A Boribon és a Laci és az oroszlán író-rajzolóját Kovács Eszter, a Pagony kiadó alapító-tulajdonosa kérdezte az Őszi Margón. A Nemzeti Táncszínház elsötétített termében töltött beszélgetés olyan volt, mintha valamennyien Marék Veronika nappalijában kucorognánk és egy kakaó mellett hallgatnánk a családi legendárium sztorijait az első történetek megszületésétől a tokiói életműkiállításig.

Mesementes gyerekkor

Meglepő módon az 1937-ben született szerző nem azért választotta ezt a karriert, mert a szülei sokat meséltek neki gyerekkorában, sőt: „Édesapám megpróbálta nekem elmesélni a Jávorfácska című népmesét, de úgy belezavarodott, hogy aztán gyorsan abbahagyta. Ez egy gyilkosságról szóló mese és zavarba jött.

Gyorsan abbahagyta és nem is folytatta nekem a mesélést, úgyhogy én négyéves koromtól magam olvastam" – idézi fel nevetve.

Gyerekkorának meghatározó alakja volt a bátyja is, akivel, ahogy ő fogalmaz, ketten együtt váltották valóra a könyveket szerető, orvos édesapjuk ambícióit. Marék Péter híres szemész professzor lett, Marék Veronika pedig író. Bár apjuk hivatását választotta, ennek ellenére, a szerző úgy érzi, a fivére volt az, aki kicsit kilógott a családból. Élte a saját életét. Ezzel és tehetségével egyfajta ideállá is vált a húga számára.

Marék Veronika a Fazekas Gimnáziumban végzett, 17 évesen írta első mesekönyvét. Érettségi után nem volt határozott elképzelése arról, mit is kéne csinálnia, „de addigra beleszeretett a bábozásba és a színházba. A kettőből az lett, hogy Bábszínház" – vezeti le, hogy miért töltött négy évet színésznövendékként az intézményben.

A fotók között itt egy erősen szimbolikus fényképpár szerepel. Az ugyanabban az időben készült felvételek egyikén egy bábbal, a másikon rajzolás közben látható a 17 éves lány, plasztikusan érzékeltetve a vívódását a két szakma között.

Ekkorra tehető az első Boribon-történet keletkezése, ami magát a szerzőt is meglepte, hiszen nem volt gyerek a családban, aki ihlette volna a meseírásra. Egy vendégeskedés során viszont a kezébe került egy kétnyelvű kötetecske, a Mégis jobb iskolába járni. Marék Veronikát elbűvölte a kötet a kissé groteszk rajzaival és kevés szövegével. Minden oldalon egy kép, egy angol és egy magyar nyelvű mondat szerepelt. (A jelenlévők végig is lapozhatták az 1945-ös kiadású nyelvkönyvet.) 

Egy mondat - egy kép

Ennek nyomán kapott kedvet, hogy készítsen egy hasonlót, ahol egy rajz és egy mondat váltakozik az oldalakon. A főszereplője pedig Boribon, a kismackó lett, aki azonban különbözött a mostani kötetek macijától. Az édesapja elolvasta és olyan jónak találta, hogy arra biztatta a lányát, hogy mutassa meg a Móra Kiadónak, az akkori egyetlen gyerekkönyv-kiadónak. Végül maga vitte el a könyvet, a szerkesztők pedig behívták a szerzőt. 

A megszeppent lány másnap reggel a gimnázium helyett a New York-palotában működő kiadóba ment, ahol azonban tárgyalás helyett leültették és rajzoltatták. A szerkesztők csak azután beeszélgettek vele, hogy megbizonyosodtak róla, tényleg ő az alkotó. Attól tartottak ugyanis, hogy az 1950-es években félreállított idősebb művészek közül próbál valaki ilyen trükkel beférkőzni a kiadóba. 

„Azért kellett leellenőrizni, mert a rajzaim megtévesztőek voltak. Ügyetlen is volt, meg nagyon jó is volt.

De megnyugodtak és tárgyaltunk." 

Boribon azonban csak számos kaland után jutott el a gyerekekhez, ez a kevés szöveges gyerekkönyv-formátum ugyanis még nem volt közismert itthon. Ezért rajzoltattak Marékkal egy másik könyvet, hogy azt kiadják kísérletképpen, illetve meg akartak bizonyosodni, hogy nem csak egykönyves szerző lesz, képes más történetet is írni. A kísérleti kötete, a Bem téri gyerekek tetszettek a gyerekközönségnek, így megjelenhetett a Boribon, a játékmackó.

Az érettségi utáni időszak Marék életében az útkeresésről szólt, az 1960-as évek már a révbe érkezés szakasza volt. Férjhez ment Kaunitz Ervin díszlettervezőhöz és két fiuk született, Miklós és Tamás. Ekkor tette le a garast a gyerekkönyvírás mellett. Ebben az időszakban keletkeztek a klasszikus könyvei: a Boribont követte a Laci és az oroszlán és A csúnya kislány.

A Laci és az oroszlán ráadásul japánul és németül is megjelent.

Utóbbi kiadáshoz viszont teljesen újrarajzoltatták az illusztrációkat, a kor divatjának ugyanis nem felelt meg az a szellős, sok üres helyet hagyó stílus. 

Írónak lenni – pénzügyileg

A hetvenes évek a sikerek korszaka volt szakmailag. Mind az öt Boribon, a kockásfülű nyúl és a felelgető sorozat könyvei vagy az Amikor te kicsi voltál is ekkor jelentek meg. A szerző szerint azonban ennek megélhetési okai is voltak.

Azt is elárulja, hogy ebből a szempontból remek alkalmak voltak az író-olvasó találkozók, amikor emlékei szerint alkalmanként háromezer forintot kapott és előfordult, hogy egy nap három városban is járt. A család karácsonyainak anyagi hátterét úgy teremtette meg, hogy a december elejére eső gyermekkönyv napokon járta a vidéki a könyvtárakat a találkozók keretében.

Nevetve mesél arról is, hogy a hazai kiadók olyan szerződéseket kötöttek a szerzőkkel, hogy ha minél több példányban adták ki, annál kevesebb jogdíjat kaptak a könyvekért. Ezért meg is lepődött, amikor a japán szerződésében a sikerhez mérten emelkedő jogdíjakat kötöttek ki. 

Sértődésből műfajváltás

A felelgetős könyvek születésében egy kritikus játszott közre, aki A csúnya kislány című könyvét tucatműnek titulálta, amiben nincs semmi érdekes.

„Ez annyira rosszul esett, hogy abbahagytam a meseírást és az ismeretterjesztő könyvek felé fordultam."

Itt a katekizmus adta az ihletet, amit kérdések és feleletek formájában mondanak el, így született a gyerek és a felolvasó szülő közti párbeszédeken alapuló felelgetős könyvsorozat. 

A Kippkopp sorozattal tért vissza a mesekönyvekhez, majd a '90-es években újabb hiátus következett egy másik sértődés miatt, ahogy ő fogalmaz. Méltatlanul kevésnek érezte a neki felajánlott 28 ezer forintos tiszteletdíjat, amikor kiderült, hogy százezer példányban adják majd ki a kötetet. Egy ideig a második férje építészmunkájába segített be. 

A 2000-es évek elején tért vissza a gyerekirodalomba, akkor viszont nemzetközi szinten. Itthon négy kiadó osztozott a művein, Japánban pedig életműkiállítást rendeztek az akkor 68 éves szerzőnek. Három emeleten keresztül mutatták be a rajzai és kötetei mellett a személyes tárgyait.

A Laci és az oroszlánhoz ekkor merchendise-ot is kapcsoltak. A szigetország Marék Veronika-mániájáról ebben a cikkben részletesen írtunk, illetve ezt járja körül a Kell egy oroszlán című dokumentumfilm is, ami elérhető a Filmio és a Cinego kínálatában online. 

„Úgy érzem, hogy öregkoromban nagy áldásban van részem, mert minden, amire vágytam, az meglett.

Vannak rajzfilmek Kippkoppról, Boribonról, van színházi előadás a Bábszínházban, a Kolibriben. A könyvek folyamatosan megjelennek. A mi kis kiadónk életben van, mert évente kell újranyomni a Kippkopp mesénket. Ez hihetetlen és csodálatos" –  foglalja össze az est végén Marék Veronika.

Képek: Kovács Eszter és Marék Veronika az Őszi Margón beszélget - fotó: Kováts Zsófi