Tisza Kata interkulturális pszichológiai szakértő új írói ciklusba kezdett Oda nem illő című regényével, ami októberben jelenik meg. A szerző két évtizeden át írt pszichoprózát, vagyis a terápiát és irodalmat ötvöző műveket, ezt a korszakot az Intimitás és hasadás című kötettel zárta le.
Az Oda nem illő a harmadik írói ciklusának első regénye. A Scolar kiadó posztja szerint a kötetnek
nincs célja, se kimondott célközönsége, nincs ideológiája, se megfelelési vágya, se műfaji meghatározottsága.
Mindössze egy kísérlet a szabad létezésre és annak egy autonóm kifejezési módjára. Egy rövid részletet is megosztottak:
„Rebeka érezte, hogy amikor valaki nagyon egyedül van és nagyon fél, akkor nincs más menekülés, mint a test, a fantáziák, az elképzelés, hogy szeretnek, ha megérintenek.”
A szerző így írt az új kötetről a posztjában:
„A könyvet várni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem
Csupa olyasmit illesztettem bele, amit nem illik állítólag
De hát elegem van a jókislányból végképp
Meg a pszichopop reduktív megmondásaiból is
Az új trendem az, hogy nincs trendem,
csak puszta nyers létezésem, szabad levegővételem, és nem félek megmutatni sem
Küldöm mindenkinek, aki szereti
Aki nem, az ne illessze bele”
A kötet várhatóan októberben jelenik meg, a borító Hacker Péter, a dizájn Kósa Csilla munkája, a koncepcióért a TK felel.
Nem sorolható kategóriákba
Tisza Kata 1980-ban született Marosvásárhelyen, tizennyolc éves korától Budapesten él. Az elmúlt két évtizedben számos újszerű, egyedi irodalomterápiás műfajt alkotott meg a pszichológiai ismeretterjesztés, valamint a szépirodalmi történetmesélés határterületén: a terápiás versektől a pszichoprózán át a feldolgozásregényig. Két kislány édesanyja, a mindennapokban egyéni segítői praxist folytat főként identitásválságban lévő emberek számára, hogy megtalálják belső szabadságukat.
A szerző korábbi kötetei közül néhányat, többek között a Szakáll Péter illúzióit a Margó fesztiválon mutatta be. Korábban azt írtuk, hogy tisztában van vele, hogy alkotóként nem sorolható egyértelműen kategóriákba, de már nem is akar megfelelni ilyen külső elvárásoknak. A könyveiben mindig fontos volt a pszichológiai háttér, de igyekszik kitágítani a tereit a filozófiai segéd- és határterületek irányába is.
