A jelentés összességében úgy vélte, a járvány nagyon súlyos következményekkel járt a könyvágazatra nézve, hozzátéve azt is, hogy azok főként második hullámban fogják érinteni a szerzőket, ezzel pedig közvetlenül fogják veszélyeztetni az európai irodalom sokszínűségét. Éppen ezért támogatni kellene a könyvpiaci szereplők online tevékenységét és a digitális terjesztést - ez megvalósulhat finanszírozás, valamint szerzőbarátabb jogszabályok és díjazás révén is. Az EWC megállapítja, hogy a munkájukat szabadúszóként, de teljes munkaidőben végző szerzők és fordítók jelentős veszteségeket szenvednek el az év végéig lemondott események miatt, és a legtöbb nemzeti támogatási programban nem szerepelnek.
A könyvszektorban dolgozó írók és fordítók 64 százaléka műveik tervezett kiadásának elhalasztása miatt veszteséggel kalkulál. 40 százalékuk ugyancsak veszteségre számít az elhalasztott szerződések és a csökkentett jogdíj-előlegek miatt. Az írók és fordítók 97 százaléka volt kénytelen jelentős bevételkiesést elkönyvelni, elsősorban a lemondott előadások, műhelymunkák és felolvasások miatt. A megkérdezett 60 százaléka úgy vélte, a járvány súlyos hatást gyakorolt a jövedelmi helyzetére.
A járvány alatt a könyves piac az online világ felé mozdult el: beindultak a felolvasások, előadások, podcastok, viszont ezeken a területeken az írók és fordítók számára nincs kialakult díjazási rendszer, közvetlen szerzői engedélyezési lehetőségek vagy jogilag kötelező feltételek, az online portálok pedig gyakran nem tudnak fizetni. Az e-bookok esetében az illegális másolatok jelentős mennyisége, az árverseny növekedése, az elektronikus kölcsönzési lehetőségek és az olcsó előfizetési modellek elterjedése jelentett problémát. A jelentés emlékeztet arra, hogy egy átlagos évben 500 ezer és 600 ezer új művet adnak ki Európában. A várható előrejelzések szerint 2020-ban és 2021-ben ez a szám 150 ezerrel kevesebb lesz.
A felmérés során alig akadt olyan ország, ahol kifejezetten a könyviparra írtak volna ki támogatást. Kilenc ország jelentette, hogy a nemzeti kormány nem nyújtott támogatást, vagy pedig sokat késett a támogatási intézkedésekkel, a legtöbb nemzeti veszélyhelyzeti támogatási rendszer pedig nem volt elérhető az írók és fordítók számára.
A jelentés készítői szerint a válság felhívta a figyelmet azokra a töréspontokra, amelyek létezése sejthető volt, de igazán csak mostanra vált világossá. Ezek közé tartoznak: az alacsony javadalmazás és az előnytelen szerződéses megállapodások, vagy az élő eseményektől való nagy függőség, a szerzői művek digitális hasznosítása és az ebből származó anyagi részesedés alacsony mértéke. A válság feltárta a könyvterjesztő monopóliumoktól való függőséget, valamint az összehangolt jogi, kulturális és piaci irányelvek hiányát. Szerintük ideje elköteleződni a rendszerfrissítés mellett, és megszüntetni azokat az anomáliákat, amelyek most az írók és a fordítók egzisztenciáját fenyegetik.
Az EWC a tanulmányban 37 ajánlást fogalmazott meg a szerzők támogatására. Ezek között szerepel például egy kompenzációs alap a múltbeli és jövőbeli veszteségek enyhítésére, díjazási rendszerek létrehozása a szerzők online tevékenységeihez, valamint a fizetési funkciókat kínáló portálok támogatása. Az EWC növelné a nemzeti oktatási anyagok költségvetését, és hatékonyabban lépne fel az e-bookokat és hangoskönyveket érintő kalózkodás ellen. A szervezet fontosnak tartja a munkakörülmények és a társadalombiztosítási rendszerek harmonizálását, valamint az olvasás népszerűsítésének támogatását is ("minden gyermeknek egy könyv").
Forrás: Szépírók Társasága
