Pomogáts Béla 1934. október 22-én született Budapesten. 1953-ban a Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt. Részt vett az 1956-os forradalomban, ezért 1959–1960-ban internálótáborba került.
A hatvanas évek elején középiskolai tanárként dolgozott. A PIM oldalán olvasható életrajza szerint 1965-ben a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, később osztályvezetője, 1992–1996-ban igazgatóhelyettese lett. Az irodalomtudomány kandidátusa, majd doktora volt.
Negyven önálló könyve jelent meg, a két világháború közötti és az 1945 utáni magyar irodalom, az erdélyi és a nyugati magyar irodalom történetével foglalkozott. A Literatúra főszerkesztője, a Nyelvünk és Kultúránk és az Európai Utas szerkesztőbizottságának elnöke, a Magyar Nemzet, a Vigília, a Valóság szerkesztőbizottságának tagja, az Illyés Alapítvány kurátora volt. 1995 és 2001 között a Magyar Írószövetség elnöke volt .
1991-ben József Attila-díjat és 1956-os Emlékérmet, 1996-ban Kisebbségekért Díjat és Nagy Imre-emlékplakettet kapott. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 2003-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki.
