Dublini tudósok váratlanul egy 1200 éves versre bukkantak egy római könyvtárban. A megtalált kézirat egy 7. századi Northumbriai marhapásztor versének a másolata, amely egyben az egyik legkorábbi angol nyelvű vers is egyben. A tudósok maguk sem akartak hinni a szemüknek, sőt először azt gondolták álmodnak. Bár több másolata is létezik a versnek, ez a változat mégis különleges, hiszen főleg óangol nyelven íródott, a korábbi változatoknál ez nem fordult elő.
A Caedmon himnusza (Caedmon’s Hymn) címre hallgató vers példányát a Trinity College Dublin tudósai találták meg a Római Nemzetközi Központi Könyvtárban (National Central Library of Rome). A verset eredetileg Beda Venerabilis, az angol történelem atyjaként is tisztelt középkori teológus jegyezte le a 8. században. A most felfedezett római példányt pedig feltehetőleg egy észak-olaszországi szerzetes másolhatta le 800 és 830 között.
Amikor először megláttuk, egymásra néztünk és azt mondtuk: erről senki nem tud. Hogy biztosra menjek, hogy nem álmodom, kétszer is leellenőriztem a katalógust, és nem találtam egyetlen korábbi feljegyzést sem a kéziratról. Hatalmas meglepetés volt”
- mesélte Elisabetta Magnanti, a tudós, aki felfedezte a példányt.
A versnek ez a harmadik legrégebbi felfedezett példánya, korábban már Cambridge-ben és Szentpéterváron is találtak régebbi változatokat. A római változat viszont igen különleges, mert a korábbi versekkel ellentétben a szöveg jelentős része nem latinul, hanem óangolul íródott. A szöveg rámutat arra, hogy az angol nyelv egyre fontosabbá vált az előző korszakokhoz képest.
A verset állítólag egy marhapásztor írta, akinek Beda Venerabilis feljegyzései szerint egy égi jelenése volt, minek hatására megírta a himnuszt. A szöveg azért is kiemelkedő, mert Beda Venerabilis Historia ecclesiastica gentis Anglorum („Az angol nép egyházi története”) című történelmi jelentőségű művébe beillesztette ennek a szövegnek a latin fordítását, ami így az angol történelem szerves részévé vált.
(Guardian)
Fotó: Pexels
