja egy regény, sokan nem is tudták. Deborah Feldman azonos című memoárja múlt héten jelent meg magyarul, erősítve a megtörtént eset olvasatot, a szerző előszavával, prológussal, epilógussal, fényképekkel. A sorozatot bár imádtam, mégis kicsit zavart [SPOILER] a befejezés: Esty bár egy életen át szenvedett börtönétől, a közösség elvárásaitól és kötelezettségeitől, túl könnyen jutott el Berlinbe, ahol túl könnyen talált szuperjófej barátokat, túl könnyen talált vissza édesanyjához és túl könnyen váltotta valóra álmát. Alig várom, hogy elolvassam a könyvet, hogy árnyaltabban lássam a történetet.
Bezártságtörténetektől roskadozik a könyvespolcunk. Történeteket olvasunk, ahol emberek be vannak zárva kapcsolatokba, mint Kárász Nelli, családi hagyományokba, mint Sepi Barnás Ferencnél, vastüdőbe Krusovszkynál, elmegyógyintézetbe, ahogy a Száll a kakukk fészkére című regényben olvashatjuk. Olvassuk őket, hogy megbizonyosodjunk róla, van kiút. De ami minden regény szereplőjében és bennünk közös, hogy mindannyian elsősorban a saját gondolatainkba vagyunk bezárva és annak érdekében, hogy onnan ki tudjunk pillantani, egy jó, biztonságos, kényelmes hellyé kell alakítanunk az életünket. Azt hiszem, ebben vannak a könyveknek fontos szerepük.
