Roberto Bolaño még a Balatont is megénekelte

Rostás Eni | 2016. november 04. |

 roberto-bolano.jpg(kép forrása)

Amikor tavaly márciusban megláttuk  Roberto Bolaño kultikus nagyregényének címét a Babits Mihály Fordítói Ösztöndíj nyerteseit felsoroló listán, nagyon lelkesek lettünk. Amikor idén júliusban megláttuk Sárközy Bence (a Jelenkor ügyvezető igazgatója – a szerk.) Facebook-posztját, amelyben bejelentette, hogy a 2666 tényleg megjelenik, még lelkesebbek. Bolañóról a Vad nyomozók megjelenése előtt közöltünk gigaportrét, a 2666 előtt pedig összegyűjtöttünk róla néhány érdekességet.

Kapcsolódó cikkeink:

Roberto Bolaño, a tékozló fiú (portré)

Volt egyszer egy Mexikó (cikkünk a Vad nyomozókról) 

Bolaño, a költő

Bár leginkább nagyregényeivel vívta ki a szakma és az olvasók figyelmét, valójában csak az 1990-es években fordult aktívan a próza felé.  Mire első regénye, a La Pista de Hielo (A jégpálya) 1993-ban megjelent, már két verseskötetes szerző volt, sőt egy saját irodalmi mozgalmat is alapított barátjával, Mario Santiago Papasquiaro mexikói költővel. Az infrarealizmus Mexikó válasza volt a dadaizmusra. Bár számos művész és életművész vallotta magát a követőjének, a mozgalom leginkább egy exkluzív klubra hasonlított, ami olyannyira exkluzív volt, hogy Bolaño szerint mindössze két tagja volt: Papasquiaro és ő. Az infrarealisták már jóval az 1990-es Nobel-díja előtt esküdt ellenségüknek tekintették a „hivatalos mexikói kultúra” képviselőjét, Octavio Pazt (sőt, mindent, ami illeszkedett az ún. hagyományba, vagy szerintük túlságosan is szorosan dörgölőzött a hatalomhoz), előszeretettel zavarták meg mások felolvasásait, Paz ingét állítólag borral is leöntötték, Papasquiaro pedig egyszer még munkát sem kapott, mert a mozgalomhoz tartozott. Bolañónak természetesen a Nobelről is megvolt a véleménye. Szerinte csak idiótákat díjaztak vele. Nagy kérdés, mit szólt volna egyik kedvence, Bob Dylan sikeréhez.

ADJ FEL MINDENT ÚJRA

VÁGJ NEKI AZ ÚTNAK

-  írta Bolaño a szembeszegülést valamint a szexualitás fontosságát hangsúlyozó, és a hétköznapiságot ostorozó infrarealista kiáltványánakvégén 1976-ban, és a következő években ebben a szellemben létezett. Amikor több prózakötettel a háta mögött egy interjúban a költészethez, költőséghez való viszonyát firtatták, kijelentette, hogy költészetet olvasni sokkal fontosabb, mint verseket írni.

FELTÁMADÁS

Álomba csobban a költészet,

akár egy búvár a tóba.

A költészet, bátrabb mindenkinél,

csobban, majd elmerül,

mint Loch Ness feje a végtelen tavon,

megrázó és iszapos, akár a Balaton.

Az alábbiakat figyelembe véve:

a búvárt

az ártatlanság

szárnyai borítják,

miként kívánta.

Álomba csobban a költészet,

akár egy búvár, aki

Isten szemében meghalt.

 

Bolaño egyik versében még a Balatont is megénekelte. (Nagypál István fordítása)

Bolaño, a világcsavargó és a rendszer ellensége

15 éves volt, amikor családjával  Santiago de Chiléből Mexikóvárosba költözött. 1968-at írtak, az évet, amelynek októberében a rendőrség és a hadsereg tüzet nyitott diákok békésen tüntető csoportjára a Tlatelolco negyedben. A vérengzésnek legalább 40 áldozata volt, de sokan több száz, sőt van, aki ezernél is több áldozatról beszél. Bolaño 1999-ben egy teljes regényt szentelt a témának („Ez egy horrortörténet lesz.”), az Amuletóban egy Auxilio nevű nő nézőpontjából beszéli el a történteket. Chilébe három évvel Salvador Allende győzelme után tért vissza, nem sokkal a Pinochet-puccs előtt. Hamar kiderült, hogy rosszabbul már nem is időzíthetett volna, mert terrorizmus gyanújával került rács mögé. A Dance Card című novellában így ír erről:

Novemberben, amikor Los Angelesből Concepciónba utaztam, egy közúti ellenőrzés során letartóztattak és fogságba kerültem. Én voltam az egyetlen, akit leszállítottak a buszról. Azt gondoltam, meg fognak ölni – ott és akkor.  

A cellájából hallotta, ahogy fogva tartói arról beszélgetnek, hogy elfogtak egy mexikói, vagyis külföldi terroristát, ezt pedig az akcentusával, az inge és a nadrágja márkájával, valamint a nála talált dollárokkal támasztották alá. Nemcsak a bebörtönzése, de a szabadulása is regénybeillő: kiderült, hogy együtt járt iskolába az egyik börtönőrrel, így hamarosan újra Mexikóban találta magát.

Bolaño az élete utolsó két évtizedét Spanyolországban töltötte, ezért a vele készült interjúkban gyakran felmerült a kérdés, hogy chileinek, mexikóinak vagy spanyolnak tartja-e magát. Ahogy az amerikai író, Francisco Goldman egy hosszúcikkében feleleveníti, Bolaño hol azt válaszolta erre, hogy igazából latin-amerikainak, hol azt, hogy az ő hazája a spanyol nyelv. Az infrarealizmusnak is csavargás közben szakad vége: Papasquiaróval 1977-ben Európába utaztak, és egy Port Vendres-i francia éjszakán úgy döntöttek, ideje búcsút mondani a mozgalomnak.

Bolaño, a legenda

A salvadori író, Horacio Castellanos Moya nagyon nem örül annak, hogy fiatalon elhunyt barátja emléke belefulladt a túlszaturált mítoszokba, amelyekből egy heroinista rock’n’roll sztár portréja rajzolódik ki. Bolaño, akinél 38 éves korában diagnosztizáltak súlyos májkárosodást, nem volt sem James Dean, sem a latin-amerikai irodalom Kurt Cobainje, de még Rimbaud és a beatköltők szerelemgyereke sem, ám Bolaño Inc. című remek esszéjében Moya beismeri, hogy barátja valószínűleg szórakoztatónak találta volna, hogy Jim Morrisonhoz és Jack Kerouac-hoz hasonlítgatják. (Ha már rákendroll, ITT egy videó, amin Patti Smith beszél róla, és arról, milyen élmény volt a műveit olvasni.) Szerinte ezek a mítoszok különösen a könyvkereskedőknek jöttek kapóra, akik annál több könyvet tudnak eladni, minél nagyobb a botrány egy szerző körül, ráadásul rendkívül sztereotipak is, és azt visszhangozzák, milyennek látja egy amerikai a latin-amerikaiakat: felelőtlen lusta bűnözőknek. Ráadásul arról is megfeledkeznek, hogy Bolaño, bármennyire is illett volna a róla kialakult, a barátai és a családja által úton-útfélen megcáfolt képbe, nem a hedonizmusba halt bele, hanem egy hasnyálmirigy-gyulladásba, amit nem kezeltek megfelelően. Abban pedig nincs semmi rákendroll. 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!