Salman Rushdie saját bevallása szerint nem szenved poszttraumás stressz szindrómában, pedig – ahogy már sokszor beszámoltunk róla – 2022-ben majdnem életét vesztette egy merénylet során. A terapeutája humorosan arra a következtetésre jutott, hogy a híres regényíró igazi „badass” (’kemény, tökös’).
Így változtatta meg az életét a támadás
Rushdie a CBS News interjújában osztotta meg ezt az anekdotát, ahol a legújabb, The Eleventh Hour (’A Tizenegyedik Óra’) című novelláskötetétről beszélt. Felidézte az irodalmi összejövetelen történt támadást is, amelynek következtében jobb szemére elvesztette a látását.
A riporternek feltűnt, hogy a szerző nem tűnik sem keserűnek, sem dühösnek, amikor a késelésről mesél.
„A legtöbb ember azt mondaná, hogy ez egyértelmű recept a poszttraumás stressz szindrómával való életre” – fogalmazott. Rushdie azonban sikeresen megírta az eseményeket feldolgozó memoárját (Kés), és az új könyvben is visszatér a témához.
„Nos, van egy terapeutám, és egyszer megkértem, hogy sorolja fel nekem a PTSD tüneteit” – válaszolta a szerző jellegzetesen halk hangnemében. „Én erre azt mondtam: »De úgy tűnik, nincsenek ilyen tüneteim, akkor mi bajom van?«” – folytatta.
Azért, mert kemény vagy” – felelte állítólag a pszichológus.
Rushdie nem tagadta ugyanakkor, hogy a merénylet az életének bizonyos aspektusait megváltoztatta. Korábban például nem volt hajlandó tableten olvasni, de mostanában már megteszi. „Az iPadeket úgy használom, mint korábban soha… mert fény van a képernyőiken” – mondta. „Be tudom állítani a betűméretet” – tette hozzá. Komolyra fordítva a szót, megjegyezte, hogy a nyilvános szerepléseken olyan biztonsági óvintézkedésekre van szükség, amik azelőtt nem voltak.
Amerikának van egy jobbik énje
Rushdie 2016-ban lett honosított amerikai állampolgár, vagyis amikor Donald Trump megnyerte két elnöksége közül az elsőt. Miután januárban elkezdődött a második ciklusa, a kormánya arra törekedett, hogy a lehető legtöbb bevándorlót kitoloncolja az Egyesült Államokból.
Rushdie elismerte, hogy „nehéz idők járnak Amerikában”.
„Ha az országokra úgy gondolunk, mint emberekre, van jobb és kevésbé jó énjük. És jó lenne, ha ez az ország emlékezne a jobbik énjére” – vélte.
(Guardian)
Fotó: Wikipédia
