A nem túl távoli jövőben járunk, amikor egyszerre sújtják az emberiséget a klímaváltozás következményei és egyéb félapokaliptikus események. A karhatalmi szervek visszaélésszerű lendülettel tartatják be a megkérdőjelezhető törvényeket. Egy ügynök pedig egyszer csak azon kapja magát, hogy ő maga vált azzá, amit korábban tűzzel-vassal üldözött. Ez az alaphelyzet több mint ismerős, tekintélyes mennyiségű disztópikus sci-fit lehetne összefoglalni ezzel, a Géncsapda viszont mégis érdemes a figyelemre. A szerző, Blake Crouch ugyanis megbízható mesélő. Olyan thrillersikerekkel írta be magát a műfaj történetébe, mint a Wayward Pines-trilógia vagy a Sötét anyag, és ezúttal is hozza a tőle elvárható szintet.
Hőse, Logan Ramsay, a Génvédelmi Ügynökség embere, és egykori tudósként most az a feladata, hogy felkutassa és felszámolja az illegális génlaborokat és azok működtetőit. Ebben a jövőben ugyanis a genetika annyira felpörgött és elterjedt, hogy egy félresiklott kísérlet képes volt globális éhínséget okozni. A katasztrófát követően a kormányok teljes hátraarcot vezényeltek,
csakhogy ez a szellem már kiszabadult a palackból.
Kétségbeesett vagy számító, jó és rosszindulatú emberek sora próbál meg illegálisan genetikai beavatkozásokat végrehajtani: hogy megmentse a halálos beteg gyereke életét, hogy leszámoljon az ellenséges kartellel vagy egy fincsi új járvánnyal szintet léptesse a bioterrorizmust. Ramsay tehát az ilyen renegát biomérnökök, felhasználók és összekötők ellen lép fel, az egyik akció közben viszont csapdába csalják, és a szervezetébe olyan vírust juttatnak, ami átírja a genomját. A fertőzés hatására pedig szép lassan megváltoznak, pontosabban radikálisan javulnak a fizikai és mentális képességei: okosabb, erősebb, gyorsabb lesz. Hogy miért pont belőle csináltak szuperembert, az akkor válik érdekessé, amikor kiderül, ki volt Ramsay anyja - és amikor feltűnik a színen Ramsay lánytestvére, Kara, akinek szintén extrém módon feljavulnak a képességei. Csakhogy míg Ramsay amolyan jófiú volt a családban, Kara igazi fekete bárány, azt pedig
mindketten másképpen képzelik el, hogyan kéne segíteni az emberiségen.
A Géncsapda azt bontja ki, milyen egy olyan valóság, amiben széleskörű a genetikai mérnökösködés. És persze eljátszik a transzhumanizmus jegyében azzal is, hogy vajon meddig fejlődhet az ember és meddig fejleszthető? Ha képesek vagyunk rá, miért ne tegyük meg? Az orvostudomány határainak feszegetése örök kérdés, legyen szó az irodalomban Mary Shelley Frankensteinjéről, vagy az elmúlt években felizzó közéleti lombikvitákról. Az előbbi kérdések pedig egyáltalán nem költőiek, hiszen nem olyan egyértelmű például, hogy az evolúciónknak ne lenne része a tudásunk fejlődése is, illetve a megszerzett tudás alkalmazása. Az emberiség mindig is élt a rendelkezésére álló lehetőségekkel és tudással.
A Géncsapda a maga bensőséges nézőpontjával, mégis egyetemes tanulságaival egy ember izgalmas átváltozásának remekül felépített, fordulatos története, ami ugyanakkor arra késztet minket, hogy elgondolkozzunk emberi mivoltunk korlátain - és a bennünk rejlő határtalan lehetőségeken. Olvass bele!
Crouch regénye persze nem morálfilozófiai mű, hanem egy Michael Crichtont idéző lendületes thriller, ami olyan sebességgel pörgeti az akciókat, mint egy belevaló nyári blockbuster. Egyszerű, feszes mondatokkal, Ramsay nézőpontján keresztül száguldunk végig bioetikai dilemmákon, cselekménybeli csavarokon és fordulatokon, amikből nincs hiány. A Géncsapda nem fogja megfeküdni senki gyomrát, kikapcsolódásra való, könnyed könyv, ami szerencsére nem marad kiszámítható Superman-sztori, és a családi drámán keresztül mer némi érzelmet is belepumpálni a kalandok motorjába.
