Tizennégy hónap felfüggesztett szabadságvesztésre és 250 ezer euró (90 millió forint) pénzbírság megfizetésére kötelezett a kieli tartományi bíróság egy 84 éves német férfit, amiért második világháborús fegyvereket, köztük egy harckocsit, egy légvédelmi gépágyút, puskákat, lőszereket és robbanószereket birtokolt. A kieli gyűjtőt kötelezték arra is, hogy a Panther (Párduc) típusú harckocsit két éven belül adja el vagy adományozza oda egy múzeumnak vagy egy arra felhatalmazott gyűjtőnek.
A német hatóságok 2015-ben náci műkincsekkel folytatott feketekereskedelem felgöngyölítése közben bukkantak az illegális fegyvertárra a férfi raktárában.
A nyomozás során előkerült - egy másik személynél - az a két bronz lószobor is, amely hajdan Adolf Hitler hivatalának a bejárata előtt állt. A hatóságok elkoboztak az észak-németországi férfitól géppuskákat, automata pisztolyokat és több mint 1000 adag lőszert is.
A helyi média szerint a férfi annak idején nem is csinált titkot fegyvergyűjteményéből, sőt egy kemény télen elő is hozta a harckocsit, hogy hóeltakarításra használja. A bírósági tárgyalás előtt azt állította, hogy a tankot ócskavasként vásárolta Angliában. Annak idején 20 katonának kilenc órába telt, amíg munkapáncélosokkal ki tudta emelni a férfi házának pincéjéből a lefoglalt több mint 40 tonnás harckocsit. Mivel az ügyben indult per törvénytelenül hosszú ideig - hat évig - elhúzódott, a 14 hónap felfüggesztett börtönből 4 hónapot letöltöttnek tekintenek. A pénzbírságot megosztva egy hospice, egy gyermekfalu, egy állatmenhely és az államkincstár javára kell befizetni egy éven belül. A bíróság úgy találta, hogy a férfit nem rossz szándék, csak gyűjtői szenvedély vezérelte. Enyhítő körülményként vették tekintetbe a vádlott idős korát, büntetlen előéletét és beismerő vallomását.
A Lépkedő lovak néven elhíresült szoboregyüttesnek amúgy nagyon kalandos a története: Josef Thorak készítette őket, aki a Harmadik Birodalom egyik közkedvelt művészének számított. A lovak Hitler kancelláriája előtt álltak, majd Berlin bombázásakor eltűntek, és csak 1989-ben bukkantak a nyomukra Eberswaldében, egy szovjet laktanya területén. Hamarosan viszont megint köddé váltak, és csak egy 2015-ös razzia során kerültek elő ismét. Az esetről és a nyomozásról a holland műkincsnyomozó, Arthur Brand írt könyvet Hitler lovai címmel, amely tavaly jelent meg magyarul is. Ebben az egyik szereplő így beszélt a szobrokról:
"Míg cigarettát sodortam, a tükörben észrevettem, hogy még egy szobrot emelnek fel. Amikor közelebb ért, kiderült, hogy egy hatalmas bronzló forog a levegőben. Azt hittem, megáll a szívem. A visszapillantó tükrömben a Birodalmi Kancellária egyik lova lebegett! El tudják képzelni, mi minden játszódott le a fejemben? Mindig is azt gondoltam, hogy a Birodalmi Kancelláriából semmi sem maradt, pláne nem azok az óriási szobrok. Reszkető kézzel nyitottam ki a kocsiajtót, és kiszálltam. A földön ott állt a másik lószobor is. Lehet, hogy ezt nem szabad mondanom, de valóban gyönyörűek voltak."
Hogy Hitler lovai pontosan kit illetnek (maradhatnak-e a gyűjtő tulajdonában vagy a szövetségi állam birtokába jutnak), arra a mostani híradások nem térnek ki, de a német sajtó korábban arról írt, hogy az állam múzeumba szállíttatná a szobrokat; a hivatalos álláspont szerint így tudnák megmutatni, milyen szerepet játszott az állami művészet a náci propagandában. Gilbert Lupfer művészettörténész szintén osztja a fenti véleményt, és úgy nyilatkozott, hogy az ehhez hasonló műalkotásokon keresztül jobban meg lehet érteni a történelmi összefüggéseket, éppen ezért a szobroknak egy történelmi múzeumban lenne a helyük.
Forrás: MTI, MDR
