Amióta egy antikvárius azt mondta nekem, hogy tíz év alatt ő is csak egyszer fogta kezébe a Buda építészete a két világháború között című kötetet, azóta egyrészről nem érzem magam annyira felkészült budainak, mint korábban, másrészről ha azóta megjelenik egy Buda építészetét érintő könyv, akkor arra lecsapok, ha olyan. Márpedig a Franciaudvaros bérházak Budapesten I. olyan volt, hiszen benne van az az utca, ahol felnőttem, de az is, ahol gimnáziumba jártam.
Ami nekem elég, az még kevés lenne ahhoz, hogy a II. kötet a hét könyve legyen, de ahogy az első rész, úgy a folytatás sem csak számomra kedves budai helyszínekről szól, hanem az egész városról (eleve pedig inkább Pestről), és annak is egy különleges épülettípusát mutatja be.
Kép forrása: budapestdesignweek.hu
Na de mi is az a franciaudvar? A cour d’honneur, azaz a díszes előudvar a francia reneszánsz kastélyépítészetben jelent meg először, de már a barokk korában születtek meg leggazdagabb mintái. A franciaudvar eredetileg megnyitotta az utat az érkezés irányából a kastély védett főbejáratához. Az első kötet hosszabb áttekintéséből az is kiderül, hogy a franciaudvaros megoldások a kastélyépítészetből hogyan szivárogtak be a városi paloták és később a bérházak építési megoldásaiba. A kiemelt példák mind olyan városokból származnak (Bécs, Berlin, Párizs), ahova rendszeresen jártak a magyar építészhallgatók, hogy “az akkor még igencsak hiányos” oktatásukat kiegészítsék. A közvetlen tapasztalatok és az építészeti sokszínűség
a budapesti bérházépítésre is nagy hatással volt.
Az első budapesti franciaudvaros bérházak az 1870-es években jelentek meg, kialakulásuk története egybeesik a városegyesítés időszakával (1873), amikor a városvezetés tudatosan igyekezett formálni a főváros építészeti arculatát. A típus egyik első megjelenését talán mindenki ismeri: az akkoriban kiépült Sugárúton (mai Andrássy út) található Körönd (mai Kodály körönd) bérpalotái Petschacher Gusztáv koncepciója alapján lettek előudvarosak. A beépítés mintája általánosan is hatott hatott a kisebb, szűkösebb utcák képére is: lehetőség nyílt a merev, zárt tervek fellazítására.
A franciaudvaros megoldások különböző formákban aztán városszerte elterjedtek a századfordulós bérházpiacon, de a típus igazán az I. világháborút követően vált népszerűvé, amikor a “lakásépítés területén elementáris igény ébredt arra, hogy az elavult, sötét és rossz levegőjű, körülépített udvaros bérházak helyett egyenletesen jó minőségű lakásokat tartalmazó házak épüljenek”. Az élhetőbb körülmények miatt tehát a körülépített gangos házak helyett új formák jelentek meg, és ezek nagy hatással voltak az előudvaros megoldások alakulására.
A Franciaudvaros bérházak Budapesten első része Mártonffy Melinda művészettörténész hétéves kutatásának eredményét foglalja össze és 2020 végén jelent meg. A nagyobb történeti áttekintés mellett a kötetben 33 kiemelt épületen keresztül mutatta be az előudvaros megoldásokat és a házak tervezőinek és tulajdonosainak történeteit. A Magyar Formatervezési Díjjal is kitüntetett köteten Mártonffy mellett Bárdy Anna grafikus és Schmal Fülöp dolgozott, lektorként pedig az a Ferkai András működött közre, aki többek között a már korábban említett Buda építészete a két világháború között szerzője is. (Aminek amúgy van pesti része is, nehogy elfogultsággal vádoljanak - és az még könnyen megszerezhető!) A tavaly év végén megjelent folytatásban további 45 épületet ismerhetünk meg, kerületekre lebontva, alaprajzokkal, jelen- és korabeli fotókkal, drónfelvételekkel, tervekkel illusztrálva.
