Háy János: A rossz rácsontosodásokat le kell fejteni az írókról

Háy János: A rossz rácsontosodásokat le kell fejteni az írókról

Forgách Kinga | 2019. április 10. |

Háy János újraéleszti a kötelező irodalmat: sokéves munkával megírt egy könyvet, amelyben teljesen újszerűen mesél a legnagyobb magyar írókról és költőkről. Célja, hogy kiszabadítsa őket a „fogságból”, amelyet a rájuk tapadt szerepek jelentenek. „Azt akartam, hogy legyenek újra érinthetők, közvetlenek és megszólíthatók. Hogy olyanok legyenek, mint a barátaink, a rokonaink, az osztálytársaink. Hogy embernek látszódjanak, nagyszerűeknek és esendőeknek, olyanoknak, akikre lehet haragudni, és olyanoknak, akiket lehet szeretni.” A Kik vagytok ti? című kötetet tegnap este mutatták be a Petőfi Irodalmi Múzeumban, ahol Háy ezekről a szerethető és esendő alkotókról, köztük Petőfiről, Aranyról, Adyról és Móriczról mesélt. 

Háy János: Kik vagytok ti? - Kötelező magyar irodalom

Európa Könyvkiadó, 2019, 705 oldal, 7499 HUF

 

Vajon hol kezdődik az irodalom? – tette fel a kérdést előadása elején Háy. Szerinte, ha visszamennénk a történelem előtti időkig, akkor is találkozhatnánk vele, méghozzá a történetmesélés formájában. A világról való beszéd mindig is létezett, ahogy ma is nap mint nap elmondjuk a történeteinket a barátainknak vagy a családunknak. Az írók csak abban különböznek, hogy mindezt szélesebb körben teszik. „A történetmesélés az életet jelenti, amíg mesélünk, élünk” – mondta, hozzátéve, hogy az irodalom valójában nem más mint egyfajta válasz a mulandóságra. Példaként az 1001 éjszakát említette, amely éppen erre a motívumra épül, hiszen Seherezádé is csak addig maradhat életben, amíg kitart a története.

Háy szerint a történetmesélés egyik legfontosabb része a hitelesség. Bár a civil kommunikációnkban is fontos kérdés, hogy mit hiszünk el és mit nem, az irodalom ennél tágabb értelemben épít a hitelességre: egy teljes világ igazságát kell elhitetnie. Arról is beszélt, hogy az irodalom egy teremtett világ, amely az írói tapasztalatra épülve jön létre, a katarzist pedig az idézi elő, hogy az olvasó és az író tapasztalatrendszere találkozik. Ilyenkor megérintődünk, mert a műben ráismerünk a saját sorsunkra. A jó műveknek és a jó befogadóknak éppen emiatt flexibilisnek kell lenniük. Amikor egy műbe belépünk, elfogadjuk a játékszabályokat, megelőlegezzük a hitelt, mert magunkkal akarunk találkozni. A művek viszont végtelen értelmezési lehetőséget kínálnak, így hozzá tudnak idomulni a befogadó nyitottságához. Háy szerint ezért van az, hogy amikor újraolvasunk egy könyvet, sokszor másmilyennek látjuk, mint korábban. Problémát okozhat viszont a befogadásban, ha az olvasó hamissággal szembesül, mert olyankor nem tudjuk többé, hogy mit hihetünk el az írónak és mit nem.

A hitelességnek véleménye szerint több feltétele is van. Az egyik, hogy az írónak megfelelő önismerettel kell rendelkeznie, pontosan tudnia kell, hogy honnét lát rá a világra. A másik, hogy szükség van egyfajta távolságtartásra, distanciára is. A harmadik pedig, hogy tisztában kell lennie azzal, hogy minden megszólalás mimikri, mindig valamilyen szerepben vagyunk. Az író szerepének lényege, hogy tudja: jogosult arra, hogy a világról beszéljen.

Háy ezután négy magyar író és költő példáján mutatta be, hogy milyen szerepeket vettek fel, illetve milyen pózok vagy kívülről rájuk aggatott szerepkörök határozták meg a róluk kialakított képünket. És persze kifejtette azt is, hogy mindezekből mennyi igaz. A rossz rácsontosodásokat ugyanis szerinte ideje lefejteni az írókról: 

Petőfi Sándor

  • „az első nagy hóhányó”, aki az egész országnak szeretett volna szerepben megmutatkozni, ő volt az első nagy szerepjátékosunk
  • csak 26 éves volt, amikor meghalt, de a rövid életút ellenére gigantikus életművet hozott létre
  • minél távolabbi egy szerep, annál könnyebb benne megszólalni, ő nagyon távoli szerepeket választott
  • például sok versben úgy tűnik fel mint nagy tivornyázó: számos bordalt írt, pedig nem is szerette a bort és a „csajokkal is inkább ügyefogyottka volt”
  • Petőfi zsonglőrködött a szerepekkel, a másik nagy szerepe az volt, hogy ő a nép fia, ő emelte be a népköltészetet a magyar irodalom terébe – pedig az apja valójában vállalkozó volt, azaz „nem kapta intravénásan a népköltészetet”
  • a szerelmes versekben is szerepeket vett fel, fantázia szerelmekről írt (pl. Csapó Etelka esete)
  • a legnagyobb szerepe, hogy „agitpropos volt”, ez a szerepkör égett rá a legjobban
  • Petőfi az az alkotónk, akinek a nyelvét ma is beszéljük
  • a neve felkerült a világ palettájára, Nietzsche egyik kedvenc olvasmánya volt, mindenki ismerte őt

Arany János

  • „mintha eleve öregnek született volna, csak ülve lehet elképzelni”
  • ő a példa rá, hogy nem választhatunk bármilyen szerepből
  • betegesen szorongó és rettenetesen sértődékeny volt, így maradt neki a konzervatívabb szerepkör
  • törekedett rá, hogy a róla kialakult kép legyen makulátlan, a morálisan megkérdőjelezhető pontokat kiiktatta az életéből (például a vándorszínészként töltött időszakot)
  • alig van lírai verse, szerelmes költeménye például egyáltalán nincs, alapvetően epikus költő volt
  • nem a lelkét akarta feltárni, hanem a nemzet lelkét akarta megragadni, ezért írt történelmi verseket, eposzokat, balladákat
  • mániás depressziós volt és a sírva-vigadását szívesen kivetítette a magyarok egészére
  • egy lírai pillanata volt, amikor Juliska lányának halálakor verset próbált írni: „Nagyon fáj! nem megy.”
  • nagyon szerethető ember volt és rendkívüli tehetség, minden azóta létező költő versnyelvét meghatározta
  • az Őszikék versciklusban már elmaradt a megmondás szándéka, modern költőként mutatkozik be

Ady Endre

  • „tokkal-vonóval szerep volt”, de a szerepei valójában 19. századiak voltak, például: a zseni, a próféta, a megváltó (ami valójában Petőfi szerepköre volt)
  • a másik szerepe az egyedülvalóság, emiatt lekezelte a fősodort, nekiment a kortársaknak
  • nem akart egy rétegnek írni, mindenkihez szólt, „nagyszerű PR-szakértő is volt”
  • behozta az irodalomba a kuplék, a városi dalok versnyelvét
  • a bohém szerepkör is fontos volt neki, annak a hangsúlyozása, hogy egy olyan országban született, ahol az igazi zseniket nem tudják elfogadni (és ezt csak úgy lehet kibírni, ha az ember iszik)
  • idősebb korában sem tágított a zseni-szereptől, sokszor úgy tett nyilvánosan, mintha épp megszállta volna az ihlet, majd papírra vetett egy kész verset
  • magát „életes írónak” tartotta (szemben például Kosztolányival , akit irodalmi írónak gondolt)

Móricz Zsigmond

  • az utolsó nagy legendagyártó volt
  • elkezdte legendásítani a saját életét is, például azt terjesztette, hogy a születésnapja június 29-én, Péter-Pál napján van, az aratás napján van. Ezzel hangsúlyozta, hogy ő a föld gyermeke, ráadásul azt is állította, hogy a regényeit mindig ezen a napon kezdi írni
  • imádta, ha parasztnak nevezték, holott nem is volt az, csupán vidéki. Az anyja paplány volt, az apja vállalkozó, így a paraszti világban periférián voltak
  • regényeinek katalizátora valójában a kirekesztettség
  • a mimikri lehet ártalmas is, Móricz ezzel a szereppel egy vágányra terelte műveinek értelmezését, pedig valójában ő a kisváros írója és Budapest írója is volt
  • ha lefejtjük róla ezeket a rossz rácsontosodásokat, rájövünk, hogy fantasztikus író volt, közte van annak a három-négy magyar szerzőnek, aki nemzetközi szinten is nyugodtan labdába rúghat

Háy János teljes előadását vissza lehet nézni a Petőfi Irodalmi Múzeum youtube-csatornáján: 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.