Margaret Atwood A szolgálólány meséje című regénye több mint 40 évvel az 1985-ös megjelenése után továbbra is lenyűgözi az olvasókat. A nagy sikerű disztópia egy olyan társadalmat mutat be, amelyben a termékeny nőket arra kényszerítik, hogy gyermekeket szüljenek az elit számára, hátborzongató jövőképet festve ezáltal.
A szintén világhírű sorozat után most a 2019-es folytatás, a Testamentumok is képernyőre került: április 8-án debütált a Hulun.
A szerző 2025-ös, Book of Lives című memoárjában visszatekint arra, mi inspirálta a második rész megírására – és hogyan lopták el a kéziratot.
Nem akart folytatást írni
Atwood a könyvben elárulja, több mint 30 éven át gyakran kérdezték tőle, mi történt végül A szolgálólány meséje főhősével, Fredével. „Ellenálltam a kérdés megválaszolásának: azt mondtam, hogy a történelemben vannak emberek, akik egyszerűen eltűnnek a feljegyzésekből” – fogalmaz.
Vajon írok-e folytatást? Nem valószínű” – gondolta akkor.
2016-ban azonban éppen a repülőn ült, amikor megérkeztek az amerikai választások eredményei, és mire leszállt a Heathrow-n, azzal kellett szembesülnie, hogy Hillary Clinton helyett Trump nyert. Fel kellett tennie magának tehát a kérdést, hogy milyen formát ölthet az ellenállás. „Ahogy Fredé mondja A szolgálólány meséjében, mindig van Ellenállás” – írja a memoárban.
Kalandos út a kiadásig
„Felmentést adhat-e a sok rosszra, ha végeredményben jóra törekszünk? Vigaszt nyújt-e a szenvedőnek, ha áldozata utóbb egyfajta szükséges rossznak bizonyul? A célra hivatkozni és átgázolni másokon nem hamis önigazolás-e?” – soroltuk fel kritikánkban a Testamentumok fő kérdéseit.
A regény kiadása azonban nem volt zökkenőmentes: kis híján ellopták a kéziratot.
Feltűnt ugyanis akkoriban egy tolvaj, aki hónapokig lopkodott híres íróktól kiadatlan kéziratokat, méghozzá ismert szerkesztőknek, ügynököknek, külföldi kiadóknak vagy fordítóknak adva ki magát. A csaló az eredeti e-mail címeket használta, egy-egy betűt megváltoztatva bennük, hogy ne tűnjön fel a szerzőnek a változás. „Azt állította, hogy elvesztette a kéziratot vagy az első fejezetet: megkaphatnák újra?” – meséli Atwood.
A sorozatos csalások miatt a kéziratra úgy vigyáztak, mint a szemük fényére.
Álnéven küldözgették egymásnak a szerkesztés folyamata alatt, hogy biztosan elkerüljék a tolvajt. Itt is jött ugyanakkor egy csavar: a szerző egyszer fent hagyta a repülőn a laptopját a megnyitott szöveggel. Csodával határos módon ezt a vészhelyzetet is sikerült elhárítani, hiszen időben megtalálták a gépet, és visszaadták neki. Ilyen kalandos módon került az olvasókhoz a Testamentumok.
(People)
Fotó: Luis Mora/Penguin Random House
