Lord Byron meglehetősen színes és kalandos életet élt, épp olyat, amilyet egy romantikus költőnek elképzelünk. Irodalmi érdemeinél csak gáláns kalandjai voltak ismertebbek. (Erről itt írtunk.) Egy ilyen kaland helyszínén nyitják meg az első, kifejezetten az angol romantika meghatározó alakjának szentelt múzeumot. A ravennai Palazzo Guiccioliban mindkét tevékenységét gyakorolta: több alkotása is itt született, közben pedig viszonyt folytatott házigazdája csinos, fiatal feleségével.
Teresa, az utolsó nagy szerelem
Byron 1819-ben költözött be a Palazzo Guiccioli, miután egy velencei partin megismerkedett Teresa Guiccioli (1800 – 1873) grófnővel, a villa urának feleségével. Teresa egészen pontosan három nappal korábban kötött házasságot a nála 50 évvel idősebb Guiccioli gróffal, Olaszország egyik legbefolyásosabb emberével, akinek egyébként ő már a harmadik felesége volt. Ennek ellenére Teresa és Byron ettől kezdve gyakorlatilag együtt éltek 1823-ig.
Byron együttélésük alatt írta a Don Juant, a Childe Harold zarándokútját utolsó énekét, a Sardanapalust és a The Prophecy of Dante-t. Dumas Teresáról mintázott egy kisebb szereplőt a Monte Christo grófjában. Az asszony maga is írt, a Lord Byron élete Olaszországban (Lord Byron's Life in Italy) című, a költő életéről szóló visszaemlékezése azonban csak 2005-ben jelent meg nyomtatásban. (Az angol költő műveit például Kosztolányi is fordította. Erről itt írtunk.)
A múzeummá alakított, november 29-én megnyitó villa egyik szobáját teljesen a kettejük szerelmének szentelték a kurátorok. A grófnő emlékbe eltett szerelmes levelei, ékszerei, a költő egy hajtincse mind megtalálhatóak a tárlaton. Sőt, néhány bőrdarabka is, ami egy napégés után hámlott le a feltehetően felhősebb angol időjáráshoz szokott költőről. "Teresa szerelme nyomán Byron megváltozott. Nem lett szent, de megváltoztatta az életét." - vélekedik a múzeumot fenntartó alapítvány elnöke.
"Az alapgondolat az, hogy összekapcsoljuk Lord Byron személyiségének három vetületét: a költőt, a szeretőt és a szabadságra vágyó embert" - idézi a The Guardian a múzeum szóvivőjét. Ennek a gondolatnak a mentén kaopott helyet a villában egy másik, a Risorgimentót tárgyaló kiállítás is helyett kapott. Az Itália újraegyesítéséért küzdő mozgalomba szintén Teresa vezette be Byront. A nő fivére és apja révén került be a titkos társaságba, akik ezen munkálkodtak.
A múzeum megmutatja a látogatóknak, hogy mi vonzotta Byront Olaszországba, milyen benyomásai lehettek az országról és mit ismert meg belőle. Byron 1816-ban menekült el Angliából a kontinensre adósságot és botrányok egész sorát hátrahagyva. Előbb Belgiumba és Svájcba utazott, majd Velencét és Rómát látogatta meg. Velencébe aztán vissza is tért 1819-ben, ahol találkozott a grófnővel. Szerelem volt első látásra. Eleinte szökést is terveztek, végül mégis az asszony családi otthonában telepedtek le, ahonnan 1821-ben utaztak tovább Pisába.
A Ravennában töltött idő alatt több barátja is meglátogatta Byront, többek közt Percy Bysshe Shelley és Thomas Moore ír költő is járt nála. Byront a városban csak "az őrült angol"-ként emlegették. A költő 1823-ban hagyta el Olaszországot, hogy csatlakozzon az Ottomán birodalom ellen vívott görög szabadságharchoz. 1824 áprilisában, mindössze 36 évesen hunyt el Missolonghiben. Testét a családja kriptájában Nottinghamshire-ben helyezték örök nyugalomra.
Forrás: The Guardian, Wikipedia
Fotó: Wikipedia
