Az utolsó írópert ötven éve rendezték Magyarországon, a bíróság előtt Haraszti Miklós állt a Darabbér – Egy munkás a munkásállamban című szociografikus könyve miatt, ami a kizsákmányoló rendszerről rántotta le a leplet. A most 79 éves szerző műve azóta több mint tíz országban jelent meg, magyarul viszont sokáig csak szamizdatként lehetett olvasni. Sőt, ez volt az első szamizdat,
az íróper a demokratikus ellenzék első csatájává vált,
amin láthatóvá vált a rendszer gyengülése is: miután a szerző kéthetes éhségsztrájkba kezdett, és a tanúként beidézett értelmiségiek kiálltak mellette, Harasztit csupán felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Harasztival a 444 készített interjút, melyben beszél Kardos Györggyel való kommunikációjáról, gyári munkásként szerzett tapasztalatairól és magáról a tárgyalásról is, a legérdekesebb állításokból szemezgettünk.
Haraszti az interjúban többek között a következőket idézi fel:
- A rendőrség 1966-tól kezdve folyamatosan figyelte és zaklatta.
- Huszonöt évesen, 1971-ben elment a Vörös Csillag Traktorgyárba, a Vecsibe dolgozni, ahol marósként alkalmazták.
- Darabbér című könyvében azt akarta nyilvánvalóvá tenni, hogy nem a munkásság az uralkodó osztály, sőt, náluk lejjebb senki sincs a rendszerben.
- A kötet kéziratát elküldte Kardos Györgynek, aki a következőt válaszolta: „A szocializmus legádázabb ellenségei sem jutottak ilyen messzire.”
- A szöveget szamizdatként kezdte terjeszteni, ezért letartóztatták, a vád a rendszer elleni izgatás volt, sokszorosítás útján elkövetve.
- A letartóztatás miatt, már nem először, éhségsztrájkba kezdett, ezért szondán keresztül, erőszakkal táplálták.
- Az ügyész nyolc év fegyházbüntetést kért rá, végül nyolc hónap felfüggesztettel megúszta.
- A tárgyaláson tanúként olyan rendszerkritikus értelmiségieket idéztek be, mint például Konrád György, Mészöly Miklós, Háy Ágnes, Eörsi István, Bacsó Péter.
Fotó: Fortepan/Bojár Sándor
