A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, Gálvölgyi János közel 80 perces videós interjút adott a Telexnek. Ebben a pályafutása fontos pillanatai mellett lejárató cikkekről, valamint politika és színház viszonyáról is kérdezték, illetve szóba kerültek az olvasási szokásai, valamint az aktuális olvasmányai is.
Most éppen Csáth Gézát és Mrożekot olvas egyszerre, és mint mondja, ez a kettő remekül kiegyensúlyozza egymást. Utóbbinak elképesztően erős a humora,
előbbi pedig „színtiszta, jó depressziót” kínál.
A gyorsolvasó, aki vissza-visszatér a kedvenc könyveihez
A felváltva fogyasztott Csáth- és Mrożek-könyvek mellett kint van a polcán Végh József pszichológus, egykori túsztárgyaló kötete is, néhány hete pedig magukkal ragadták Mikszáth Kálmán parlamenti jegyzetei. A Jó palócok szerzőjének naplói rádöbbentették: azóta, hogy Mikszáth országgyűlési képviselőként dolgozott, a hazai politikában szinte semmi nem változott, így a nevek kicserélésével a szöveg érvényes lenne napjaink viszonyaira is. Gálvölgyi hozzátette: Jókai prózája kevésbé izgalmas neki, Mikszáthra viszont az utóbbi időben annyira rákapott, hogy szeretné végigolvasni a teljes életműsorozatot.
Dualizmuskori instacelebeket kellett létrehozniuk iskolásoknak egy kreatív történelemversenyen. Most elkezdhetjük követni Mikszáth Kálmán, Zsolnay Vilmos vagy akár Blaha Lujza Insta-oldalát is.
Tovább olvasokA beszélgetésből kiderült, hogy Gálvölgyinek gyorsolvasó képessége van, vagyis rekordidő alatt végigér minden szövegen, méghozzá nem is felületes módon ‒ minden részletre emlékszik. Ettől függetlenül persze szívesen visszatér a korábbi kedves olvasmányaihoz is, így Körmendi Ferenc, Királyhegyi Pál vagy éppen Bulgakov könyveihez.
Az olvasás – fogalmazta meg Gálvölgyi János ‒ amiatt nagyon nagy boldogság neki, mert abba, hogy melyik kötetet emeli le a polcról, nem szólhat bele senki sem. Nemrég fejezte be Tanidzaki Dzsunicsiró Egy hibbant vénember naplója című kötetét, amiből monodrámát szeretett volna készíteni.
Egy kortárs drámaíróról pedig hosszabban is beszélt. Pintér Bélának nézőként régóta rajongója volt, és vele kapcsolatban azt jegyezte meg, hogy „Shakespeare korában ájulhattak el úgy a színészek valamelyik pubban”, mint amikor a társulatvezető felhívta őt, hogy írna neki egy szerepet.
Nyitókép: telex.hu
