A múlt héten a Telex nyomán mi is megírtuk, hogy előkerült egy Edit című nyolcsoros írás, amelyet József Attila 1935 tavaszán írhatott. A kéziratról Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész számolt be, és a felfedezés sokakat megmozgatott. A József Attila Társaság elnöke, Tverdota György irodalomtörténész aztán pár nappal később véleményezte a kéziratot, azt írta, az előkerült szöveg nem vers, hanem "verscsíra”, egy olyan fogalmazvány, amely egy készülő vershez írt első nekifutásnak tekinthető. A Népszavának Bókay Antal irodalomtörténész pedig azt nyilatkozta, hogy meglátása szerint abszolút kicsi a kézirat jelentősége.
Sárközi Éva a Prae.hu-n megjelent cikkében csavart egyet még ezen a vitán:
- Szerinte a kézírás első pillantásra hasonlít a költőéhez, maga a mű azonban nem vall József Attilára. „A szöveg – ha kész vers lenne – ugyanis még a laikus olvasó számára is dilettáns klapanciának tűnik, mintha Szabolcska Mihály írta volna”
- Hiányzik az „Edit”-ből az, ami a Számvetést, s József Attila többi versét nagy művé teszi, mégpedig a disszonancia konszonanciája.
- Úgy gondolja, kijelenthető, hogy a kéziraton szereplő sorok nem tekinthetők József Attila versnek. „Az nem lenne kizárható, hogy egy készülő vershez ötletek, gondolatok feljegyzései lennének – ha nem lenne ott egy pontos dátum és aláírás.”
- A versvázlatokat József Attila nem hitelesítette dátummal és aláírással.
- Az álláspontja az, hogy a kézirat nem József Attila autográfja. „A papír és a tinta korabelinek látszik a képek alapján, de a rajta lévő írás – tartalmi és formai kizáró okok miatt – biztosan nem a költőé. Aki a kéziratot készítette, tanulmányozta József Attila írását és jó kézügyességgel rendelkezik.”
A teljes írás ITT olvasható.
Bíró-Balogh Tamás a Telexen reagált az állításokra. Többek közt azt írta, mélységesen megdöbbenti az a szakmai hozzáállás, amivel egyesek a kézirat eredetiségét cáfolni igyekeznek, anélkül, hogy az eredeti dokumentum akárcsak egy percre is a kezükben lett volna.
