A kínai fordítások révén Petőfi Sándor művei nemcsak széles körben ismertté váltak, hanem több generáció számára nyújtottak inspirációt.

Sanghajba vitték a Petőfi-relikviákat

Augusztus 1-jén nyílt meg a sanghaji Modern Kínai Sajtó- és Nyomdászati Múzeumban az Amikor a csillagok ragyognak – Petőfi és kora című kiállítás, amely a Budapesti Történeti Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményéből származó tárgyakat, műalkotásokat, dokumentumokat és relikviákat mutatja be. 

A látogatók új megvilágításban ismerhetik meg a költő életútját, amit a kínaiak is nagyra becsülnek.

 A tárlat Petőfit nemcsak forradalmárként és szerelmes költőként ábrázolja, hanem az első fordítások és a kiadatlan kötetek révén verseinek utóéletét is bemutatja.

A kiállítás megnyitóján dr. Csorba László, a BTM főigazgatója tartott előadást Petőfi életéről és szellemi örökségéről. Hangsúlyozta, hogy a Petőfi születése és halála körüli titokzatosság nagyban hozzájárult a költő mítoszának kialakulásához. Szó esett Petőfi szibériai legendájáról is, amely szerint a költő a szabadságharc után Szibériába került, ahol verseit oroszul jegyezték le, bár ezt az elméletet a történészek elutasítják.

A sanghaji tárlat, amely november 30-ig látogatható, olyan különleges darabokat is bemutat, mint például Orlai Petrich Soma Petőfi-portréja, a Nemzeti dal eredeti kinyomtatott példánya, valamint Mária Terézia 1752-es kiváltságlevele, amelyet a Landerer-nyomda számára állítottak ki.

Miért fontos egy magyar költő a Távol-keleten?

Kínában jelentős utóélete van Petőfi Sándor verseinek, és a költő a kínai irodalomban is nagy megbecsülésnek örvend. Költeményeit először a 20. század elején fordították kínaira, amelyek azóta fontos részévé váltak az irodalmi kánonnak. 

Különösen a Nemzeti dal és az Egy gondolat bánt engemet voltak nagy hatással a kínai költőkre és irodalmi közösségre.

Petőfi verseiben ugyanis a szabadság, a hazaszeretet és a forradalmi eszmék kifejeződése erőteljesen rezonált a kínai nép nemzeti és társadalmi törekvéseivel, főként a 20. század első felében, amikor Kínában is jelentős társadalmi és politikai változások zajlottak.

A költő népszerűségéhez az is hozzájárul, hogy a kínai fordítók és irodalmárok Petőfi életművét nemcsak fordítások révén tették elérhetővé, hanem a műveket helyi, kulturális és politikai kontextusba is ágyazták. Petőfit gyakran említik a kínai forradalmi költészet előfutáraként, és műveit a kínai irodalomban iskolai tananyagként használják, ami tovább növelte ismertségét.

Emellett Petőfi költészetének eszmei és érzelmi mélysége, amely a szabadságvágyra és az igazságosságra épül, különösen fontossá vált a kínai értelmiségiek és művészek körében. 

A kínai fordításokban Petőfi művei több generáción keresztül fennmaradtak és újra meg újra kiadták őket, így mára a költő Kínában is jól ismert és tiszteletben álló irodalmi alak.

Petőfit egyébként Lu Hszünnek köszönhetően ismerte meg az ország, aki a múlt század kínai irodalmának egyik kiemelkedő alakja volt és máig a róla elnevezett sanghaji parkban található egy Petőfi-szobor.

Költőnek lenni vagy nem lenni 

Tavaly év elején beszámoltunk róla, hogy a költő születésének 200. évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban kiállítás nyílt Költő lenni vagy nem lenni címmel.

A kurátorok, dr. Kalla Zsuzsa irodalomtörténész, Prágai Adrienn művészettörténész és dr. Vaderna Gábor irodalomtörténész arra törekedtek, hogy a tárlat a mai kor fontos kérdéseire reflektáljon, és új szempontokat kínáljon. A tavaly óta látogatható kiállítás abban is eltér a korábbiaktól, hogy nem az életrajz és a kultusz ápolása áll a középpontjában.