Zajos gördeszkások, virágnevű lányok, egy lakótelep fiatalabb és idősebb lakói, akiknek meg kell tanulniuk elfogadni egymást és tolerálni a másikat. Nemcsak a fiatalok, hanem a felnőttek és az idősek is nagy változáson mennek keresztül, a konfliktusos kezdet végül megoldódik, minden szereplő révbe ér, és életkortól függetlenül megtalálja a szerelmet is. Összeköti őket a gördeszkázás motívuma, mely akár a szabadság, a mozgás, a fiatalság, az állandó változás metaforájaként is értelmezhető.
Egressy Zoltán dráma- és regényíró ezúttal az ifjúsági irodalom területére is elkalandozik a Móra Könyvkiadónál megjelent, A virágot jelentő deszkák című könyvével (olvass bele!). Szereplői 14-15 éves kamaszok, épp ezért a felső tagozatosokat célozhatja meg elsősorban ez a vicces és fordulatos olvasmány. A cím egy állandósult szókapcsolat (a világot jelentő deszkák) kifordítása, melyben a világból virág lesz (és ezek a virágok maguk a lányok), és a deszka sem színpadot jelent, hanem gördeszkát. Ez az a sporteszköz, mely
kapcsolatot létesít az egyes szereplők között:
vannak, akik élnek-halnak érte, minden szabadidejüket ennek áldozzák, mások pedig (elsősorban az idősebb korosztály) egy hangos és haszontalan szórakozásnak tartják csupán. A könyv egy kiélezett konfliktushelyzettel indul:
„A környék lakóinak május közepére lett elegük a baromarcúakból. Valamikor tavasz elején szoktak oda a térre. Általában kora délután, tanítás után érkeztek, és minthogy leckeírásos-magolásos-készüléses gyötrődésekkel a nap további részében nem töltöttek jelentősebb mennyiségű időt, többnyire estig maradtak. Hétvégén ennél is súlyosabb volt a helyzet, olyankor már kora reggel megjelentek a gördeszkáikkal, valamint egy rendkívüli dinamikával rendelkező hordozható hangszóróval, hogy a frissen felújított tér és sétálóutca egyelőre még jó állapotú aszfaltján gyakorolják világraszólónak érzett kunsztjaikat.”
Ebben a konfliktusban egyrészt generációs ellentétek figyelhetőek meg, másrészt pedig a fiúk-lányok szembenállás is ott feszül. A négyfős fiúbanda tagjai, Metál, Pati, Lecsó és Buckó egyaránt 15 évesek, és a gördeszkázás a szenvedélyük. Állandó hangoskodásuk azonban nincs ínyére a környéken lakóknak; közülük is elsősorban Tücsi úrnak, az idős közös képviselőnek nem tetszik a dolog, naponta többször igyekszik lecsendesíteni a fiúkat, sikertelenül. Őt támogatja Pölö néni, aki titokban szerelmes az idősödő szépfiúba, bizonyítva ezzel, hogy a szerelem kortalan, nemcsak a fiatalok kiváltsága. És ott vannak még a virágnevű lányok (Kamilla, Viola és Ibolya), majd a hozzájuk csapódó Lili, akik egyaránt 14 évesek, megtanulnak gördeszkázni, hogy versenyre kelhessenek a „baromarcúakként” emlegetett fiúcsapattal. Ebben a viszonylag egyszerű és szimmetrikus történetben végül mindenki párra talál, a szerelem legyőzi az összes korábbi ellentétet, egy hatalmas, „összeborulós” jelenetbe futtatva az utolsó oldalak végkifejletét.
Bár előkerülnek a kamaszkorhoz köthető zűrök (bolti lopás, hazugságok), mégis, nincsenek hordozhatatlan problémák, elviselhetetlen tragédiák a könyvben, mely hangulatában és életérzésében (még ha mai keretek közé íródott is) Csukás István Keménykalap és krumpliorr vagy Janikovszky Éva Málnaszörp és szalmaszál című regényeit idézi.
A konfliktusok ellenére idilli világ ez,
ahol mindenki képes a változásra, a szereplők mindannyian jóravaló emberek. Olyan békés és kiszámítható szabályok szerint működő univerzum, melyben egészen biztos, hogy helyreáll a rend és eljön a béke. Addig pedig, míg ez megtörténik, lehet nevetni a különböző bonyodalmakon. Mert egyáltalán nem komoly, hanem nagyon is humoros könyv A virágot jelentő deszkák. Nemcsak a fiataloknak, az időseknek is megvan itt a maga szlengje, és a korosabbak éppolyan gyámoltalanul udvarolnak, mint ahogyan a gördeszkás banda tagjai. A pörgős párbeszédekből és a gyors események egymásutániságából építkező történetben rengeteg a humor, gyakran nyelvi jellegű, de egyes jellemek (elsősorban Tücsi bácsi és Pölö néni) önmagukban is számos poén forrásai. A szöveg telis-tele van a gördeszkások szubkultúrájának kifejezéseivel, hogy ez mennyire autentikus, azt leginkább a fiatal olvasók tudják megítélni. A kötet optimista humorát, lendületét kiválóan erősítik Szabó-Nyulász Melinda illusztrációi, melyek egy-egy oldalt foglalnak el a könyvben és karikatúraszerű emberalakjaikkal a szereplők személyiségének megragadását segítik, valamint a humoros összhatást erősítik.
A könyv végére a lakókkal való háborúság elcsitul, a fiúk párra lelnek és az idős Tücsi bácsi is elfelejti régi szerelmét, Lady Moont a szomszédjában lakó öreg hölgy szerelmének köszönhetően. A szigorú szülők megenyhülnek, egy fiú apára talál, a „boomer-generáció” pedig végre elkezdi használni az okostelefonját. Egressy ifjúsági regénye, amellett, hogy jó tempójú, szórakoztató, a bandázás kamaszkori életérzését megjelenítő olvasmány, egy olyan világba vezet, melyben a szereplők mind a problémák megoldásán, nem pedig a konfliktusok elmélyítésén fáradoznak.