Matthew McConaughey önéletrajzi kötete olyan, mintha mellé ülnénk valami útszéli fogadó vagy autóskemping söntésében, és ő ránk villantva ellenállhatatlan zsiványmosolyát anekdotákba merülne az életéről. Még a sörhabos kocsmafilozófia is helyet kap papírcetlikre firkált életvezetési tanácsok formájában. A színész mellett szól, hogy esze ágában sincs ezeket a nagy tanulságokat lenyomni a torkunkon. Inkább az események felcímkézésére szolgálnak. Alighanem így teszi helyre magában a dolgokat.
Sose fél gőzzel
E kötet apropója pont akkor született, amikor a népszerű színész életének egy újabb újrakalibrálási állomásához érkezett. Amikor az ember újraértelmezi a miérteket és a hogyanokat önmaga számára, finomhangolva az elérendő célt. Sikeres karrierrel, biztos egzisztenciával és szerető családdal a hátunk mögött is van vesztenivalónk: saját magunk.
McConaughey azt vette észre, hogy jobban megéli magát a különböző filmes szerepeiben, mint a valóságban; a karakterek és a filmek fontosabbá váltak, mint ő maga vagy a saját élete. A mérleg nyelve átbillent, úgyhogy ideje „elkapni a hőst”, és „a kedvenc karakteremet élni, a saját forgatókönyvemet írni, az életemet tenni a kedvenc filmemmé”.
Matthew McConaughey zenelistát csatolt az élettörténetéhez - Könyves magazin
Greenlights címmel jelent meg Matthew McConaughey memoárja, amihez az amerikai színész összeállított egy lejátszási listát is.
Az egész visszavezethető az atyai jótanácshoz, amely rendre tovább lendítette élete keresztútjain: „Ne fél gőzzel csináld!” És Matthew mindig beleadott apait-anyait. Ez vezette, amikor 82 kilóról lefogyott 61-re, hogy elmondhassa az AIDS-beteg Ron Woodroof történetét a Mielőtt meghaltamban, amelyért Oscar-díjat kapott. Ez vitte Afrikába, Dél-Amerikába és Európába, amikor egy hátizsákkal nekivágva a nagyvilágnak maga mögött hagyta a fojtogató népszerűséget és a talmi csillogást, hogy újra megtalálja önmagát. És ez vezérelte az apaság szerepkörében, hogy a családdal kiteljesítse az életét. Fél gőzzel bele se kezdj semmibe! Add át magad, érezd át, és minden lámpa zöldre vált!
"Még sosem vasaltam ki a farmeromat.
Még sosem vasaltattam ki senkivel a farmeromat.
Még sosem jutott eszembe megkérdezni magamtól, akarom-e kivasaltatni a farmeromat, mert életemben először kivasaltathattam.
Mivel az eddig fel sem merült fényűző lehetőségből valóság lett, hogyne akartam volna kivasaltatni.
Vagy nem?
Hát, igazából nem.
A „nem kell” városában
Los Angelesbe érve az első dolog, amit meg kellett tanulnia az embernek, az a hollywoodi életérzés. „Ez a város kiszagolja azt, akiben benne van a kell, és véged van. Menj el, és csak akkor gyere vissza, ha már nincs benned a kell!”, tanácsolta neki barátja, Don Phillips producer, akinek élete első filmszerepét köszönhette a Tökéletlen időkben. McConaughey karrierje, talán épp e nem mindennapi tipp miatt, valahogy magától értetődően alakult, mintha az ezoterikus Richard Bach mondta volna tollba: rögtön a legnagyobbakkal (Richard Linklater, Whoopi Goldberg, Drew Barrymore, Steven Spielberg) dolgozhatott együtt, legfeljebb egy-egy szerepért kellett ölre mennie. Így volt ez a Ha ölni kell című, John Grisham-klasszikusból készült tárgyalótermi drámával is, amelyben egy kisebb mellékszerep helyett sikerült megcsípnie a főszerepet, és ezzel a valódi hírnevet.
John Grisham megírja a Ha ölni kell folytatását - Könyves magazin
John Grisham első regénye, a Ha ölni kell című bűnügyi történet folytatásán dolgozik.
Hollywood sosem talált igazán fogást rajta: ideig-óráig beskatulyázta ugyan „tengerparti romkomos álompasinak”, de újra és újra kitört a keretekből, melyekbe időnként megpróbálta belekényszeríteni. Mi több, McConaughey-nak nem kellett a „nem kell” városa sem: beszerzett egy lakókocsit, és inkább Amerika poros országútjait rótta a kutyájával. Öntörvényűsége kihatott a szerepválasztásaira is: azon kevesek közé tartozik, akik nemet mernek mondani az álomgyárnak, kockáztatva, hogy ezzel kiesnek a pikszisből. Ez a színészi megújulás egyetlen módja. Ami oda vezet, hogy megcsappanó bankszámlával és négytagúvá bővülő családdal is azt mondhassa az ember: „Leszarom a pénzt. Az élmény érdekel.”
Újrakalibrálás
McCounaughey intuitív alkat. Nem szégyelli, hogy időnként lelkileg újrakalibrálásra szorul. Ugyanolyan intenzitással képes az érzelmei után menni és azokat megélni, akárcsak a szerepeit átélni. Fél gőzzel sose semmit! A Ha ölni kellel váratlanul jött siker és népszerűség őt is elsodorta: „Elvesztettem a kapaszkodót, spirituálisan sodródni kezdtem. Gravitációra volt szükségem. Alázatra.” Míg mások ilyenkor kiélvezik a sikert vagy belevetik magukat a melóba, addig Matthew elvonul egy új-mexikói kolostorba önvizsgálatot tartani. Vagy egy „nedves álom” hatására elzarándokol az Amazonashoz. Esetleg Afrikába, ahol egy sáros veremben bennszülöttekkel birkózva vonja le a tanulságot: „Nem a győzelem vagy a vereség a fontos, hanem hogy elfogadtad a kihívást! Amikor ezt tetted, már győztél!”. Hiába fekteti kétvállra a kulturális sokszínűség, kellő alázattal csak győztesen távozhat.
Utószó
Matthew McConaughey önéletrajzi írása nemcsak szórakoztató olvasmány, amelyből tanulni lehet, hanem vizuálisan is izgalmas kiadvány. Éppoly szokatlan és rendhagyó, mint maga a szerzője. Kezdve a borítóval, amely nem fedi be az egész könyvet, a papírfecnis verseken és magvasnak szánt gondolatokon át az exkluzív fotókig. A kötet igazi kincsei az életből merítő anekdoták, melyeket a szerző póz és öncenzúra nélkül, kendőzetlen őszinteséggel mesél el. A Zöldlámpa nem a filmek, hanem McConaughey kulisszái mögé kalauzol, ahol pőrén tárul fel maga az ember. Intuitív. Érzékeny. Gyarló. És nagyon amerikai. Alig várjuk a következő 50 évét papírra vetve, Mr. McConaughey!
